Hét év főpolgármesterség után Karácsony Gergely figyelemre méltó felismerésekre jutott: Budapesten rosszak az utak, gond van a közbiztonsággal, a köztisztasággal, a drogfogyasztással, ráadásul a lakások is megfizethetetlenek. A főpolgármester mindezt szépen pontokba szedte, majd megoldási javaslatokat is tett. A budapestiek bizonyára megkönnyebbültek, hogy a Városházára végre megérkeztek azok az információk, amelyekkel ők már évek óta együtt élnek. A kérdés csak az, mi tartott ilyen sokáig, és vajon a hirtelen támadt lendületnek van-e köze a fővárosi politikai erőviszonyok átrendeződéséhez.

Hét év kellett ahhoz, hogy a főpolgármester észrevegye, milyen állapotban van Budapest?

Karácsony Gergely 2019 októberében foglalta el a főpolgármesteri széket, vagyis lassan hét éve irányítja a fővárost. Ez idő alatt Budapest lakói megtapasztalhatták az úthibák, a leromlott közterületek, a hajléktalansággal összefüggő szociális problémák és a közterületi drogfogyasztás különböző formáit. A problémák természetesen nem 2019-ben keletkeztek, és nem is mindegyik megoldása tartozik kizárólag a fővárosi önkormányzatra. Ettől azonban még jogosan vetődik fel a kérdés, hogy a városvezetés hét év alatt milyen eredményeket tud felmutatni a kezelésükben.

Október 26-án a főpolgármester összehívta a Budapesti Önkormányzatok Szövetségének közgyűlését, hogy a kerületi polgármesterekkel közösen áttekintsék a legfontosabb teendőket. Karácsony a közösségi oldalán arról írt, hogy az önkormányzatoknak a polgárok problémáival kell foglalkozniuk, és meg kell teremteni a megoldásokhoz szükséges forrásokat. Ez önmagában nehezen vitatható megállapítás. Sőt, akár egy főpolgármesteri munkaköri leírás első mondatának is megfelelne. Csak hát különös, amikor hét év után programadó felismerésként hangzik el.

Közbiztonság és köztisztaság: a főváros újonnan felfedezett problémái

A főpolgármester szerint az egyik legsúlyosabb budapesti gond a közterületeken jelentkező szociális válság, amely közbiztonsági és köztisztasági problémákkal is összekapcsolódik. A megoldás érdekében azt javasolja, hogy a főváros és a kerületek az iparűzésiadó-bevételek egy százalékát fordítsák a közterületi hajléktalanság és drogfogyasztás visszaszorítására. Karácsony szerint ez az összeg ugyan nem túl nagy, de így is többszöröse lenne annak, amit jelenleg erre a célra tudnak költeni.

A javaslat persze felvet egy kellemetlen kérdést. Ha a helyzet ennyire súlyos, és a jelenlegi ráfordítások ennyire elégtelenek, akkor miért csak most kerül elő egy átfogóbb finanszírozási elképzelés? A hajléktalanság, a függőségek és a közterületi rend problémái nyilvánvalóan összetettek, amelyekre nem létezik egyetlen varázsmegoldás. A főváros, a kerületek, az állam, a rendőrség és a szociális ellátórendszer együttműködése nélkül tartós eredmény aligha érhető el. A főpolgármester felelősségét azonban az összetettség nem szünteti meg, legfeljebb pontosabban körülhatárolja.

A mostani bejelentésből mindenesetre az derül ki, hogy Karácsony is sürgetőnek tartja a helyzet kezelését. A budapestieknek már csak azt kell megtudniuk, milyen konkrét intézkedések követik a felismerést, ki hajtja végre azokat, és mikorra várható mérhető javulás. Mert a problémák felsorolása még nem városüzemeltetés, ahogyan egy kátyú lefényképezése sem útfelújítás.

Katasztrofálisak az utak? Micsoda váratlan fordulat!

A főpolgármester második nagy felismerése a budapesti utak állapota. Karácsony immár maga is katasztrofálisnak nevezi a helyzetet, amely szerinte nemcsak az autósok, hanem a közösségi közlekedést használók és a kerékpárosok biztonságát is veszélyezteti. Ez különösen érdekes megállapítás attól a városvezetőtől, aki hosszú évek óta éppen a közlekedés átalakítását tartja politikája egyik központi elemének.

A helyzet javítására most egységes, átlátható és olcsóbban működő parkolási rendszert javasol. Szerinte a jelenlegi, tizenhárom kerületben párhuzamosan működtetett rendszer annyira költséges, hogy a bevételek több mint felét felemészti az üzemeltetés. Az új modellből származó többletet teljes egészében útfelújításra fordítaná, a főváros és a kerületek pedig 60–40 százalékos arányban osztoznának a bevételeken.

Az ötlet gazdasági racionalitása természetesen vizsgálható. Az egységesítés valóban csökkentheti a párhuzamos működés költségeit, és a felszabaduló pénznek kétségkívül lenne helye Budapest útjain. Csakhogy a kerületek közül többen egyáltalán nem lelkesednek azért, hogy a parkolási bevételeik felett ezentúl más rendelkezzen. A főpolgármesternek tehát nemcsak a kátyúkkal kell megküzdenie, hanem azokkal a polgármesterekkel is, akik eddig politikai szövetségeseinek számítottak.

Amikor már a saját szövetségesek is fellázadnak

A parkolási rendszer átalakítása körüli konfliktus nem pusztán technikai vagy pénzügyi vita. Október 25-én nyolc kerületi polgármester követelte a korábbi döntés visszavonását és az egyeztetések újrakezdését. A tiltakozók között több olyan városvezető is található, akiket aligha lehet a főpolgármester hagyományos politikai ellenfelei közé sorolni.

