Miközben a politikai kommunikációban egymást érik a látványos szereplések és a nagy bejelentések, a budapesti egészségügyben olyan súlyos helyzet alakult ki, hogy rendkívüli válságegyeztetést kellett összehívni. A fővárosi belgyógyászati osztályokon jelentkező kapacitáshiány már a sürgősségi betegellátást is veszélyezteti.

A MedicalOnline értesülései szerint mintegy 750 beteg elhelyezése vált problémássá Budapesten, köztük hozzávetőleg 200 hajléktalan emberé.

Több kórházi osztályon nehézségekbe ütközik az új betegek felvétele, miközben a sürgősségi osztályokon olyanok is várakoznak, akiknek már fekvőbeteg-ellátásra lenne szükségük.

A helyzet egyik legsúlyosabb oka az orvos- és ápolóhiány, a másik, hogy a belgyógyászati ágyak jelentős részét olyan betegek foglalják el, akiknek már nincs szükségük aktív kórházi kezelésre, de nincs hová továbbküldeni őket. A minisztérium tájékoztatása szerint az ágyak mintegy harmadát ilyen betegek veszik igénybe.

Vagyis nem egyszerűen az egészségügyi ellátásban jelentkezett kapacitáshiány: a szociális intézményrendszer problémái is közvetlenül akadályozzák a kórházak működését.

A Bajcsy-Zsilinszky Kórházban kialakult szakemberhiány tovább súlyosbítja a helyzetet, a kistarcsai Flór Ferenc Kórházban pedig calicivírus-járvány miatt kellett ellátási feladatokat visszamondani. A Bajcsy egyik belgyógyászati osztályáról már tavasszal hét orvos távozásáról érkezett hír.

Csütörtökön az egészségügyi és szociális tárca, az Országos Kórházi Főigazgatóság, a budapesti kórházak és a mentőszolgálat képviselői rendkívüli egyeztetést tartottak. Az OKFŐ stratégiai és operatív csoportot hoz létre a betegforgalom és a rendelkezésre álló kapacitások folyamatos figyelésére.

Hegedűs Zsolt az örökölt rendszer súlyos állapotáról beszél, és bár tény, hogy problémák jelentős része valóban nem egyik napról a másikra keletkezett, de a jelenlegi ellátás megszervezése és a válság kezelése már a mostani kormányzat felelőssége.

És itt érkezünk el a legfontosabb kérdéshezm ugyanis amikor 750 beteg elhelyezése válik problémássá, amikor az orvos- és ápolóhiány miatt osztályok kerülnek nehéz helyzetbe, és amikor már a sürgősségi ellátás működését is veszély fenyegeti, akkor hol van a miniszterelnök? Most nem látványos szereplésekre, politikai üzengetésre és újabb kommunikációs kampányokra lenne szükség, hanem arra, hogy a betegek időben megfelelő ellátáshoz jussanak, a kórházak pedig megkapják a működésükhöz szükséges szakembereket és kapacitásokat.

A válságtanácskozás fontos lépés lehet, de önmagában nem oldja meg a problémát. A valódi eredményt az jelentené, ha a sürgősségi osztályokról ismét megfelelő időben át tudnák helyezni a betegeket, és megszűnnének az ellátást akadályozó kapacitáshiányok.

A betegeknek ugyanis nem politikai magyarázatokra, hanem működő egészségügyre van szükségük.