Újabb letartóztatás történt a Seszták Miklós volt fejlesztési miniszter nevével összefüggésbe hozott korrupciós ügyben. A Nemzeti Vagyonvisszaszerzési és Vagyonvédelmi Hivatal pénteki tájékoztatása szerint a Budai Központi Kerületi Bíróság harminc napra letartóztatott egy férfit, akit a feltételezett vesztegetési pénzek közvetítésével hoznak összefüggésbe. Az ügyben azonban ezúttal különösen figyelemre méltó, hogyan fogalmazott a hatóság. A 444 az NVVH közleményére hivatkozva ugyanis úgy számolt be a férfiról, mint aki pénzfutárként működött közre a korrupciós pénzek átvételében és szállításában. Mintha a bűncselekmény elkövetése már bizonyított tény lenne, holott az ügy még nyomozati szakaszban tart.

A pénteki bejelentés alapján a letartóztatott férfi Seszták Miklós bizalmi köréhez tartozhatott, és a hatóság feltételezése szerint pénzek átvételében, illetve továbbításában vehetett részt. A gyanúsított nevét nem hozták nyilvánosságra, a bíróság pedig a szökés, az elrejtőzés és a bizonyítás veszélyeztetésének kockázatára hivatkozva rendelte el harmincnapos letartóztatását. A döntés az NVVH indítványával egyezően született meg, a hatóság szerint a nyomozás további folytatásához szükséges a férfi fogva tartása.

A 444 által ismertetett közlés szóhasználata azonban legalább akkora figyelmet érdemel, mint maga a letartóztatás. A cikk nem egyszerűen azt írja, hogy a férfit pénzfutári tevékenységgel gyanúsítják, hanem az NVVH tájékoztatására hivatkozva kijelentő módban mutatja be a feltételezett szerepét. Ha a hatósági közlemény eredetileg is ebben a formában fogalmazott, az komoly kérdéseket vet fel az ártatlanság vélelmének érvényesülésével kapcsolatban.

A nyomozó hatóságnak joga és kötelessége a bizonyítékok alapján gyanúsítást közölni, kényszerintézkedést indítványozni és tájékoztatni a nyilvánosságot. A büntetőjogi felelősség megállapítása azonban a bíróság feladata. A most letartóztatott férfi ügyében még vádemelésről sem érkezett hír, jogerős ítéletről pedig végképp nem beszélhetünk.

Amikor a gyanúsításból a hatósági kommunikációban tény lesz

A büntetőeljárásokban alkalmazott megfogalmazásoknak különös jelentőségük van. Az, hogy valakit vesztegetési pénzek továbbításával gyanúsítanak, világosan jelzi az eljárás jelenlegi állását. Az a kijelentés viszont, hogy az illető pénzfutárként működött közre a korrupciós pénzek mozgatásában, már megállapított cselekményként írja le ugyanazt a történetet.

A különbség egy hivatalos szerv kommunikációjában különösen lényeges. A sajtó és a közvélemény ugyanis a nyomozó hatóság tájékoztatásából indul ki, ezért egy kategorikus megfogalmazás könnyen végleges tényként kerülhet be a hírekbe. A mostani esetben ráadásul nem egy politikusi Facebook-bejegyzésről vagy egy indulatos publicisztikáról beszélünk, hanem a büntetőeljárást folytató állami szervezet közléséről, legalábbis annak a 444 által idézett formájáról.

A Seszták-ügyben már korábban is jelentős vita alakult ki a hatósági eljárások körül. A volt miniszter szeptember 28-i őrizetbe vételének időzítését a védője a mentelmi jog felfüggesztésének hatálybalépése miatt kifogásolta, az NVVH viszont arra hivatkozott, hogy az intézkedés jogszerűségét a bíróság első- és másodfokon is megerősítette. Azóta a politikus letartóztatását 2027. január 30-ig meghosszabbították, miközben a nyomozás újabb szereplőkkel bővült.

Milliárdos gyanúsítások, egyre több letartóztatás

Seszták Miklós ellen a Volánbuszhoz kapcsolódó közbeszerzések és szolgáltatási szerződések miatt folyik büntetőeljárás. A Központi Nyomozó Főügyészség korábbi tájékoztatása alapján a volt miniszter és más érintettek 2015 és 2018 között közvetítők segítségével több mint 11 milliárd forint jogtalan előnyt fogadhattak el. A 444 a mentelmi jog felfüggesztéséről szóló parlamenti előterjesztés alapján összesen 12,6 milliárd forintnyi feltételezett kenőpénzről számolt be.

