Utcára vonultak az olasz taxisok és a sofőrrel bérelhető személyautók üzemeltetői: október 26-án mintegy háromszázan demonstráltak Rómában, a közlekedési minisztérium előtt. Az érdekképviseletek szerint a személyszállítás működési költségei a válság kezdete óta 25–30 százalékkal emelkedtek, miközben a hatóságilag szabályozott taxitarifák nem teszik lehetővé a többletterhek egyszerű áthárítását az utasokra. A tiltakozók adókedvezményeket, rendkívüli támogatásokat és kormányzati tárgyalásokat követelnek, ellenkező esetben országos sztrájkot is kilátásba helyeztek.

A demonstráció azonban egy mélyebb szakmai konfliktust is felszínre hozott: az olasz taxis érdekképviseletek között komoly nézeteltérések vannak a digitális közvetítőplatformok és a személyszállítás jövője miatt.

Háromszáz taxis és személyszállító tüntetett Rómában

Október 26-án, hétfőn délelőtt demonstrációt tartottak az olasz fővárosban, a közlekedési és infrastrukturális minisztérium római székháza előtt. A Porta Pia térségében rendezett megmozduláson a Rai News beszámolója szerint mintegy háromszáz taxis és sofőrrel bérelhető személyautót üzemeltető vállalkozó vett részt. A tiltakozók azt követelték, hogy az olasz kormány haladéktalanul kezdjen tárgyalásokat az ágazat egyre súlyosabb gazdasági problémáiról.

A demonstrációt az itTaxi és az Unicoop taxis érdekképviseletek szervezték, a sofőrrel bérelhető személyautók, vagyis az olasz terminológia szerinti NCC-szektor képviselőivel együtt. A tiltakozásra több olasz városból is érkeztek résztvevők, akik elsősorban az üzemanyagárak emelkedése és a személyszállító vállalkozások működési költségeinek növekedése miatt emelték fel a hangjukat.

A szervezők előzetesen egyeztettek a rendőrséggel, ezért a demonstrációt álló, gyalogos tiltakozásként tartották meg. A résztvevők nem vonultak fel taxikkal, és nem akadályozták a közlekedést. A szolgáltatás a demonstráció idején is működött, mivel a tiltakozáson elsősorban a szabadnapos, pihenőidejüket töltő vagy éppen szolgálaton kívüli gépkocsivezetők vettek részt, ez azonban nem jelenti azt, hogy a taxisok lemondtak volna a munkabeszüntetés lehetőségéről. Az érdekképviseletek egyértelművé tették, hogy amennyiben a kormány nem kínál érdemi megoldást, a következő lépés már országos sztrájk is lehet.

A római megmozdulás ráadásul egy szélesebb olaszországi tiltakozási hullámba illeszkedik. Az elmúlt időszakban a fuvarozók, a mezőgazdasági termelők és a halászok is kormányzati beavatkozást követeltek az üzemanyagárak emelkedése miatt. Most a személyszállítási ágazat jelezte, hogy a költségnövekedés náluk is egyre súlyosabb problémákat okoz.

A taxisok szerint 25–30 százalékkal emelkedtek a működési költségek

Az olasz taxis érdekképviseletek álláspontja szerint a személyszállítás gazdasági feltételei az elmúlt időszakban jelentősen romlottak. Carlo Di Alessandro, a Federtaxi Cisal képviselője arról beszélt, hogy a működési költségek a válság kezdete óta mintegy 25–30 százalékkal emelkedtek.

Ez az arány az érdekképviselet becslése, nem pedig valamennyi olasz taxisvállalkozásra kiterjedő, független statisztikai felmérés eredménye. A probléma azonban nem korlátozódik az üzemanyagokra. A járművek beszerzése, karbantartása, javítása, biztosítása és finanszírozása egyaránt jelentős költséget jelent, amelynek emelkedése közvetlenül csökkenti a vállalkozók jövedelmét.

Az olasz taxiszolgáltatás sajátossága, hogy a viteldíjakat az illetékes helyi önkormányzatok szabályozzák, így a taxisok nem emelhetik meg tetszőlegesen áraikat minden alkalommal, amikor az üzemanyag vagy valamelyik másik működési költség drágul.

