Orbán Anita külügyminiszter egészen sajátos mérőszámot talált diplomáciai teljesítményének értékelésére: hány hónap alatt sikerült bejutnia az amerikai külügyminiszterhez. Sváby András műsorában büszkén közölte, hogy őt Marco Rubio már fél évvel a Tisza választási győzelme után fogadta, míg elődjének, Szijjártó Péternek ehhez szerinte négy évre volt szüksége. Az összehasonlításból azonban kimaradt néhány zavaró részlet, köztük Rubio februári budapesti látogatása, a korábbi magyar–amerikai megállapodások és az a tény, hogy a mostani washingtoni találkozót is két nappal elhalasztották.

Orbán Anita az ATV Heti Napló című műsorában úgy értékelte washingtoni útját, hogy az minden várakozásukat felülmúlta. Külön kiemelte, mekkora jelentősége van annak, hogy az amerikai külügyminiszter már fél évvel a kormányváltás után fogadta őt. Az összehasonlításban Szijjártó Péter szerepelt, akinek diplomáciai teljesítményét láthatóan a találkozóig eltelt idő alapján kívánta felülmúlni.

A külügyminiszteri munkát azonban meglehetősen nehéz egyetlen stoppertől függő versenyszámmal értékelni. A diplomáciában rendszerint az számít, milyen megállapodások születnek, mennyi beruházás érkezik az országba, és milyen eredményekkel járnak a tárgyalások. Orbán Anita mostani látogatásának is ezek alapján lehet majd megítélni a jelentőségét.

A külügyminiszternek mindenesetre sikerült olyan történelmi összehasonlítást választania, amelyben saját szereplése tűnik kedvezőbbnek. A teljes kép már valamivel kevésbé illeszkedik az önünnepléshez.

Rubio februárban még Budapestre utazott Szijjártóhoz

Orbán Anita értékelésének egyik legérdekesebb hiányossága, hogy Marco Rubio idén február 16-án személyesen érkezett Magyarországra. Budapesten Szijjártó Péterrel polgári nukleáris együttműködési megállapodást írt alá, majd Orbán Viktor akkori miniszterelnökkel is tárgyalt. A találkozóról az amerikai külügyminisztérium hivatalos felvételt is közzétett.

A korábbi külügyi kapcsolatok eredményei természetesen nem teszik értéktelenné Orbán Anita washingtoni tárgyalását, azt viszont jól mutatják, hogy a magyar–amerikai diplomáciai együttműködés nem a Tisza-kormány hivatalba lépésével kezdődött. Szijjártó hivatali idejében számos külgazdasági megállapodás született, az amerikai külügyminiszter pedig maga utazott Budapestre.

A HIPA adatai szerint 2014 és 2025 között Magyarországon 2305 támogatott beruházási döntés született, összesen több mint 66 milliárd euró értékben. Ezek nem kizárólag amerikai beruházások, és nem tulajdoníthatók egyetlen politikus személyes teljesítményének, de érzékeltetik a korábbi külgazdasági tevékenység nagyságrendjét.

Két napot előszobáztatták, de ez sem zavarta a győzelmi jelentést

A washingtoni látogatás programja nem egészen az eredeti tervek szerint alakult. Orbán Anita október 27-én találkozott volna Marco Rubióval, az amerikai fél azonban két nappal elhalasztotta a megbeszélést, mert Rubio Donald Trump elnököt kísérte texasi útjára.

A magyar külügyminiszter végül október 29-én jutott el az amerikai tárcavezetőhöz. A halasztás önmagában nem rendkívüli diplomáciai esemény, a külügyminiszterek programja gyakran módosul. Orbán Anita lelkes összehasonlításának fényében mégis figyelemre méltó, hogy az időzítés hirtelen ennyire fontos teljesítménymutatóvá vált.

A látogatáson két szándéknyilatkozatot írtak alá, az egyiket az energetikai infrastruktúráról, a másikat a bűnüldözési együttműködésről. Ezek tartalma fontos lehet Magyarország számára, bár az energetikai fejlesztések megvalósítása éveket vehet igénybe. A találkozó konkrét hozadékát ezért érdemesebb lesz a végrehajtott vállalások alapján értékelni, mint a külügyminiszteri naptár segítségével.

Az Antifa elleni megállapodás különösen érdekesre sikerült

A washingtoni egyeztetés másik figyelemre méltó eredménye a szélsőséges, erőszakos baloldali szervezetek elleni együttműködésről szóló megállapodás. Orbán Anita és Marco Rubio információcseréről állapodott meg az ilyen szervezetekhez köthető terrorcselekmények megelőzése érdekében. A magyar külügyminiszter későbbi tájékoztatásában az Antifa Ost nevű szélsőbaloldali csoportot is megnevezte.

Ez politikailag érdekes helyzetet teremtett, hiszen a Tisza-kormány mögött a korábbi baloldali ellenzék számos támogatója is felsorakozott. A megállapodás ugyanakkor kifejezetten erőszakos szélsőséges szervezetek elleni fellépésre vonatkozik, nem általában a baloldali politikai nézeteket képviselőkre.

Az amerikai diplomácia szempontjából tehát világos volt a tárgyalási cél: Washington a saját biztonságpolitikai prioritásaihoz keresett magyar együttműködést. Orbán Anita ezt vállalta, és külügyminiszterként alá is írta a megállapodást. Az különösen ironikus, hogy a Tisza-kormány külpolitikai sikerként ünnepli az együttműködést egy olyan kérdésben, amelyben az amerikai konzervatív vezetés régóta határozott álláspontot képvisel.

Diplomáciai eredmény vagy személyes presztízsverseny?

Orbán Anita washingtoni útja valódi, hivatalos külügyminiszteri találkozó volt, amelyen két együttműködési dokumentum született. Ezeket sem elhallgatni, sem jelentéktelennek minősíteni nem indokolt. Ugyanakkor az sem következik belőlük, hogy a jelenlegi külügyminiszter fél év alatt túlszárnyalta volna elődje többéves diplomáciai tevékenységét.

A külügyi kapcsolatok ráadásul nem tiszta lappal indulnak minden kormányváltáskor. Az Orbán-kormány idején létrejött nukleáris együttműködést például a Tisza-kormány is továbbviszi, és annak törvénybe iktatását kezdeményezte. A magyar–amerikai kapcsolatoknak tehát van olyan folytonossága, amelyet egy személyes sikerbeszámoló aligha írhat felül.

Orbán Anita büszke lehet arra, hogy fogadta Marco Rubio. A Szijjártó Péterrel folytatott képzeletbeli időmérő verseny viszont aligha helyettesíti a külpolitikai eredmények összehasonlítását. Ha a diplomácia olimpiai versenyszám lenne, a magyar külügyminiszter már kiosztotta volna saját magának az aranyérmet. A megállapodások tényleges eredményeire azonban még várni kell.