November 21-től nem lesz elég a kutyapiszok összeszedésére alkalmas zacskó a budapesti I. kerületben, a gazdiknak egy palack vizet is magukkal kell vinniük, hogy leöblíthessék kedvencük vizeletét. A szabályokat a közterület-felügyelők ellenőrizhetik, jövő januártól pedig már bírság is járhat a mulasztásért.

Böröcz László, Budavár polgármestere a közterületek tisztaságának javításával indokolta az új szabályozást. A kerületben végzett online felmérés válaszadóinak 80 százaléka támogatta a kutyák okozta szennyezések elleni határozottabb fellépést.

A képviselő-testület október 22-én fogadta el a módosítást, amelynek célja, hogy tisztábbak maradjanak a járdák, kapubejáratok, házfalak és közterületi berendezések.

Zacskó és víz nélkül nem indulhat a séta

Az új előírás szerint minden kutyasétáltatónál lennie kell a kutyaürülék összegyűjtésére alkalmas eszköznek, valamint elegendő víznek a vizelet leöblítéséhez. Utóbbi követelmény fagypont feletti hőmérsékleten érvényes, vagyis a téli fagyok idején nem várják el, hogy a gazdik vízzel locsolják a járdákat. A kerület több pontján kutyapiszokgyűjtő zacskókat és köztéri vízcsapokat is biztosítanak. A közterület-felügyelők kérésére a felszerelést be kell tudni mutatni.

A rendelet 2026. november 21-én lép hatályba, de december végéig türelmi időszak lesz. Az ellenőrök ekkor még figyelmeztetéssel segítik az új szabályok megismerését, 2027 januárjától azonban már pénzbírságot is kiszabhatnak.

A kezdeményezés mögött érthető köztisztasági szándék áll, hiszen a házfalakat és kapubejárókat rendszeresen érő kutyavizelet valóban kellemetlen problémát jelenthet. Ugyanakkor a szabály gyakorlati alkalmazása is érdekes kérdéseket vet fel. Például azt, hogy mennyi víz számít elegendőnek, és hogyan ellenőrzik majd a tényleges leöblítést.

A kutyapisi nem tűnik el attól, hogy meglocsoljuk: valóban tisztább lesz így Budavár?

Ha egy kutya a járdára pisil, és a gazdája ráönt néhány deciliter vizet, a vizelet koncentrációja csökken, de a szennyeződés nem feltétlenül távozik a felületről. A folyadék egyszerűen továbbfolyhat a burkolaton, a fugákba vagy a járda más részeire.

Más a helyzet, ha egy friss vizeletfoltot bőséges vízzel ténylegesen le lehet mosni egy megfelelően kialakított felületről. Ilyenkor az öblítés csökkentheti a szagokat és a helyben maradó anyagok mennyiségét. Ez azonban nem ugyanaz, mint két korty vizet löttyinteni egy házfal tövébe.

A régi budavári épületeknél ráadásul különösen fontos a felület típusa. A porózus vakolat, a természetes kő és a térkő fugái magukba szívhatják a folyadékot. A már beszívódott vizeletet egy gyors locsolás aligha távolítja el.

Arról nem is beszélve, hogy a sima víz nem fertőtlenít, és önmagában nem szünteti meg a korábban lerakódott szennyeződéseket.

Mennyi víz számít elegendőnek?

Ez lehet az új szabályozás egyik legérdekesebb gyakorlati kérdése. Egy kisebb kutya után néhány deciliter víz elegendő lehet egy kisebb folt felhígítására, de egy nagyobb testű állat esetében már lényegesen több folyadékra lehet szükség. Mi történik akkor, ha egy kutya egyetlen séta alatt ötször-hatszor jelöl meg egy-egy oszlopot vagy falrészt? A gazdi vigyen magával másfél liter vizet? Esetleg kettőt? És mi lesz, ha a séta felénél elfogy?

Az ellenőrzés szintén érdekes helyzeteket teremthet. A közterület-felügyelő azt nézi majd, van-e palack a gazdinál, vagy azt is, hogy valóban megfelelő mennyiségű vízzel öblítette-e le az adott felületet? A kötelező felszerelés meglétét viszonylag egyszerű ellenőrizni, a tényleges tisztítóhatást már sokkal nehezebb.

Nem a kutyák ellen kellene hadjáratot indítani

A kutyatartók jelentős része ma is felelősen viselkedik. Összeszedi az ürüléket, pórázon vezeti kedvencét, és igyekszik elkerülni, hogy az állat kapubejárókat vagy épületfalakat szennyezzen. A valódi probléma azokkal van, akik semmibe veszik a közösségi együttélés szabályait. Őket azonban egy újabb kötelező tárgy előírása önmagában nem feltétlenül fogja felelősebbé tenni.

Érdemesebb lenne nagyobb hangsúlyt helyezni a különösen érzékeny épületfelületek védelmére, a kijelölt kutyás területekre, a rendszeres közterületi takarításra és a már meglévő szabályok következetes betartatására. A vizespalack hasznos kiegészítő lehet, különösen akkor, ha megfelelő mennyiségű vízzel valóban lemosható a friss szennyeződés. Csodaszert azonban nem érdemes látni benne.

Tisztább járdák vagy csak hígabb kutyapisi?

A budavári rendelet jó szándékú törekvésnek tekinthető, de a gyakorlati eredményessége azon múlik, mennyi vizet használnak a gazdik, milyen felületet öblítenek, és hová kerül a lefolyó folyadék, ugyanis attól, hogy a kutyavizelethez vizet adunk, még nem feltétlenül lesz tiszta a járda. Lehet, hogy valamivel kevésbé lesz kellemetlen a szag, és a falon is kevesebb marad a szennyeződésből, de az is előfordulhat, hogy csak egy nagyobb, hígított foltot kapunk.

A tiszta közterület közös érdek, a felelős kutyatartás pedig alapvető elvárás. Csak éppen nem ártana különbséget tenni a valódi takarítás és a szennyeződés szétlocsolása között. Mert ha a gazdi két korty vízzel elintézettnek tekinti a dolgot, a járda ugyanúgy pisis marad. Csak most már vizes is.