Hat hónapot kaptak azok, akik jogellenesen tartanak maguknál a kommunista állambiztonságtól származó dokumentumokat: a november 4-én hatályba lépett törvény értelmében az iratokat át kell adniuk a történeti levéltárnak. Magyar Péter miniszterelnök a Nyitott Akták adatbázisának bemutatásán a titkosszolgálatokat is felszólította az eltűnt dokumentumok felkutatására. A rendszerváltoztatás idején tömegesen megsemmisített vagy eltüntetett iratok egy része ugyanis még mindig magánkézben lehet. A kormány a történelmi múlt feltárásáról beszél, a most megnyitott adatbázis azonban egyelőre csak nyilvántartási adatokat tartalmaz, a tényleges ügynökjelentések pedig továbbra sem kerülnek fel az internetre.

Hetven évvel az 1956-os forradalom szovjet leverése után, november 4-én megnyílt a internetes adatbázisa. Az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában tartott sajtótájékoztatón Magyar Péter miniszterelnök, több kormánytag és Cseh Gergő Bendegúz főigazgató ismertette az iratok nyilvánosságra hozatalának részleteit. A rendszerben mintegy 50–60 ezer, az egykori állambiztonsági nyilvántartásokban szereplő személy adatai váltak kereshetővé.

A miniszterelnök a rendezvényen külön kitért azokra a dokumentumokra, amelyek a rendszerváltoztatás idején eltűntek az állambiztonsági szervek irattáraiból. Magyar Péter szerint 1988–1989-ben egyes tartótiszteket és magasabb beosztású hálózati személyeket a páncélszekrények kiürítésére, illetve a dossziék elszállítására utasítottak. A megsemmisítési hullám miatt máig hiányoznak olyan dokumentumok, amelyek a kommunista politikai rendőrség működésének fontos részleteit tárhatnák fel.

A mostani törvény az eltűnt iratok visszaszerzésére is kísérletet tesz. A jogalkotó hat hónapos határidőt szabott azoknak, akik jogellenesen birtokolnak állambiztonsági dokumentumokat, és mentességet biztosít az iratok birtokban tartásához kapcsolódó jogkövetkezmények alól azok számára, akik határidőben teljesítik az átadási kötelezettséget. A szabályozás ugyanakkor csak a még létező és fellelhető dokumentumokon segíthet, a korábban megsemmisített dossziékat nem képes pótolni.

Magyar Péter a titkosszolgálatoknak is üzent

A miniszterelnök arra kérte az egykori állambiztonsági tiszteket és mindazokat, akiknél titkos dokumentumok maradhattak, hogy haladéktalanul adják át azokat a történeti levéltárnak. Szavai szerint előfordulhat, hogy egyes dossziék évtizedek óta pincékben, magánlakásokban vagy más elzárt helyeken találhatók.

Magyar Péter a jelenlegi szolgálatoknak is üzent, és felszólította őket, hogy igyekezzenek megtalálni az eltűnt iratokat. A kijelentés különösen annak fényében érdekes, hogy a kormányfő maga is elismerte: a történeti levéltárban őrzött anyag messze nem teljes.

A 2026. évi LI. törvény 18. paragrafusa szerint a természetes személyek, cégek és más szervezetek kötelesek átadni a jogellenesen náluk lévő, a törvény hatálya alá tartozó állambiztonsági iratokat. A kötelezettség az eredeti dokumentumokon túl azok másodpéldányaira és másolataira is kiterjed, a határidő pedig 2026. november 4-től számított hat hónap.

Aki ezen időn belül átadja a dokumentumokat, mentesülhet az iratok jogellenes birtokban tartásához kapcsolódó hátrányos jogkövetkezmények alól, beleértve az emiatt felmerülő büntetőjogi felelősséget is. A szabályozás tehát ösztönözni kívánja azokat, akiknél még fellelhetők a kommunista állambiztonság eltűnt iratai.

A legfontosabb dokumentumok egy része már évtizedekkel ezelőtt eltűnt

Cseh Gergő Bendegúz, a történeti levéltár főigazgatója szerint az iratanyag különösen az 1970-es évek végére és az 1980-as évekre vonatkozóan hiányos. Ennek egyik oka, hogy a folyamatban lévő ügyek dokumentumait nem az irattárakban, hanem gyakran a tartótisztek saját páncélszekrényeiben őrizték.

A rendszerváltoztatás közeledtével ezek a dokumentumok különösen veszélyeztetetté váltak. A visszaemlékezések szerint a tiszteket rövid idő alatt a páncélszekrények kiürítésére utasították, az iratokat pedig nagy táskákban szállították el. Egy részük megsemmisült, más dokumentumok sorsa máig ismeretlen.

A hiányok súlyosan érintik az egyházak, az ellenzéki mozgalmak, a civil szerveződések és az egyetemi ifjúság megfigyelésének történetét. Éppen azokból az évekből maradt fenn kevés irat, amikor a kommunista rendszer ellenzéke egyre aktívabbá vált, és a hatalom igyekezett ellenőrzés alatt tartani a társadalmi szerveződéseket.

A beszervezési naplókból például mindössze öt kötet található a levéltárban, valamennyi az 1957 és 1962 közötti időszakból. A későbbi évtizedek hasonló nyilvántartásai nem kerültek az intézményhez, ami jelentősen korlátozza a hálózati kapcsolatok teljes körű feltárását.

