Különleges alkalomnak lehettek részesei azok, akik október 25-én ellátogattak a budapesti Iparművészeti Múzeumba. A kilenc éve zárva tartó, Lechner Ödön tervezte szecessziós palota fennállásának 130. évfordulóján ismét megnyitotta kapuit, a látogatók pedig olyan helyiségekbe is beléphettek, amelyek hosszú ideje rejtve maradtak a nagyközönség előtt. A pincétől a padlásig vezető épületséták, a monumentális Üvegcsarnokban rendezett koncert és az ünnepi fények egyetlen napra ismét élettel töltötték meg a magyar építészet egyik legkülönlegesebb alkotását.

Budapest IX. kerületében, az Üllői út és a Hőgyes Endre utca találkozásánál áll az a páratlan épület, amelyet méltán tartanak a magyar szecesszió egyik legfontosabb emlékének. A zöld és aranyszínű Zsolnay-kerámiával fedett tető, a gazdagon díszített kupola és a keleti, valamint magyar népművészeti motívumokat ötvöző homlokzat a főváros egyik legkönnyebben felismerhető építészeti látványosságává teszi. A palota az 1896-os millenniumi ünnepségek idején készült el, és azóta is a magyar iparművészet nemzetközi jelentőségű jelképe.

Az október 25-i évforduló alkalmából a múzeum rendhagyó programokkal készült. Délelőtt egy tizenegy állomásból álló, ingyenes épületbejáráson vehettek részt az előzetesen regisztrált érdeklődők, délután pedig a „Pincétől a padlásig” című vezetett séta kínált betekintést az épület kevésbé ismert részeibe. A résztvevők olyan folyosókat, lépcsőházakat és tereket is felfedezhettek, amelyek a hagyományos múzeumlátogatások során sem voltak szabadon megközelíthetők.

A nap egyik legemlékezetesebb eseményének a múzeum hatalmas Üvegcsarnokában rendezett koncert számított. Lili Labus énekművész és Oláh Patrik Junior Prima díjas zeneszerző, hegedűművész előadása különleges hangulatvilágítással párosult. A rendezvény lehetőséget teremtett arra, hogy a látogatók ismét megtapasztalják az épület eredeti rendeltetését: azt a találkozást a művészettel, amelyért több mint egy évszázaddal ezelőtt megalkották.

Ferenc József jelenlétében avatták fel 1896-ban

Az Iparművészeti Múzeum története régebbre nyúlik vissza magánál az épületnél. Az intézményt 1872-ben alapították Rómer Flóris és Pulszky Ferenc kezdeményezésére, a londoni és a bécsi után Európa harmadik ilyen jellegű múzeumaként. Célja a magyar kézműipar fejlesztése, a művészi ízlés formálása és az iparművészeti alkotások gyűjtése volt. A gyarapodó kollekciónak azonban hamarosan önálló, méltó otthonra volt szüksége.

Az új múzeumpalota megtervezésére 1890-ben írtak ki pályázatot, amelyen Lechner Ödön és Pártos Gyula „Keletre magyar!” jeligéjű terve nyerte el az első díjat. Az építkezés 1893-ban kezdődött, az ünnepélyes zárókőletételre és felavatásra pedig 1896. október 25-én került sor, I. Ferenc József magyar király jelenlétében. Az ünnepségen II. Vilmos német császár is részt vett, a két uralkodó pedig megtekintette az épületben rendezett első kiállítást. Bár a palotát ekkor már felavatták, a belső munkálatok még folytatódtak, így a múzeum 1897 novemberében nyílt meg a nagyközönség számára.

Lechner Ödön célja egy önálló magyar építészeti formanyelv megteremtése volt. Az épület díszítésében a magyar népművészet motívumai mellett perzsa és indiai építészeti hatások is megjelentek, amelyek különleges egységet alkotnak. A homlokzat és a tető kerámiadíszeit a pécsi Zsolnay-gyár készítette, amelynek termékei azóta is meghatározzák a palota arculatát. A zöld és arany pirogránit elemek egyszerre szolgálnak építészeti díszként és a magyar kerámiaművesség kivételes teljesítményének bizonyítékaként.

Háborúk, pusztítások és egy kilenc éve zárva tartó múzeum

A palota történetéből a XX. század viharai sem maradtak ki. A második világháború súlyos károkat okozott az épületben, az 1956-os forradalom és szabadságharc idején pedig újabb pusztítás érte a múzeumot. A monumentális Üvegcsarnok tetőszerkezete és üvegezése megrongálódott, miközben a gyűjtemények és a könyvtári állomány is jelentős veszteségeket szenvedett. A helyreállítások ellenére az épület állapota az évtizedek során egyre sürgetőbbé tette az átfogó rekonstrukciót.

Az Üllői úti főépületet végül 2017 szeptemberében zárták be a nagyközönség előtt, és azóta sem nyitották meg állandó jelleggel. A felújítás előkészítése és finanszírozása körül az elmúlt években több elképzelés és bejelentés született, a tényleges rekonstrukció azonban még várat magára. A múzeum gyűjteményének egy része eközben más helyszíneken, többek között a Ráth György-villában vált látogathatóvá. A mostani évforduló ezért egyszerre jelentett ünnepet és figyelemfelhívást az épület megőrzésének fontosságára.

A 130 éves palota megújításának előkészítése 2026-ban ismét napirendre került, de a teljes felújítás még hosszú éveket vehet igénybe. A történelmi épület szakszerű helyreállítása rendkívül összetett feladat, hiszen a műemléki értékek megőrzése mellett korszerű kiállítótereket, megfelelő gépészeti rendszereket és biztonságos látogatói infrastruktúrát is ki kell alakítani. Az épület különleges kerámiaburkolatai, kupolája és belső díszítései pedig olyan restaurátori munkát igényelnek, amelynek során az eredeti művészi karakter megőrzése elsődleges szempont.

Egy napra visszatért az élet Lechner Ödön palotájába

Az október 25-i ünnepség megmutatta, milyen különleges élményt kínálhatna a felújított Iparművészeti Múzeum. A látogatók ismét megcsodálhatták azokat a tágas, világos belső tereket, amelyek a XIX. század végén a magyar építészet egyik legmerészebb vállalkozását jelentették. A Zsolnay-kerámiák gazdag formavilága, az üvegkupola és a monumentális csarnok ma is ugyanolyan lenyűgöző, mint amikor az épületet 130 évvel ezelőtt felavatták.

A múzeumpalota jelenleg továbbra is zárva tart, az évfordulós program azonban sokak számára emlékezetessé tette a találkozást Budapest egyik legszebb épületével. Az ünnep különösen fontos üzenete, hogy ez a páratlan építészeti örökség megérdemli a gondos helyreállítást és a mielőbbi újranyitást.

Lechner Ödön és Pártos Gyula alkotása túlélte a háborúkat, a forradalmat és az elmúlt évszázadok megpróbáltatásait. Százharminc évvel az ünnepélyes felavatás után a palota továbbra is Budapest egyik legértékesebb építészeti kincse, amelynek szépségét az évforduló résztvevői most ismét közelről láthatták. Remélhetőleg eljön az idő, amikor a múzeum kapui már nem csupán egyetlen ünnepi napra nyílnak meg.