A Tisza már saját sikerének ünnepli az ipari növekedést, pedig a fellendülés még a Fidesz-kormány idején kezdődött

Úgy tűnik, a Tisza Pártnál máris megtalálták a gazdasági sikertörténetet. Dr. Ferenczi Gábor tiszás politikus a KSH friss adataira hivatkozva ünnepli a magyar ipar szeptemberi növekedését, egy másik bejegyzésében pedig Kapitány István gazdaságpolitikájának eredményeként beszél az ágazat teljesítményéről. A számok valóban javulást mutatnak, csakhogy van egy apró szépséghibája a politikai diadaljelentésnek: a Tisza-kormány csak májusban lépett hivatalba, az ipari termelés pedig már márciusban növekedett. Ráadásul ugyanabban a szeptemberben, amelynek ipari eredményeit most büszkén ünneplik, az építőipar közel tízszázalékos havi zuhanást produkált.

A Központi Statisztikai Hivatal november 13-án közzétett részletes adatai szerint szeptemberben az ipari termelés 8,2 százalékkal haladta meg az előző év azonos időszakának teljesítményét, augusztushoz képest pedig 0,9 százalékkal emelkedett. Az új belföldi megrendelések 16,4, az exportrendelések 11 százalékkal bővültek. Az év első kilenc hónapjában összességében 4 százalékos ipari növekedést mértek, így a kedvező számok tényleges javulást jeleznek.

Ferenczi Gábor a közösségi médiában ezekre az adatokra hivatkozva számolt be a magyar ipar teljesítményéről, bejegyzésében két és fél éves csúcsról írt, és a Tisza által kijelölt gazdasági irány eredményeként értékelte a fejleményeket. A növekedés ténye vitathatatlan, annak kormányzati érdemként történő bemutatása azonban már jóval több magyarázatot igényelne.

A magyar ipar ugyanis nem májusban kezdett működni, ahogyan az ipari beruházások sem a kormányváltás másnapján termelik ki az eredményüket. A gyárak fejlesztése, a termelőkapacitások bővítése és a külföldi megrendelések megszerzése gyakran éveken át tartó folyamat, ezért a szeptemberi számokban a korábban meghozott beruházási döntések és a nemzetközi kereslet változásai is szerepet játszanak.

A növekedés már a kormányváltás előtt elkezdődött

A KSH korábbi jelentései alapján márciusban 7 százalékkal nőtt az ipari termelés éves összevetésben, amikor még az Orbán-kormány volt hivatalban. Júniusban már 11,1 százalékos bővülést mértek, augusztusban pedig 8,8 százalékos növekedést mutattak az adatok. A szeptemberi 8,2 százalék tehát egy korábban megindult javuló folyamatba illeszkedik.

A teljesítmény emelkedésében különösen fontos szerepet játszott a járműgyártás és az elektronikai ipar. Szeptemberben a járműipari export 32 százalékkal, a számítógépek, elektronikai és optikai termékek kivitele pedig 13,1 százalékkal nőtt. Ezekben az ágazatokban a termelőüzemek létrehozása, a technológiai fejlesztések és a nemzetközi beszállítói kapcsolatok kialakítása hosszú távú beruházásokat igényel.

Természetesen a Tisza-kormány intézkedései is befolyásolhatják a gazdaság későbbi teljesítményét. A szeptemberi ipari növekedésből azonban nem lehet megállapítani, hogy abból mennyi tulajdonítható a május óta hivatalban lévő kabinetnek, és mekkora szerepet játszottak a korábbi évek beruházásai. A Ferenczi által emlegetett két és fél éves termelési csúcsot pedig külön, a kiigazított termelési szintek alapján kellene igazolni.

Ha az ipari növekedés a Tisza érdeme, kié az építőipari zuhanás?

A november 13-i statisztikai jelentések tartogatnak egy másik, jóval kellemetlenebb eredményt is. Szeptemberben az építőipari termelés 9,9 százalékkal csökkent az előző hónaphoz képest, éves alapon pedig 5,6 százalékos visszaesést regisztráltak. Az új építőipari szerződések volumene ráadásul 34,5 százalékkal maradt el az egy évvel korábbitól, miközben az ágazati árak tovább emelkedtek.

A két statisztika különböző gazdasági ágazatot mér, így természetesen mindkét eredmény egyszerre lehet igaz. A politikai kommunikációban alkalmazott mérce azonban érdekes kérdéseket vet fel. Ha a szeptemberi ipari növekedés már a Tisza-kormány sikerének számít, akkor ugyanilyen alapon a szeptemberi építőipari visszaesést is a kabinet teljesítményéhez kellene sorolni.

Csakhogy a gazdaság ennél összetettebb. Az ipar és az építőipar teljesítményét korábbi beruházások, finanszírozási feltételek, piaci kereslet és nemzetközi folyamatok egyaránt befolyásolják. A kormányzati döntések hatását ezek közül külön kellene kimutatni, mielőtt valamelyik politikai oldal kizárólag saját eredményének vagy ellenfele kudarcának nyilvánítja a statisztikai adatokat.

A sikertörténethez az egész gazdasági képet is érdemes megnézni

A szeptemberi ipari jelentés kedvező eredményei mellett a KSH azt is rögzítette, hogy az év első kilenc hónapjában a belföldi ipari értékesítés 1,2 százalékkal elmaradt az előző év azonos időszakától. A javuló exportteljesítmény tehát nem jelentette azt, hogy a hazai piacon is minden mutató kedvezően alakult volna.

A magyar gazdaságnak szüksége van az ipari növekedésre, függetlenül attól, hogy éppen melyik párt vezeti az országot. A kedvező KSH-adatoknak lehet örülni, és a kormányzati intézkedések eredményességét is érdemes vizsgálni. A statisztikák azonban nem pártlogók alatt születnek, és egy szeptemberi eredmény nem írja át visszamenőleg a korábbi évek gazdaságtörténetét.

A Tisza-kormány májusban vette át az ország irányítását, a magyar ipar növekedése viszont már azt megelőzően megkezdődött. Ferenczi Gábor örülhet a szeptemberi számoknak, ám a növekedés politikai kisajátításához a Facebook-bejegyzéseknél alaposabb bizonyítékokra lenne szükség, különösen akkor, amikor ugyanazon a napon a KSH egy másik fontos ágazat jelentős visszaeséséről is beszámolt.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük