Alig egy nappal a szerbiai ellenzék választási győzelme után máris olyan jelenetek játszódtak le Belgrádban, amelyeknek semmi közük a demokratikus politikai változáshoz. Tüntetők törtek be az Aleksandar Vučić volt államfőt támogató Informer televízió székházába, fenyegetően léptek fel az újságírókkal szemben, és bocsánatkérést követeltek a főszerkesztőtől. A televízió adása megszakadt, az épület előtt pedig később a rendőrséggel is összecsaptak. A történtek ismét felvetik a kérdést: meddig terjedhet a politikai felháborodás, és hol kezdődik a megfélemlítés?

Hétfő este, nem sokkal 18 óra 40 perc után több tucat tiltakozó jutott be az Informer belgrádi épületébe. A demonstrálók előzőleg a televízió előtt gyülekeztek, ahol a Vučić-rendszert támogató médiummal szembeni elégedetlenségüknek adtak hangot. A tiltakozás azonban hamar túllépett a békés véleménynyilvánításon: a résztvevők egy csoportja behatolt a szerkesztőségbe, és élő adás közben vonta kérdőre Dragan J. Vučićević főszerkesztőt.

A helyszíni beszámolók szerint kiabálás, fenyegető fellépés és dulakodás kísérte az incidenst. Egyes tiltakozók az íróasztalokon található tárgyakat is eldobálták.

Vučićević és több munkatársa végül elhagyta a stúdiót, a televízió pedig megszakította szokásos műsorát. Arról, hogy a főszerkesztőt fizikailag bántalmazták-e, eltérő beszámolók jelentek meg, a szerkesztőségbe történő behatolás és az alkalmazottak megfélemlítése azonban egyértelműen dokumentált.

Mindez a vasárnapi előrehozott parlamenti választás után történt, amelyen az Egyetemista Lista győzelmet aratott, Aleksandar Vučić pedig elismerte politikai táborának vereségét. Szerbiában így a rendszerváltás reményét ünneplő tömegek mellett már az új politikai korszak első súlyos rendbontásai is megjelentek.

A főszerkesztőt körbevették, bocsánatkérést követeltek

Az Informer az elmúlt években következetesen támogatta Vučić politikáját, és a szerb ellenzék, valamint a diákmozgalom szereplőit gyakran rendkívül élesen támadta. A tiltakozók ezért azt követelték, hogy a főszerkesztő kérjen bocsánatot a korábbi tudósításokért és az ellenzékiekről tett kijelentésekért. A demonstrálók között ott volt Dijana Hrka is, akinek fia a 2024-es újvidéki vasútállomási tragédiában vesztette életét. Az asszony személyesen kérte számon a szerkesztőt, amiért szerinte a televízió méltatlanul kezelte a tragédia áldozatait és hozzátartozóikat.

A felháborodás okai tehát érthetők, a gyász és a korábbi sérelmek azonban nem adnak felhatalmazást arra, hogy bárki erővel lépjen be egy szerkesztőségbe, és fenyegetésekkel próbáljon bocsánatkérést kikényszeríteni.Az újságírók munkáját lehet bírálni, a valótlan állításokat helyreigazítási eljárásban lehet megtámadni, a szerkesztőségek működését azonban nem lehet utcai erővel átvenni. Ez akkor is igaz, ha az adott médium nyíltan támogat egy politikai oldalt.

Rendőrökkel is összecsaptak a demonstrálók

Vučićević még az incidens alatt, élő adásban hívta a rendőrséget és a mentőszolgálatot. A főszerkesztő azt állította, hogy az épületben tartózkodó munkatársak biztonsága veszélybe került, ezért segítséget kért a kimenekítésükhöz. Telefonon megkereste Ilija Srdanovićot, a választáson győztes Egyetemista Lista vezető politikusát is, arra kérve, hogy szólítsa fel a tiltakozókat a távozásra. Srdanović először azt válaszolta, hogy ellenőriznie kell a történteket, mert a televízió korábbi tudósításai miatt nem bízik a főszerkesztő állításaiban.

Az épület előtt később a kiérkező rendőrökkel is összecsapások alakultak ki. A szerb Euronews beszámolója szerint a tiltakozók közül többen tárgyakkal és pirotechnikai eszközökkel dobálták a rendfenntartókat, mások lökdösődtek velük. A rendőrség végül beavatkozott, és biztosította a televízió dolgozóinak távozását.

Az Egyetemista Lista és a diákmozgalom később nyilvánosan elítélte az erőszakot. Srdanović arra kérte a támogatókat, hogy maradjanak nyugodtak, a diákmozgalom pedig közölte: nem támogatja a médiaszerkesztőségek és közintézmények megtámadását. Hangsúlyozták, hogy a médiarendszer átalakítását parlamenti és jogállami eszközökkel kívánják elérni.

Ismerős politikai reflex: aki nincs velünk, az propaganda

A belgrádi jelenetek Magyarország számára is figyelmeztetést hordoznak. A Tisza körüli politikai vitákban szintén visszatérő jelenség a másik oldalhoz sorolt sajtótermékek propagandának bélyegzése. A politikai elfogultság bírálata önmagában teljesen legitim, de a nyilvános megbélyegzés nem válhat az újságírókkal szembeni fenyegetés igazolásává.

A szerbiai események és a magyar politikai viták között természetesen nem lehet egyenlőségjelet tenni, és nincs bizonyíték arra, hogy a Tisza Pártnak köze lenne a belgrádi történtekhez. A mögöttes politikai logikára azonban érdemes figyelni: ha egy tábor saját magát tekinti az igazság kizárólagos képviselőjének, könnyen megjelenhet az a felfogás, hogy az ellenfélnek már a megszólaláshoz sincs joga. Pedig egy sajtótermék politikai elfogultsága nem fosztja meg a munkatársait a személyes biztonsághoz és a zavartalan munkavégzéshez való joguktól. Ha egy televízió törvényt sért, azt az illetékes hatóságoknak kell kivizsgálniuk, nem feldühödött embereknek eldönteniük a szerkesztőség folyosóján.

A választási győzelem nem felhatalmazás az erőszakra

Szerbiában a vasárnapi választás sokak számára egy hosszú politikai korszak végét jelentette. A változás iránti igény érthető, az előző rendszer működésének feltárása pedig legitim társadalmi követelés. Csakhogy a demokratikus megújulás hitelességét éppen az mutatja meg, miként bánnak a győztesek és támogatóik azokkal, akik korábban az ellenkező oldalon álltak.

A véleménynyilvánítás szabadsága nem csak azoknak jár, akikkel egyetértünk. Ha egy szerkesztőség munkatársainak azért kell rendőri segítséget kérniük, mert a politikai ellenfeleik betörnek a munkahelyükre, akkor az már nem a sajtószabadság ünnepe, hanem annak súlyos megsértése. A Vučić-rendszer leváltása nem jogosít fel senkit a Vučić-párti újságírók megfélemlítésére. Aki demokratikus változást követel, annak a demokrácia szabályait akkor is tiszteletben kell tartania, amikor már az ő politikai oldala győzött. Különben csak a hatalmon lévők személye változik, a módszerek nem.