Az Európai Unió meg akarja akadályozni, hogy Oroszország és Kína meghatározó ellenőrzést szerezzen az Északi-sarkvidék egyre fontosabb kereskedelmi útvonalai felett. Kaja Kallas, az unió külügyi főképviselője a The Times brit lapnak adott interjújában világossá tette: Brüsszel az Egyesült Államokkal és Kanadával együttműködve kívánja megerősíteni pozícióit a térségben. A készülő uniós stratégia katonai célokra is használható infrastruktúrát, fokozott tengeri megfigyelést és jégtörőkapacitások fejlesztését helyezi kilátásba.

Az Északi-sarkvidék az elmúlt években a nemzetközi nagyhatalmi versengés egyik legfontosabb új helyszínévé vált. A tengeri jégtakaró visszahúzódásával olyan hajózási útvonalak válnak hosszabb időszakokra használhatóvá, amelyek jelentősen lerövidíthetik az Európa és Ázsia közötti áruszállítást. A térség emellett jelentős energiahordozó- és nyersanyagkészletekkel rendelkezik, katonai szempontból pedig régóta stratégiai jelentőségű.

A legnagyobb érdeklődés az Oroszország északi partjai mentén húzódó Északi-tengeri útvonalat övezi, amely a nyári hónapokban egyes viszonylatokon legalább egyharmaddal rövidebb menetidőt kínálhat, mint a Szuezi-csatornán keresztül vezető hagyományos útvonal. Jelentőségét tovább növeli a közel-keleti térség instabilitása, amely a világkereskedelem megszokott szállítási útvonalait is bizonytalanná teheti.

Kallas szerint meg kell akadályozni az orosz–kínai dominanciát

Kaja Kallas a The Timesnak arról beszélt, hogy az Európai Uniónak fel kell zárkóznia a globális hatalmi verseny egyik új központjává váló Északi-sarkvidéken. A külügyi főképviselő szerint Oroszország és Kína egyre jelentősebb tengeri és stratégiai jelenlétet épít ki, miközben Európa eddig elsősorban környezetvédelmi és gazdasági szempontok alapján foglalkozott a régióval.

Moszkva jelentős előnyt élvez a jégtörőflotta és a sarkvidéki infrastruktúra területén, Peking pedig tudományos kutatóprogramokkal, beruházásokkal és kereskedelmi hajózással igyekszik megerősíteni északi jelenlétét. Kína már korábban sarkvidék közeli államként határozta meg magát, jóllehet földrajzilag nem tartozik a sarkvidéki országok közé.

Brüsszel attól tart, hogy az orosz és kínai együttműködés idővel olyan stratégiai helyzetet teremthet, amelyben a két hatalom meghatározó befolyást gyakorolhat az Európa és Ázsia közötti északi hajózásra. Kallas ezért az Egyesült Államokkal és Kanadával való szorosabb együttműködést sürgeti annak érdekében, hogy az útvonal minden ország számára hozzáférhető maradjon.

A kérdés ugyanakkor jogi vitákat is felvet, hiszen az Északi-tengeri útvonal jelentős része Oroszország partjai mentén halad, Moszkva pedig külön szabályokat alkalmaz az ottani hajózásra. Az Európai Unió korábban már kifogásolta az orosz korlátozásokat, különösen a külföldi hadihajók áthaladására vonatkozó előírásokat. Orosz részről viszont azzal vádolják Brüsszelt, hogy az uniós fellépés tovább növeli a sarkvidéki feszültségeket.

Katonai megfigyelés, jégtörők és új energiapolitikai irány

Az Európai Bizottság október 20-ára időzítette új sarkvidéki stratégiájának bemutatását. A 2021-es uniós megközelítés még elsősorban az éghajlatváltozásra, a környezetvédelemre és a fenntartható gazdasági fejlődésre összpontosított, az új dokumentumban azonban a biztonságpolitikai szempontok jóval hangsúlyosabbá válnak.

A The Times értesülései szerint az unió megfigyelőközpontot hozna létre a gyanús tengeri tevékenységek nyomon követésére, fejlesztené a katonai célokra is alkalmas kikötőket és repülőtereket, valamint külön figyelmet fordítana a tenger alatti adatkábelek védelmére. A tervek között szerepel az európai jégtörőkapacitás növelése, továbbá 260 millió euró biztosítása olyan technológiákra, amelyek szélsőséges sarkvidéki körülmények között is alkalmazhatók.

A stratégia másik érzékeny pontja az energiapolitika lehet. Az Európai Unió korábban nemzetközi korlátozást szorgalmazott az új sarkvidéki olaj- és gázkitermelésre, a Financial Times szerint azonban Brüsszel most enyhíthet ezen a politikai állásponton. Ez nem egy már hatályos általános uniós kitermelési tilalom feloldását jelenti, hanem a korábbi nemzetközi tilalmi törekvés felülvizsgálatát.

A változás elsősorban Norvégia számára lehet jelentős, amely az északi tengeri térségben további energiahordozó-készleteket kíván hasznosítani. A magas energiaárak és az ellátásbiztonsági problémák miatt az európai döntéshozók egyre nagyobb figyelmet fordítanak az új beszerzési lehetőségekre, miközben a sarkvidéki kitermelés komoly környezeti kockázatokat is hordoz.

Az Északi-sarkvidék így már nem csupán a klímaváltozás és a természeti erőforrások kérdése, hanem egyre inkább a nagyhatalmi érdekütközések színtere. Oroszország földrajzi és infrastrukturális előnyét, valamint Kína növekvő gazdasági jelenlétét Brüsszel biztonságpolitikai és katonai beruházásokkal próbálná ellensúlyozni. Az új uniós stratégia azt jelzi, hogy Európa az északi kereskedelmi útvonalakért folyó versenyből sem akar kimaradni, még akkor sem, ha ezzel tovább éleződhet a szembenállás Moszkvával és Pekinggel.