Úgy tűnik, a Tisza-kormány környékén már a történelemkönyvek után a múzeumi gyűjteményeket is elkezdték berendezni. Nagy Ervin ugyanis felajánlotta a Közlekedési Múzeumnak Ricsit, azt a Ford Transitot, amellyel Magyar Péter járta az országot a kampány során. A miniszterelnök szerint a furgon az újkori magyar történelem egyik szimbólumává vált, ezért méltó helye lenne az ikonikus közlekedési járművek között. A szerénység láthatóan továbbra sem tartozik a kormányzati kommunikáció legfontosabb erényei közé.
Magyar Péter vasárnap délelőtti bejegyzésében jelentette be, hogy Nagy Ervin a múzeumnak adná a Ricsi névre keresztelt Ford Transitot. A jármű 2024 márciusától szolgálta a Tisza mozgalmának rendezvényeit, felszereléseket szállított, és több országjárásnak is részese volt. Az április 6-i Nemzeti Meneten maga Magyar Péter fújta fel rá festékszóróval a nemzeti színeket, ezzel kialakítva a furgon azóta ismert külsejét.
A miniszterelnök felidézte, hogy Ricsi a legfontosabb kampányeseményeken is jelen volt, sőt a Kárpátokon túlra is eljutott, amikor adományokat szállítottak a lebombázott kijevi gyermekkórháznak. Magyar szerint az autó megérdemli, hogy a többi történelmi jelentőségű közlekedési eszköz között töltse nyugdíjas éveit. A Közlekedési Múzeum ugyanakkor egyelőre nem erősítette meg, hogy befogadná vagy kiállítaná a járművet.
Az elképzelés kétségtelenül figyelemre méltó. Alig néhány hónapja alakult meg az új kormány, de a politikai környezetében máris olyan történelmi jelentőséget tulajdonítanak egy kampányfurgonnak, amely múzeumi elhelyezést indokolna.
A magyar közlekedéstörténetnek vannak valóban különleges darabjai: legendás mozdonyok, autóbuszok, villamosok és ipartörténeti ritkaságok. Most ezek társaságába kerülhetne egy festékszóróval dekorált Ford Transit is, mert valaha Magyar Péter kampányfelszerelését szállította.
Persze bárki felajánlhatja a saját járművét egy múzeumnak, és egy később jelentősnek bizonyuló politikai korszak tárgyainak is lehet helyük közgyűjteményben. A történelmi jelentőséget azonban rendszerint az eltelt idő és a szakmai értékelés segít megállapítani. Itt mintha a politikai szereplők maguk szeretnék megelőlegezni saját korszakuk múzeumi rangját.
A következő lépés akár Magyar Péter első kampánymikrofonjának ünnepélyes vitrinbe helyezése is lehetne, esetleg külön tárlattal a történelmi jelentőségű országjáró cipőkről. Ricsi pedig addig is várhatja, hogy a muzeológusok ugyanakkora lelkesedéssel fogadják, mint amekkorával a miniszterelnök már bejelentette történelmi jelentőségét.
A Közlekedési Múzeum döntése még hátravan, de a kormányzati önmitologizálás már teljes sebességgel halad. Ricsi történelmi szerepéről egyelőre leginkább azok beszélnek lelkesen, akik benne ültek.


