Egyre több a hasonlóság a Donald Tusk által Lengyelországban végrehajtott közmédia-átalakítás és a Magyar Péter vezette Tisza-kormány intézkedései között. A magyar közszolgálati televízió és rádió hírműsorainak nyári leállítása, a vezetőcserék és a szervezeti átrendezés után most megkezdődtek a csoportos létszámcsökkentésről szóló tárgyalások is. Akár 160 munkavállaló veszítheti el az állását, miközben a közmédia vezetése 20 milliárd forintos megtakarítással indokolja az eddigi átalakításokat. A lépések sorrendje feltűnően emlékeztet a lengyelországi eseményekre, ahol a 2023-as kormányváltást követően szinte azonnal megkezdődött a korábbi közmédia intézményi és személyi átalakítása.

A Magyar Rádió és Televízió Nonprofit Zrt. november 2-án kezdte meg a hivatalos egyeztetéseket a munkavállalói képviseletekkel. A társaság közlése szerint a tervezett csoportos létszámcsökkentés legfeljebb 160 dolgozót érinthet, a végleges számot azonban csak a tárgyalások lezárása után határozzák meg. Az egyeztetések várhatóan november végéig tartanak, az érintettek ezt követően kaphatnak írásbeli értesítést.

A közmédia vezetése az elmúlt hónapok átvilágításával magyarázza a döntést. Állításuk szerint másfél évtized alatt kialakult párhuzamos szervezeti egységeket, túlárazott szerződéseket és teljesítés nélküli kifizetéseket tártak fel. Ezek megszüntetésével a társaság tájékoztatása alapján már 20 milliárd forint működési költséget takarítottak meg, a leépítésekre pedig az új szervezet feladatainak átrendezése miatt van szükség.

A hivatalos indoklás ismerősen csenghet mindazoknak, akik figyelemmel követték Donald Tusk 2023 decemberében kezdődött lengyelországi intézkedéseit. Ott szintén a közszolgálati média politikai befolyás alóli felszabadítását és működésének megújítását hirdették meg. A folyamat azonban azonnali vezetőcserékkel, megszakított adásokkal és súlyos intézményi konfliktusokkal kezdődött.

Előbb elsötétült a képernyő, most az alkalmazottak következnek

Magyarországon július 7-én következett be a közmédia átalakításának leglátványosabb fordulata. A frissen kinevezett ideiglenes vezetés leállította a hírszolgáltatást, az M1 képernyője elsötétült, a Kossuth Rádió megszokott műsorai helyett pedig átmenetileg más adás volt hallható. A lépést azzal indokolták, hogy véget kívánnak vetni a korábbi politikai propagandának.

A lengyelországi eseményekkel való hasonlóság nehezen kerülhető meg. Donald Tusk kormányának hivatalba lépése után, 2023. december 20-án lekapcsolták a TVP Info hírcsatorna adását, leváltották a közszolgálati televízió vezetőit, és a megszokott hírműsorok is eltűntek a képernyőről. A lengyel konzervatív ellenzék tiltakozott, a Jog és Igazságosság politikusai pedig jogellenes hatalomátvételnek nevezték az intézkedéseket.

A magyarországi közmédia átalakítása eddig hasonló sorrendben haladt. A korábbi vezetés eltávolítását a hírszolgáltatás átmeneti felfüggesztése, majd szervezeti átszervezések követték. Most már a munkavállalói állományt is érinti a folyamat, miközben továbbra sem ismert, pontosan milyen arányban kerülnek ki a szervezetből szerkesztőségi, műszaki vagy adminisztratív dolgozók.

A lengyel közmédia átalakítása politikai háborúhoz vezetett

Lengyelországban a Tusk-kormány intézkedései az első napoktól heves ellenállásba ütköztek. A korábbi kormánypárt képviselői a köztelevízió székházában tiltakoztak, miközben jogi vita bontakozott ki arról, hogy az új kabinet milyen felhatalmazás alapján válthatja le a közmédia vezetését. A konfliktus végül odáig jutott, hogy a lengyel kormány felszámolási eljárás alá helyezte az érintett közmédia-társaságokat.

