Valóságos licitharc alakult ki egy több mint háromszáz éves, fátyolos női fejet ábrázoló márványszobor körül a bécsi Dorotheum aukciósház október 20-i árverésén. A Donna velata, vagyis Fátyolos nő című alkotást eredetileg 12–16 ezer euróra becsülték, végül azonban elképesztő összegért, 1,925 millió euróért talált gazdára. A vételár több mint százhússzorosan haladta meg az előzetes becslés felső határát, és új aukciós rekordot jelent az olasz barokk szobrász, Antonio Corradini művei között. A rendkívüli eredményhez egy velencei múzeumban történt művészettörténeti felfedezés is hozzájárulhatott.

A fehér márványból faragott női mellszobor 1717 és 1725 között készülhetett, magassága 60 centiméter, talapzatával együtt pedig 75 centiméter. Különlegessége az arcot borító fátyol, amely olyan finomnak és áttetszőnek tűnik, mintha valódi selyemből készült volna. A szobrász azonban az egész alkotást kemény márványból faragta ki, elképesztő pontossággal érzékeltetve a szövet redőit és az alattuk kirajzolódó arcvonásokat. Éppen ez a különleges technikai tudás tette világhírűvé Antonio Corradinit.

Az árverésen többen is versenybe szálltak a szoborért, a teremben ülő érdeklődők mellett telefonos licitálók is emelték az árat. A művet végül egy telefonon jelentkező vásárló szerezte meg. A közel kétmillió eurós összeg a vevői jutalékot és az áfát is tartalmazza, a Dorotheum pedig az olasz művész alkotásai között eddig nem látott aukciós eredményként értékelte az eladást.

Egy velencei felfedezés emelhette az egekbe az árat

A szobor értékének rendkívüli növekedése mögött egy nemrégiben restaurált gipszmodell állhat. A velencei Ca’ Rezzonico múzeumban, a Save Venice program keretében helyreállítottak egy olyan mintát, amely kapcsolatba hozható az elárverezett márványalkotással. A felfedezés megerősítette annak lehetőségét, hogy a szobor valóban Antonio Corradini munkája, akinek alkotásai jelentős értéket képviselnek a nemzetközi műkereskedelemben.

Az aukciósház ugyanakkor továbbra is Corradininek tulajdonított műként szerepeltette a szobrot, mivel a szerzőségét nem sikerült minden kétséget kizáróan bizonyítani. A licitálók számára azonban láthatóan elegendőnek bizonyult a restaurált gipszmodellel való kapcsolat és a mű kiemelkedő minősége. A történet jól mutatja, hogy egyetlen művészettörténeti felfedezés miként változtathatja meg gyökeresen egy régi alkotás piaci megítélését.

A szobrász, aki áttetszővé varázsolta a márványt

Antonio Corradini 1688-ban született Velencében, és a barokk szobrászat egyik különleges mestereként vált ismertté. A fátyollal borított nőalakok ábrázolásában olyan virtuozitást ért el, amelynek köszönhetően Európa uralkodói udvaraiból is megrendeléseket kapott. Dolgozott többek között Bécsben, ahol VI. Károly császár udvari szobrásza volt, alkotásai pedig Drezdába és Szentpétervárra is eljutottak.

Pályafutásának egyik legismertebb alkotása az 1752-ben készült Pudicizia, vagyis Szemérmesség, amely a nápolyi Sansevero-kápolnában látható. A fátyolba burkolózó nőalak szinte hihetetlen részletességgel mutatja meg, hogyan lehet a merev kőből lágy, áttetsző textília illúzióját létrehozni. Corradini még ugyanabban az évben Nápolyban halt meg, művei azonban ma is a barokk márványszobrászat legkülönlegesebb teljesítményei közé tartoznak.

A bécsi árverésen eladott Donna velata története egyszerre szól a művészi mesterségtudásról és a műtárgypiac kiszámíthatatlanságáról. A néhány tízezer euróra becsült szobor egy restaurálás nyomán új megvilágításba került, a gyűjtők pedig végül közel kétmillió eurót fizettek érte. A háromszáz éves márványalkotás így újabb bizonyítéka lett annak, hogy a művészettörténetben még ma is születhetnek milliókat érő felfedezések.