Budapest szeptember 1-jével olyan pénzügyi korlátozást vezetett be, amely önmagában is sokat elmond a főváros helyzetéről. Karácsony Gergely döntése alapján visszavonásig létszámstop van érvényben, új kötelezettséget pedig csak előzetes főpolgármesteri jóváhagyással lehet vállalni.
A sajtóban ez több helyen úgy jelent meg, hogy a főváros minden kifizetést leállított, ami szó szerint nem pontos, hiszen a már fennálló kötelezettségeket és mindenekelőtt a munkabéreket továbbra is fizetni kell. A rendelkezés lényege éppen az, hogy újabb kiadások vállalását fogják vissza annak érdekében, hogy a meglévő kötelezettségekre maradjon pénz.
A különbség jogilag fontos, ám a pénzügyi helyzet szempontjából azonban nem teszi sokkal vidámabbá a képet. A Főpolgármesteri Hivatal közlése szerint a főváros bankszámlájának egyenlege jelenleg mínusz 65 milliárd forint körül van, miközben szeptemberben rövid időn belül több mint 110 milliárd forintnyi hitelkötelezettséget kell rendezni. Ebből 65 milliárd forint a főváros OTP-től felvett folyószámlahitele, amely szeptember 18-án válik esedékessé, miközben a BKK-nak és a BKV-nak összesen további mintegy 45 milliárd forintos hitelt kell rendeznie a hónap végéig.
A bérek biztosítása miatt húzták be a kéziféket
A főváros magyarázata szerint éppen ezért volt szükség a szeptember 1-jén életbe lépett szigorításra. A cél az, hogy a következő hetekben rendelkezésre álljon a szükséges fedezet a bérek kifizetésére és a legsürgetőbb kötelezettségekre. Budapest jelenleg elsősorban a szeptember közepén esedékes iparűzésiadó-bevételben bízik, amelyből reményei szerint rendezni lehet a több mint 110 milliárd forintos szeptemberi terhet.
Ez már önmagában meglehetősen súlyos likviditási helyzetet jelez.
Ha egy önkormányzatnak az új kötelezettségek vállalását központilag kell korlátoznia azért, hogy a bérek és a lejáró hitelek kifizetéséhez biztosítsa a fedezetet, akkor a pénzügyi mozgástér nyilvánvalóan minimálisra szűkült. Ráadásul a probléma nem áll meg a Városházánál, hiszen a rendelkezések a Fővárosi Közgyűlésre, a frakciókra és a bizottságokra is kiterjednek, miközben a BKK és a BKV saját hitelkötelezettségei ugyancsak komoly szeptemberi terhet jelentenek.
A helyzet különösen érdekes annak fényében, hogy Magyar Péter az elmúlt hónapokban többször politikai sikerként jelentette be az addig visszatartott uniós források felszabadítását, illetve hazahozatalát. Ezeket a bejelentéseket azonban, ahogy korábban részletesen elemeztük, nem lehet automatikusan azonosítani azzal, hogy az adott összegek ténylegesen megérkeztek a magyar kedvezményezettek bankszámlájára. A támogatás felszabadítása, a finanszírozás jóváhagyása, egy projekt uniós forráshoz rendelése és a tényleges pénzügyi kifizetés különböző dolgok, amelyek a politikai kommunikációban hajlamosak egyetlen mondattá összecsúszni.
A BKK szerint megérkeztek az uniós források
Erre most éppen a BKK szolgáltat különösen érdekes példát. A társaság augusztus 31-én azt jelentette be, hogy megérkeztek az Európai Unió támogatási forrásai, és a 45 új CAF-villamos beszerzéséhez 42 862 504 646 forint vissza nem térítendő RRF-támogatás áll rendelkezésre. A mondat első olvasásra valóban azt sugallhatja, hogy közel 43 milliárd forint uniós pénz érkezett a BKK-hoz, ámde a nyilvánosan hozzáférhető adatokból ennél óvatosabb következtetés vonható le.
Amit biztosan tudni lehet, az az, hogy a 45 CAF-villamos projektjéhez ezt a 42,863 milliárd forintos RRF-finanszírozást rendelték hozzá, és a BKK ezt biztosított támogatási forrásként tartja nyilván. Olyan nyilvánosan hozzáférhető dokumentumot azonban egyelőre nem látni, amely azt igazolná, hogy augusztus 31-én, vagy azt megelőzően ez a 42,863 milliárd forint ténylegesen megjelent volna a BKK bankszámláján.
A finanszírozás története azért is érdekes, mert nem egy most induló villamosbeszerzésről beszélünk. A projekt korábban IKOP Plusz-finanszírozással szerepelt, majd augusztusban a finanszírozási konstrukciót átalakították, és a 45 jármű beszerzésének jelentős részét az RRF keretébe helyezték át. Közben maguk a villamosok már folyamatosan érkeztek Budapestre, augusztus közepére a 40. új CAF is forgalomba állt. Vagyis a beruházás fizikailag jóval előrébb tartott annál, mint amit egy augusztus végi, "megérkeztek az uniós források" kezdetű közlemény alapján gondolhatnánk.