Ez az intézkedés Lengyelországban sajátos jogi megoldást jelentett: a kormány szerint a társaságok működésének és finanszírozásának biztosítását szolgálta, míg a konzervatív ellenzék az intézmények feletti ellenőrzés megszerzésének újabb eszközét látta benne. Az átalakítás következtében műsorok szűntek meg, újságírók távoztak, és alapvetően megváltozott a lengyel közszolgálati hírszolgáltatás arculata.

Magyarországon egyelőre nem lengyel mintájú felszámolási eljárás zajlik, hanem a közmédia szervezeti összevonása és létszámcsökkentése. A két folyamat jogi kerete eltér, a politikai és intézményi sorrend azonban számos ponton hasonló. Mindkét országban a kormányváltást követően rövid idő alatt cserélték le a vezetést, függesztették fel a korábbi hírszolgáltatást, és indították el a közmédia szervezeti átalakítását.

Húszmilliárdos megtakarításról beszélnek, miközben több száz család jövője válhat bizonytalanná

A magyar közmédia vezetése szerint a párhuzamos működés megszüntetése és a kifogásolt szerződések felszámolása eddig 20 milliárd forintos megtakarítást eredményezett. A közlemény azonban nem részletezte, hogy a megtakarítás milyen időszakra vonatkozik, és pontosan milyen tételekből áll össze. A tervezett létszámcsökkentés várható pénzügyi hatását sem számszerűsítették.

Közben a 2027-es költségvetési javaslat alapján a közszolgálati médiaszolgáltatás állami támogatása a 2026-os 141,3 milliárd forintról 80 milliárdra csökkenhet. Ez több mint 61 milliárd forintos forráselvonást jelentene, amennyiben a parlament változatlan formában fogadja el a tervezetet. A megszorítás nagyságrendje alapján a közmédia működésének további átalakulása is várható.

A létszámcsökkentés legfeljebb 160 dolgozót érinthet, akiknek kiválasztásáról a vezetés állítása szerint kizárólag szakmai és munkaszervezési szempontok alapján döntenek. A 24.hu értesülései szerint azonban a tervezett intézkedésben olyan munkatársak is érintettek lehetnek, akiket korábban már mentesítettek a munkavégzés alól. Ez különösen érzékeny kérdés, mert a közmédia dolgozói között műsorkészítők, technikai szakemberek és olyan alkalmazottak is vannak, akiknek nem volt szerepük a politikai tartalmak kialakításában.

A lengyel minta már nem puszta politikai feltételezés

A magyar közmédia átalakításának mostani szakasza újabb konkrét párhuzamot teremt a lengyelországi kormányváltás utáni folyamatokkal. A vezetés gyors lecserélése, a hírműsorok leállítása és a szervezeti átrendezés mindkét országban megtörtént. Magyarországon ehhez most csoportos létszámcsökkentés is társul, amelynek tényleges mértéke és személyi összetétele még nem ismert.

A hasonlóságok önmagukban nem bizonyítják, hogy a Tisza-kormány egy előre egyeztetett lengyel forgatókönyvet hajt végre. Ugyanakkor az intézkedések üteme és sorrendje indokolttá teszi az összehasonlítást, különösen annak fényében, hogy a lengyelországi közmédia-átalakítás máig tartó politikai és intézményi vitákat eredményezett.

A közszolgálati média függetlensége nem teremthető meg pusztán a korábbi vezetők és munkatársak lecserélésével. Ahhoz átlátható kinevezési rendszer, szakmai garanciák és a mindenkori kormánytól való tényleges szerkesztőségi függetlenség szükséges. Ha ezek hiányoznak, a politikai befolyás felszámolására hivatkozó intézkedések könnyen újabb befolyásolási viták forrásává válhatnak.

A lengyel közmédia átalakítása után Magyarországon is gyors vezetőcserék, leállított hírműsorok és most már tömeges elbocsátások előkészítése követi a kormányváltást. A Tisza-kormány milliárdos megtakarításokról beszél, miközben akár 160 dolgozó munkaviszonya kerülhet veszélybe. A lengyel példa alapján az átalakítás valódi mércéje az lesz, hogy a közmédia szakmai függetlensége erősödik-e, vagy a korábbi politikai befolyás helyére egy újabb kerül.