Vlagyimir Putyin olyan háromoldalú csúcstalálkozót kezdeményezett, amely alapjaiban rendezheti át az ukrajnai háború lezárásáról folyó tárgyalásokat. Az orosz elnök Donald Trumppal és Hszi Csin-pinggel ülne tárgyalóasztalhoz, miközben a tervezett egyeztetésen sem Ukrajna, sem az Európai Unió nem kapna helyet. A Wall Street Journal értesülése szerint a Kreml novemberben, Kínában hozná tető alá a találkozót. Az elképzelés máris az 1945-ös jaltai konferencia emlékét idézi, amikor a nagyhatalmak Európa háború utáni sorsáról egyeztettek.

A Wall Street Journal beszámolója szerint Vlagyimir Putyin október 9-i telefonbeszélgetésük során vetette fel Donald Trumpnak, hogy Hszi Csin-ping kínai elnök bevonásával keressenek megoldást az orosz–ukrán háború lezárására. Az orosz elképzelés szerint a három vezető a novemberi kínai APEC-csúcstalálkozó alkalmával egyeztethetne a háború rendezéséről és az ehhez szükséges politikai megállapodásokról.

Dmitrij Peszkov, a Kreml szóvivője megerősítette, hogy történtek előzetes egyeztetések a lehetséges találkozóról, a részletek azonban még nem tisztázottak. Donald Trump egyelőre nem kötelezte el magát a részvétel mellett, és a kínai vezetés sem jelentett be hivatalos megállapodást. Marco Rubio amerikai külügyminiszter szintén elismerte, hogy szóba került a háromoldalú csúcs lehetősége, végleges döntés azonban még nincs.

Három nagyhatalom, Ukrajna és Európa nélkül

A tervezett egyeztetés legfontosabb sajátossága, hogy a háborúban közvetlenül érintett Ukrajna nem venne részt rajta. Ugyancsak kimaradnának az európai államok, amelyek az elmúlt években jelentős pénzügyi és katonai támogatást nyújtottak Kijevnek, és amelyek biztonságát közvetlenül befolyásolná egy esetleges orosz–ukrán megállapodás.

Putyin kezdeményezése egyúttal azt is jelzi, hogy Moszkva továbbra is a Washingtonnal kötendő nagyhatalmi megállapodásban látja a háború lezárásának egyik lehetséges útját. Kína bevonása újabb diplomáciai súlyt adhatna a folyamatnak, és lehetőséget teremtene Peking számára, hogy a nemzetközi konfliktusok rendezésének meghatározó szereplőjeként jelenjen meg.

Az időzítés sem véletlen. Az Egyesült Államok és Oroszország között az utóbbi hetekben élénkült a diplomáciai kapcsolat, Washington pedig enyhített egyes orosz energetikai szankciókon. Trump eközben egyre élesebben bírálja Volodimir Zelenszkij ukrán elnököt, különösen az orosz olajipari létesítmények elleni ukrán támadások miatt. Az amerikai elnök nemrég már azt is állította, hogy Zelenszkij nem akarja lezárni a háborút. Az ukrán vezetés ezzel szemben továbbra is Oroszországot teszi felelőssé a konfliktus folytatódásáért.

Második Jalta: újra felosztanák a befolyási övezeteket?

A háromoldalú csúcstalálkozó ötlete azért idézte fel az 1945 februárjában megtartott jaltai konferenciát, mert a második világháború végéhez közeledve Franklin D. Roosevelt amerikai elnök, Winston Churchill brit miniszterelnök és Joszif Sztálin szovjet vezető szintén a nagyhatalmi érdekek mentén tárgyalt Európa háború utáni rendezéséről.

A párhuzam természetesen nem teljes, de az alapvető kérdés hasonló: mennyiben határozhatják meg a legerősebb államok más országok biztonsági és politikai mozgásterét?

Egy orosz–amerikai–kínai csúcstalálkozó nem feltétlenül eredményezne azonnali megállapodást Ukrajna területi vagy biztonsági jövőjéről, ám a tárgyalások kereteinek kialakítása már önmagában is jelentős diplomáciai előnyt adhatna a résztvevőknek.

Az elképzelés különösen érzékenyen érintheti az Európai Uniót. Brüsszel az elmúlt években a közös kül- és biztonságpolitika erősítésére törekedett, miközben jelentős szerepet vállalt az Ukrajnának nyújtott támogatásokban és az Oroszország elleni szankciókban. Ha azonban a háború lezárásának alapvető feltételeit Washington, Moszkva és Peking kezdené meghatározni, az uniós vezetés könnyen abba a helyzetbe kerülhetne, hogy egy már kialakított nagyhatalmi megállapodáshoz kell viszonyulnia.

Nemcsak Ukrajna, de Tajvan is figyelheti a tárgyalásokat

A háromoldalú találkozó híre Tajvan számára is komoly stratégiai kérdéseket vet fel. Peking saját területének tekinti a szigetet, miközben az Egyesült Államok hosszú ideje fontos szerepet vállal Tajvan védelmi képességeinek támogatásában.

Egy esetleges amerikai–orosz–kínai megállapodás ezért Tajpejben is aggodalmat kelthet, különösen akkor, ha a tárgyalások az ukrajnai háborún túl a nagyhatalmak biztonsági érdekeire is kiterjednének. Arra ugyanakkor nincs bizonyíték, hogy Tajvan jövője máris valamiféle alku tárgyát képezné.

Kína számára a találkozó egyszerre jelenthet lehetőséget és kockázatot. Hszi Csin-ping megerősíthetné országa nemzetközi közvetítői szerepét, ugyanakkor egy Moszkva érdekeit túlságosan előtérbe helyező megállapodás veszélyeztethetné Peking európai kapcsolatait.

A tervezett csúcstalálkozó helyszíne a dél-kínai Sencsen lehet, ahol november 18–19-én rendezik meg az Ázsiai–Csendes-óceáni Gazdasági Együttműködés vezetői találkozóját. A rendezvény kedvező diplomáciai alkalmat kínálna a három vezető egyeztetésére, de a részvétel és a napirend kérdésében még nincs végleges megállapodás.

Putyin kezdeményezésének jelentősége túlmutat egy újabb béketárgyalás lehetőségén. Ha Trump, Putyin és Hszi Csin-ping valóban Ukrajna és az európai vezetők nélkül kezdené meghatározni a háború lezárásának feltételeit, az a nemzetközi diplomácia erőviszonyainak látványos átrendeződését jelezné. A második Jalta egyelőre csak politikai párhuzam, de a felvetés már most megmutatja, milyen komoly tétje van annak, hogy kik ülhetnek majd a tárgyalóasztalhoz, és kik maradnak az ajtón kívül.