Hatvanezer név kereshető, de a jelentéseket nem hozzák nyilvánosságra

A Nyitott Akták adatbázisában jelenleg három fő irattípus érhető el. Az úgynevezett 6-os kartonok a hálózati személyek azonosítására és nyilvántartására szolgáltak, a B-naplók a beszervezési dossziékról tartalmaznak adatokat, a H-adattár pedig az egykori mágnesszalagos hálózati nyilvántartásból származik.

Ezek a dokumentumok fontos információkat nyújthatnak arról, kit, mikor és milyen fedőnéven tartott nyilván az állambiztonság. Azt azonban nem minden esetben bizonyítják, hogy az érintett személy valóban jelentéseket készített, vagy ténylegesen együttműködött a politikai rendőrséggel.

A beszervezés körülményeit részletesebben ismertető B-dossziékat a törvény szerint legkésőbb 2027. február 25-ig kell közzétenni. Ezekből már több derülhet ki arról, milyen módszerekkel próbálták beszervezni az érintetteket, milyen feladatokat szántak nekik, és hogyan alakult a kapcsolatuk az állambiztonsági szervekkel.

A tényleges ügynöki jelentések azonban nem lesznek szabadon kereshetők az új honlapon. A korlátozást azzal indokolják, hogy az iratok a megfigyelt személyek magánéletére, vallására, családi kapcsolataira és más érzékeny körülményeire vonatkozó adatokat is tartalmazhatnak. A hozzáférésre külön szabályok vonatkoznak, a védett személyes adatokat pedig a nyilvánosságra kerülő dokumentumokban is kitakarják.

A hírszerzési jelentések továbbra sem válnak nyilvánossá

A mostani iratnyilvánosságnak további korlátai is vannak. A külföldi hírszerzési tevékenységhez kapcsolódó jelentések nem kerülnek általánosan hozzáférhetővé, és a Moszkvába továbbított iratok jelentős része továbbra sem kutatható magyarországi levéltárakban.

Az orosz levéltárakhoz való hozzáférés korábban is korlátozott volt, az orosz–ukrán háború kitörése óta pedig a történeti kutatási kapcsolatok is megszakadtak. Ez különösen megnehezíti azoknak az ügyeknek a feltárását, amelyekben a magyar állambiztonság szovjet irányítással vagy közvetlen együttműködésben dolgozott.

A teljes iratnyilvánosság hiánya ezért nem kizárólag a magyar jogszabályoktól függ. A megsemmisített dokumentumok, az eltűnt dossziék és a külföldön őrzött iratok együttesen olyan hiányokat jelentenek, amelyeket az új internetes adatbázis önmagában nem tud megszüntetni.

Az ügynöklisták közzététele még nem jelenti a múlt teljes feltárását

Az állambiztonsági iratok online kereshetősége jelentős változás a korábbi gyakorlathoz képest. A kutatók és az érintettek eddig is betekinthettek bizonyos dokumentumokba, ehhez azonban külön eljárásra és levéltári ügyintézésre volt szükség. Az új rendszerben a kijelölt nyilvántartások már bárki számára, regisztráció nélkül hozzáférhetők.

A nyilvánosságra hozott nevek azonban nem tekinthetők automatikusan bizonyított ügynöklistának. A levéltár főigazgatója is hangsúlyozta, hogy a nyilvántartásban olyan személyek is szerepelhetnek, akiknek a beszervezése végül nem valósult meg, vagy akik nem folytattak tényleges jelentéstevékenységet.

Különösen érzékeny kérdés ez azoknál, akiket fenyegetéssel vagy zsarolással kényszerítettek együttműködésre, illetve akiknek a részletes dossziéja már nem maradt fenn. Az egykori állambiztonság saját nyilvántartása ugyanis nem helyettesíti a történészi vizsgálatot, és a fedőnevekhez kapcsolódó személyes felelősség megítélését sem lehet kizárólag egy karton alapján elvégezni.

Politikai szempontból ugyanakkor a mostani közzététel egy olyan korszak lezárásának kísérlete, amelynek titkai a rendszerváltoztatás után több mint három évtizeddel is rendszeresen visszatérnek a közéleti vitákba. A történelmi tisztázás valódi mércéje az lesz, hogy a nyilvánosság mennyivel kap pontosabb képet a pártállami hatalom működéséről, az egykori hálózatról és annak áldozatairól.

Hat hónap alatt visszakerülhetnek az eltűnt iratok?

Magyar Péter mostani felszólítása szerint az egykori állambiztonsági dokumentumok magánbirtokosainak lehetőséget kell adni arra, hogy következmények nélkül átadják a náluk lévő iratokat. A törvény ezt jogi kötelezettséggé is teszi, de továbbra is nyitott kérdés, hány dokumentum maradhatott fenn magánkézben, és azok közül mennyit sikerül ténylegesen visszaszerezni.

A közzétett adatbázis fontos előrelépés, ugyanakkor a kommunista állambiztonság teljes működéséről egyelőre csak töredékes kép áll rendelkezésre. A részletes beszervezési dossziék egy része még nem nyilvános, a tényleges jelentéseket továbbra sem teszik közzé szabadon az interneten, a megsemmisített iratok pedig végleg elveszhettek.

A Tisza-kormány az ügynökakták megnyitását történelmi vállalásának teljesítéseként mutatja be, de a november 4-i közzététel csak az első szakasza a folyamatnak. Magyar Péter hat hónapot adott az eltűnt állambiztonsági iratok jogellenes birtokosainak a dokumentumok átadására, miközben a levéltár vezetője elismerte, hogy a fennmaradt anyag súlyosan hiányos. A pártállami diktatúra titkos kapcsolatrendszerének teljes feltárása ezért továbbra is jelentős akadályokba ütközik.