Az összegek nagyságrendje miatt az ügy feltárása kiemelt közérdek. Ha a feltételezett bűncselekményeket elkövették, a felelősöket bíróság elé kell állítani, a jogellenesen megszerzett vagyont pedig vissza kell szerezni. Ez azonban semmilyen felmentést nem ad az eljárási garanciák betartása alól, és nem jogosítja fel a nyomozó hatóságot arra, hogy a bíróság helyett bűnösséget állapítson meg.

A pénteken letartóztatott férfi esetében különösen fontos lenne tisztázni, hogy az NVVH eredeti közleménye pontosan milyen szavakkal írta le a feltételezett pénzfutári tevékenységet, ugyanis a nyilvánosságra került tudósítás azt a benyomást kelti, hogy a gyanúsításban szereplő cselekményeket a hatóság már megtörtént eseményként közölte. Egy ilyen jelentőségű büntetőügyben a hivatalos tájékoztatásnak az eljárás tényleges állását kell tükröznie.

A reggeli politikai találgatások után délután újabb letartóztatás

A pénteki fejlemény időzítése is figyelmet kapott. Magyar Péter reggeli közösségi médiás aktivitása után már a délelőtti órákban megjelentek azok a politikai találgatások, hogy újabb korábbi kormányzati szereplőt vagy hozzá köthető személyt vehetnek őrizetbe. Délután aztán érkezett az NVVH közleménye Seszták Miklós állítólagos pénzfutárának letartóztatásáról.

Az időbeli egybeesés önmagában nem igazolja, hogy a miniszterelnök előzetesen tudott az intézkedésről, de a hatóság és a politikai vezetés közötti távolság kérdését érthetően ismét a közbeszéd középpontjába helyezi. Egy ilyen helyzetben különösen fontos volna, hogy az állami szervek kommunikációja ne keltsen olyan benyomást, mintha a nyomozás eredményét előre eldöntötték volna.

A politikai elszámoltatás ígérete és a büntetőjogi felelősség megállapítása két különböző dolog. Az előbbi politikai célkitűzés, az utóbbi kizárólag törvényes eljárásban, bizonyítékok alapján meghozott bírósági döntés lehet. Amikor egy kormányváltás után sorra kerülnek letartóztatásba a korábbi vezetéshez kapcsolódó szereplők, a nyomozó szerveknek különös figyelmet kell fordítaniuk arra, hogy sem eljárásuk, sem nyilvános megszólalásaik ne váljanak politikai ítélethirdetéssé.

Az NVVH nyomozzon, az ítéletet pedig hagyja a bíróságra

A Seszták-ügy pénteki fejleménye súlyos korrupciós gyanúról szól, amelynek alapos kivizsgálása elengedhetetlen. A közpénzekkel kapcsolatos visszaéléseket fel kell tárni, és bizonyított bűncselekmény esetén az elkövetőknek viselniük kell a törvényes következményeket. A nyomozás eredményessége azonban nem azon mérhető, hány letartóztatásról érkezik közlemény, hanem azon, hogy a bíróság előtt milyen bizonyítékok állják meg a helyüket. Azt továbbra sem sikerült megfejtenünk, hogy az új ÁVH kompetenciájukat eddig semmivel sem bizonyító potentátjai milyen szakmai felkészültség és jogi felhatalmazás birtokában nyomozgatnak, foganatosítanak kényszerintézkedéseket, és osztják az észt a nyilvánosság előtt, időnként úgy nyilatkozva a gyanúsítottakról, mintha a bírósági ítéletet is ők hoznák meg.

A mostani történet legkényesebb részlete éppen az NVVH közleményének tulajdonított szóhasználat. A hatóságra hivatkozó beszámoló pénzfutárként mutatja be azt az embert, akinek büntetőjogi felelősségéről még nem született ítélet. Egy nyomozó szervnek különösen ügyelnie kell arra, hogy a gyanúsítás ne váljon idő előtti ítélethirdetéssé. A bizonyítékokat a nyomozóknak kell összegyűjteniük, a bűnösséget pedig a bíróságnak kell megállapítania. Ezt a sorrendet semmilyen politikai elszámoltatási szándék nem írhatja felül.