Loreno Bittarelli, az itTaxi elnöke a demonstráció kapcsán arra hívta fel a figyelmet, hogy a hatóságilag meghatározott tarifák miatt a vállalkozók nem tudják automatikusan továbbhárítani a költségnövekedést az utasokra. Álláspontja szerint a drágulás így közvetlenül a taxisok jövedelmét csökkenti, és egyre több vállalkozás működését veszélyezteti.

A probléma gazdasági szempontból egyszerű: ha a szolgáltatás díja szabályozott, miközben az üzemeltetés költségei folyamatosan emelkednek, a vállalkozó nyeresége csökken. Egy bizonyos ponton túl már nem az a kérdés, mennyi jövedelmet termel a taxi, hanem az, hogy a szolgáltatás fenntartható-e egyáltalán. Az érdekképviseletek szerint éppen ezért van szükség olyan állami intézkedésekre, amelyek a működési költségeket csökkentik anélkül, hogy a teljes terhet az utasokra kellene áthárítani.

Adókedvezményeket és rendkívüli kompenzációt követelnek

A demonstrálók követeléseinek középpontjában az üzemanyagköltségekhez kapcsolódó adójóváírások megerősítése áll. A taxis érdekképviseletek szerint a korábban rendelkezésre álló adókedvezmények értéke az évek során jelentősen csökkent, miközben a vállalkozások kiadásai folyamatosan emelkedtek.

A szakmai szervezetek már szeptemberben levélben fordultak az olasz kormányhoz, amelyben a támogatási rendszer felülvizsgálatát sürgették. Álláspontjuk szerint az adójóváírások növelése viszonylag gyorsan megvalósítható intézkedés lenne, amely közvetlenül enyhíthetné a vállalkozók terheit. Egyes érdekképviseletek emellett rendkívüli kompenzációs alap létrehozását is javasolják. Ennek célja az lenne, hogy a kiugró energiaárak miatt megnövekedett működési költségek egy részét az állam átvállalja.

Felmerült a hivatásos személyszállítók számára biztosított kedvezményes üzemanyag-adózás kiterjesztése is. Ez azonban nem egyszerű kérdés, mivel az olasz taxisflottában jelentős arányban működnek benzines, hibrid és elektromos járművek. Egy kizárólag a gázolaj adóterheit csökkentő intézkedés ezért nem jelentene azonos segítséget valamennyi taxisvállalkozásnak.

A tiltakozók azt szeretnék elérni, hogy a kormány ne kizárólag átmeneti támogatásokkal reagáljon a problémára, hanem hosszabb távon is kiszámítható gazdasági feltételeket teremtsen a személyszállításban. A római demonstráción a résztvevők találkozót kértek Matteo Salvini közlekedési és infrastrukturális minisztertől, hogy közvetlenül ismertethessék javaslataikat.

Megosztott az olasz taxis szakma: az Uritaxi elhatárolódott a tüntetéstől

A hétfői demonstráció egyik legérdekesebb fejleménye, hogy az olasz taxis érdekképviseletek nem tudtak egységesen fellépni. Bár az előzetes beszámolók az Uritaxit is a résztvevő szervezetek között említették, a szövetség végül közölte, hogy nem csatlakozik a római tiltakozáshoz.

Claudio Giudici, az Uritaxi országos elnöke szerint a távolmaradás nem azt jelenti, hogy szervezetük ne ismerné el az üzemanyagárak emelkedéséből fakadó gazdasági problémákat, a döntés hátterében sokkal inkább a demonstrációt szervező érdekképviseletekkel fennálló alapvető szakmai nézetkülönbségek állnak.

Az Uritaxi vezetője élesen bírálta azokat a szervezeteket, amelyek szerinte az elmúlt években támogatták a személyszállítás platformalapú átalakítását, illetve a hagyományos taxiszolgáltatás szabályozási rendszerének gyengítését. Giudici álláspontja szerint a digitális közvetítőplatformok térnyerése és a személyszállítási piac átalakulása hosszabb távon jóval nagyobb jövedelemkiesést okozhat a taxisoknak, mint az üzemanyagárak aktuális emelkedése.

Az érdekképviseleti vezető különbséget tett a hatóságilag szabályozott tarifával dolgozó taxik és a szabadabban meghatározható árakkal működő NCC-szolgáltatások között is. Érvelése szerint a szabad árképzést alkalmazó vállalkozások könnyebben érvényesíthetik díjaikban a költségnövekedést, míg a hagyományos taxisoknak erre nincs ugyanilyen lehetőségük. Az Uritaxi ugyanakkor megerősítette, hogy részt vesz az október 27-re, Firenzébe összehívott országos taxis szakmai gyűlésen, ahol a különböző érdekképviseletek a szakma helyzetéről és a további lépésekről egyeztetnek.