A kerületvezetők szerint elfogadhatatlan, hogy a főváros a kormánnyal olyan megállapodást kössön, amely közvetlenül érinti a kerületek bevételeit, miközben őket előzetesen nem vonják be érdemben a döntésbe. Karácsony október 13-án már elnézést is kért az egyeztetés elmaradása miatt, ám ez szemmel láthatóan nem bizonyult elegendőnek a konfliktus rendezéséhez.

A főpolgármester most tehát egyszerre próbál rendet tenni a közterületeken, az úthálózatban, a parkolási rendszerben és a saját politikai hátországában. Utóbbi feladat bizonyulhat az egyik legnehezebbnek. Különösen akkor, ha a kerületi polgármesterek úgy érzik, hogy a közös városfejlesztés jelszava mögött valójában bevételeik újraelosztása zajlik.

A turizmus pénzét is újraosztaná, miközben a lakhatási válságra uniós milliárdok érkeznek

Karácsony a turizmus finanszírozási rendszerét is átalakítaná. Érvelése szerint a turisták által befizetett idegenforgalmi adó a kerületekhez kerül, miközben a turizmus megszervezésével és a vele járó problémák kezelésével jelentős részben a fővárosnak kell foglalkoznia. Ezért változtatna a jelenlegi bevételmegosztáson, ami újabb vitát vetíthet előre a kerületekkel.

A főpolgármester a lakhatási válságra is kitért. Elismerte, hogy Budapesten sokak számára megfizethetetlenek az ingatlanárak, és a városban nemzetközi összehasonlításban is kevés a megfizethető bérlakás. A megoldás egyik fontos elemének egy 32 milliárd forintos, uniós forrásokra épülő bérlakásépítési és -felújítási programot tart, amelynek lehetőségeit a kerületek számára is megnyitná.

Emellett 27 milliárd forint áll rendelkezésre az Egészséges utcák program keretében a kerületi utak és közterületek zöld szemléletű megújítására. Ezek kétségkívül jelentős fejlesztési lehetőségek, ám a pénz rendelkezésre állása önmagában még nem jelenti a problémák megoldását. A kérdés ezúttal is az lesz, hogy a bejelentett milliárdokból milyen beruházások, milyen határidővel és milyen eredménnyel valósulnak meg.

És akkor hirtelen a kormány is partner lett

A történet talán legérdekesebb fordulata, hogy Karácsony Gergely most kifejezetten kedvezően beszél a kormánnyal kialakított együttműködésről. A főpolgármester szerint a 2027-es költségvetési tervezet összesen 13 milliárd forinttal mérsékelheti a főváros és a kerületek terheit, a kormány pedig partnerként tekint Budapestre. A korábbi évek gyakori pénzügyi és politikai csatározásai után ez mindenképpen figyelemre méltó hangnemváltás.

Természetesen nem volna helyes azt állítani, hogy Budapest minden problémája kizárólag Karácsony Gergely döntéseiből következik. A főváros pénzügyi mozgásterét, az önkormányzati hatásköröket és a fejlesztések lehetőségeit az állami szabályozás és a gazdasági környezet is jelentősen befolyásolja. Ettől azonban még a városvezetés teljesítménye számonkérhető, különösen akkor, amikor maga a főpolgármester sorolja fel azokat a gondokat, amelyek kezelésére immár új forrásokat és új együttműködéseket sürget.

A mostani helyzetben egyszerre változtak meg a pénzügyi és a politikai körülmények. Jelentős fejlesztési forrásokról születnek bejelentések, új megállapodás körvonalazódik a kormánnyal, miközben a kerületek egy része nyíltan vitatja a főpolgármester döntéseit. Hogy Karácsony mostani aktivitását pontosan melyik körülmény ösztönzi leginkább, azt kívülről nem lehet biztosan megállapítani. Az viszont kétségtelen, hogy a fővárosi politika eddig megszokott viszonyai alaposan átrendeződtek.

Csipkerózsika felébredt, de ettől még a kátyúk a helyükön maradtak

Karácsony Gergely most olyan Budapestet szeretne, ahol rendezettebbek a közterületek, biztonságosabbak az utak, hatékonyabban működik a parkolás, és több ember számára elérhető a megfizethető lakhatás. Nehéz volna ezzel vitatkozni. Valójában pontosan ilyen célokat várhat el egy főpolgármestertől az ember, függetlenül attól, hogy melyik politikai oldalhoz tartozik.

Csakhogy a városvezetői teljesítmény nem a helyesen megfogalmazott célok számában mérhető. Budapestnek nem újabb problématérképre, hanem működő megoldásokra van szüksége. A most bemutatott javaslatok között lehetnek értelmes és megvalósítható elképzelések, ám ezek értékét nem a Facebook-bejegyzések, hanem a következő hónapok és évek eredményei fogják eldönteni.

A mese szerint Csipkerózsikának száz év kellett az ébredéshez. Budapest ennél valamivel jobban járt, Karácsony Gergelynek hét év után sikerült új lendülettel napirendre vennie a város régóta ismert problémáit. A történet folytatása azonban még hiányzik. Mert a mesében az ébredés után minden jóra fordul, a fővárosban viszont a kátyúk nem tömődnek be attól, hogy a főpolgármester végre észrevette őket. És talán éppen ez a legfontosabb különbség a tündérmesék és Budapest vezetése között: az előbbiekben elég a csók az ébredéshez, az utóbbiban utána dolgozni is kell.