Ez azért lényeges a mostani budapesti pénzügyi helyzet megértéséhez, mert még abban az esetben sem lehetne a 42,863 milliárd forintos RRF-támogatást egyszerűen betolni a főváros folyószámlájára, ha a teljes összeg már ténylegesen rendelkezésre állna. Projektcélhoz kötött uniós támogatásról beszélünk, amelyet a CAF-villamosok finanszírozására lehet felhasználni, nem pedig olyan szabadon elkölthető bevételről, amelyből Karácsony Gergely rendezhetné a főváros OTP-hitelét, kifizethetné a béreket vagy betömhetné a napi működésben keletkező likviditási hiányt.
A "hazahozott uniós" pénz és a ténylegesen elkölthető pénz nem ugyanaz
Éppen ezért félrevezető lehet az elmúlt hónapok "hazahoztuk az uniós pénzeket" típusú kommunikációja, ha azt a választók úgy értelmezik, hogy az adott milliárdok már megérkeztek és szabadon elkölthetők. A BKK példája azt mutatja, hogy egy bejelentett uniós összeg mögött egészen más pénzügyi folyamat állhat. Egy korábban elindított beruházás finanszírozási konstrukciójának átalakítása, egy támogatási jogcím biztosítása és az ezt követő elszámolás a rendes folyamat.
Budapest jelenlegi pénzügyi helyzete pedig éppen azért különösen kellemetlen politikai látvány, mert a két történet egyszerre zajlik. Miközben az új kormány az uniós pénzek felszabadítását saját, egyik legfontosabb eredményeként kommunikálta, a vele politikailag együttműködő fővárosi vezetés szeptember első napján már arra kényszerült, hogy létszámstopot rendeljen el és Karácsony Gergely személyes jóváhagyásához kösse az új kötelezettségvállalásokat.
Közben a főváros számlája mínusz 65 milliárd forint körül áll, Budapestnek 65 milliárdos hitelt kell rövidesen rendeznie, a BKK és a BKV előtt pedig további mintegy 45 milliárdos szeptemberi kötelezettség áll.
A BKK helyzete ebből a szempontból külön figyelmet érdemel. A társaság egyik oldalról közel 43 milliárdos uniós támogatás biztosításáról kommunikálhat egy látványos villamosbeszerzéshez, a másik oldalról azonban a fővárosi közlekedési rendszer finanszírozása továbbra is olyan hitelkitettséggel működik, amelynek rendezéséhez szeptember végéig több tízmilliárd forintra van szükség.
A két szám nem üti egymást, mert más célra és más pénzügyi konstrukcióban léteznek, ugyanakkor jól mutatják, mennyire kevés információt ad önmagában az, hogy hány milliárd forintnyi uniós támogatást jelentettek be.
Az iparűzési adó bevételére vár a főváros
Karácsony Gergelyék most abban bíznak, hogy a szeptember közepén beérkező iparűzési adó elegendő lesz a legközelebbi akadály átugrásához. Ha ebből sikerül rendezni a folyószámlahitelt, valamint biztosítani a BKK és a BKV kötelezettségeinek teljesítését, a szeptemberi likviditási probléma kezelhető lehet.
Ez azonban önmagában még nem oldja meg azt a strukturális problémát, amely miatt Budapest gazdálkodása újra és újra ilyen helyzetbe kerül.
A következő hetek ezért sokkal többet fognak elárulni Budapest pénzügyeiről, mint a politikai bejelentések. Az iparűzési adó beérkezése után láthatóvá válik, hogy a főváros képes-e rendezni a szeptemberi több mint 110 milliárdos terhet, mennyi pénzügyi mozgástere marad utána, és meddig kell fenntartani a most bevezetett kötelezettségvállalási korlátozást.
Az uniós pénzek körüli kommunikációt pedig továbbra is ugyanazzal az egyszerű kérdéssel érdemes ellenőrizni: nem az a döntő, hogy egy politikus vagy egy közlemény szerint a pénz megérkezett, hanem az, hogy pontosan milyen jogcímen, kinek, mikor és ténylegesen mennyit fizettek ki.
A BKK 42,863 milliárdos RRF-forrásánál jelenleg a finanszírozás biztosítása igazolható, a teljes összeg tényleges BKK-s bankszámlára érkezése viszont a nyilvánosan hozzáférhető adatok alapján nem. Budapest mínusz 65 milliárdos egyenlege és a szeptemberben esedékes több mint 110 milliárdos hitelteher ezzel szemben már nagyon is kézzelfogható probléma.