A konfliktus jól mutatja, hogy az olasz taxis szakmán belül nem pusztán az üzemanyagárakról zajlik vita. A háttérben a személyszállítás szabályozásának jövője, a hagyományos taxisengedélyek szerepe, a digitális platformok piaci befolyása és az eltérő működési modellek közötti verseny is meghatározó kérdés.

Sztrájk következhet, ha nem sikerül megállapodni a kormánnyal

A hétfői demonstráció szervezői egyelőre nem hirdettek meg országos munkabeszüntetést, de több érdekképviselet is jelezte, hogy ez a lehetőség továbbra is napirenden van. A következő fontos esemény az október 27-i firenzei országos taxisgyűlés lehet, amelyen számos szakmai szervezet képviselője vesz részt. A tanácskozáson várhatóan értékelik a római demonstráció eredményeit, megvitatják a kormányzati tárgyalások lehetőségét, és egyeztetnek az esetleges további tiltakozó akciókról.

Ugyanezen a napon az olasz közlekedési minisztériumban a közúti árufuvarozás képviselőivel is tárgyalásokat terveznek. A fuvarozói ágazat problémái több ponton hasonlítanak a taxisok követeléseihez, különösen az üzemanyagköltségek, az adókedvezmények és a működési feltételek kiszámíthatósága terén. Az olasz kormány a közúti árufuvarozás számára már korábban rendkívüli intézkedéseket jelentett be, de ezek nem jelentik automatikusan azt, hogy a taxis személyszállítás is azonos támogatásokban részesülhet.

A taxisok most azt szeretnék elérni, hogy az állam az ő gazdasági helyzetüket is önálló problémaként kezelje, és olyan intézkedéseket dolgozzon ki, amelyek figyelembe veszik a hatósági tarifákból fakadó sajátos korlátokat. A sztrájk lehetősége ezért továbbra is valós, de annak időpontjáról, időtartamáról és várható kiterjedéséről egyelőre nem született bejelentett döntés.

Magyarországon is ismerős a probléma: mi történik, ha a költségek gyorsabban nőnek a tarifánál?

Az olasz taxisok helyzete magyar szempontból is tanulságos. Budapesten ugyanis szintén hatóságilag meghatározott, egységes taxitarifa működik, amelyet a szolgáltatók nem változtathatnak meg saját döntésük alapján. A rendszer egyik legfontosabb előnye, hogy az utasok számára kiszámíthatóvá teszi a viteldíjakat, és megszünteti a hagyományos árversenyt az azonos szabályozás alá tartozó taxisvállalkozások között. Ugyanakkor a költségek hirtelen emelkedése esetén a taxisok nem tudnak azonnal reagálni az árak módosításával.

Az üzemanyag, a gépkocsik beszerzési ára, a biztosítás, a javítás és a fenntartás költségei Magyarországon is közvetlenül befolyásolják a vállalkozások jövedelmezőségét. Amennyiben ezek gyorsabban emelkednek, mint ahogyan a hatósági tarifa változik, a vállalkozók mozgástere beszűkül.

A két ország helyzete természetesen nem azonos. Az olasz és a magyar adózási, engedélyezési és támogatási rendszer között jelentős különbségek vannak. A gazdasági alaphelyzet azonban hasonló: a szabályozott tarifával működő személyszállításban a költségnövekedés kezeléséhez gyakran szükség van a vállalkozók és a döntéshozók közötti egyeztetésre. A római demonstráció ugyanakkor arra is rámutat, hogy a taxis szakma érdekképviselete nem mindig egységes. Az üzemanyagárak emelkedése közös problémát jelenthet, de a digitális platformokhoz, a szabad árképzéshez és a személyszállítás szabályozásához való viszony már jelentősen megoszthatja a különböző szervezeteket.

Az olasz taxisok most egyszerre küzdenek a növekvő működési költségekkel és a személyszállítás jövőjéről szóló szakmai konfliktusokkal. A római demonstráció után a következő kérdés az, hogy sikerül-e közös követeléseket megfogalmazniuk, és a kormány hajlandó lesz-e olyan intézkedésekre, amelyek valóban javítják a hatósági tarifával dolgozó vállalkozások gazdasági helyzetét.