Micsoda véletlenek! Amikor Magyar Péter bajba kerül, valahol mindig előkerül egy bilincs

Van valami egészen figyelemre méltó a Tisza-kormány elmúlt hónapjainak politikai menetrendjében. Valahányszor Magyar Péter kabinetje kínos helyzetbe kerül, hamarosan megérkezik egy látványos hatósági akció híre, amely pillanatok alatt új irányba tereli a közbeszédet. Hol egy korábbi minisztert visznek el, hol egy üzletembert, hol a volt jegybankelnök kerül a célkeresztbe, legutóbb pedig Orbán Viktor testvérének neve bukkant fel a rendőrségi hírekben. A szinte menetrendszerű egybeeséseket már Szűcs Gábor fideszes országgyűlési képviselő is szóvá tette. És ha egymás mellé rakjuk az elmúlt hónapok dátumait, valóban meglehetősen érdekes kép tárul elénk.

A kormányzás Magyar Péter értelmezésében lassan különleges műfajjá fejlődik. A gazdasági mutatók makacsul ellenállnak a Facebookon meghirdetett fellendülésnek, a kampányígéretekből egyre több szorul utólagos magyarázatra, és időnként még a saját politikai kinevezettjei is gondoskodnak némi kellemetlenségről. Ilyenkor aztán rendre történik valami, ami a korábbi botrányt kiszorítja a címlapokról. Az ország figyelme máris az újabb elfogásra, házkutatásra vagy korrupciógyanús ügyre irányul.

Szűcs Gábor november 9-én közzétett Facebook-videójában éppen ezt az időrendi összefüggést mutatta be. A képviselő szerint a hatósági intézkedések olyan rendszerességgel követik a Tisza számára kellemetlen eseményeket, hogy az már politikai mintázatként értelmezhető. A Magyar Nemzet egy másik összeállítása további eseteket is összegyűjtött, így a két anyag alapján júliustól novemberig végigkövethető a furcsa eseménysor. Nézzük, mikor mi okozott kellemetlenséget Magyar Péternek, és mi lett rövidesen az új főcím.

Július 20–22.: Polgár Judit visszalép, másnap megjelennek a nyomozók

Július 20-án Polgár Judit visszautasította a köztársaságielnök-jelöltséget, amellyel a Tisza-kormány számolt. A nemzetközileg elismert sakkvilágbajnok döntése kínos helyzetbe hozta Magyar Pétert, akinek magyarázkodnia kellett a jelölési folyamat körüli kommunikáció miatt. A nagy politikai bejelentésből hirtelen látványos kudarc lett.

Július 21-én azonban már egészen másról szóltak a hírek: nyomozók jelentek meg a Fidesz szervereit biztosító központban, és egy, a Nemzeti Kulturális Alap támogatásaihoz kapcsolódó büntetőeljárás keretében lefoglalták az eszközöket. Július 22-én újabb őrizetbevételről érkezett hír. A Polgár Judit körüli kellemetlen történet közben gyorsan háttérbe szorult, hiszen a rendőrségi akciók sokkal látványosabb politikai alapanyagot kínáltak.

A kommunikációs mérleg így már egészen másképpen festett. A kormány számára kellemetlen személyi döntés helyett a korábbi hatalmi köröket érintő büntetőeljárásokról lehetett beszélni. A politikai színpadon már az első felvonásban feltűnt a különös dramaturgia: amikor a főszereplőnek magyarázkodnia kellett volna, megérkezett egy újabb, jóval hangosabb jelenet.

Augusztus 28. és szeptember 1.: Unger Anna kinevezése után jött a nyuszimotorügy

Augusztus 28-án az Országgyűlés Unger Annát választotta a Nemzeti Vagyonvisszaszerzési és Vagyonvédelmi Hivatal élére. A kinevezés szakmai és politikai vitákat váltott ki, miközben a költségvetési módosítások körül is egyre több kellemetlen kérdés merült fel. Magyar Péter a döntés napján bejelentette, hogy az új hivatal vezetői folyamatos rendőri védelemben részesülnek, majd határozottan kiállt kinevezettje mellett.

Szeptember 1-jén már újabb összehangolt házkutatásokról szóltak a hírek. A Nemzeti Nyomozó Iroda egy korábbi, mintegy 239 millió forintos minisztériumi beszerzés miatt intézkedett, többek között Balásy Gyula érdekeltségeinél. A nyuszimotorügyként elhíresült történet rövid idő alatt jelentős figyelmet kapott, Magyar Péter pedig már a korábbi kormány időszakához kötődő feltételezett korrupcióról kommunikálhatott.

A nyuszimotor kétségkívül hálásabb politikai téma, mint egy vitatott kinevezés vagy a költségvetési számok magyarázata. Ráadásul a magyar közélet groteszk természetéhez is remekül illik, hogy egy több százmilliós beszerzési ügyből végül éppen egy ilyen elnevezés válik országosan ismertté.

Szeptember 17.: Jellinek Dániel ügye, miközben az építőipar gyengélkedett

Szeptember közepére már a gazdasági adatok szolgáltattak bőséges muníciót a kormány bírálóinak. Az építőipar teljesítménye hónapok óta kedvezőtlenül alakult, a vállalkozások megrendeléshiányra panaszkodtak, és a korábban beharangozott gazdasági fordulat tovább váratott magára. Emellett Lannert Judit oktatási és gyermekügyi miniszter vitatott kijelentései is felháborodást váltottak ki.

Szeptember 17-én aztán Jellinek Dániel ügye került a figyelem középpontjába, miután a hatóságok intézkedtek vele szemben. A politikai vita fókusza ismét megváltozott: a gazdasági teljesítmény és a kormányzati megszólalások helyett egy ismert üzletember büntetőügye töltötte meg a híroldalakat.

Az időzítésre Szűcs Gábor külön is felhívta a figyelmet. A képviselő szerint az ilyen esetekből már kirajzolódik, hogy a kormányzati kudarcok után rendre akad egy újabb ügy, amely alkalmas a közvélemény figyelmének átterelésére.

Szeptember 28.: Katás adóemelés, parlamenti botrány, majd Hankó Balázs őrizetbe vétele

Szeptember végén több fronton is kellemetlen helyzetbe került a Tisza-kormány. Napirendre került a katások adóterheinek megduplázása, miközben a parlamentben az is botrányt okozott, hogy Schummer Orsolya szabálytalanul, Csézi Erzsébet helyett szavazott. Az ellenzék a kormány gazdasági döntéseit és parlamenti működését egyaránt támadta.

Magyar Péter azonban szeptember 23-án már előrevetítette, hogy rendkívüli parlamenti ülésen kerülhet sor Hankó Balázs és Seszták Miklós mentelmi jogának felfüggesztésére. Szeptember 27-én pedig bejelentette a „Tisztítótűz” művelet megindítását, és előre jelezte a következő napi fejleményeket. Szeptember 28-án a parlament felfüggesztette az érintett politikusok mentelmi jogát, Hankó Balázst és Seszták Miklóst pedig őrizetbe vették.

Ezen a napon a gyárbezárások és a munkahelyek megszűnésének kérdése is előkerült az Országgyűlésben. Magyar Péter válaszában azonban hangsúlyos szerepet kapott a volt miniszterek ügye. A rendőrségi fejlemények ezúttal is jóval látványosabbnak bizonyultak a gazdasági problémákról folytatott vitánál.

A "Tisztítótűz" elnevezés külön figyelmet érdemel. A büntetőeljárások ilyen politikai címkézése már-már színházi produkcióvá alakítja az elszámoltatást, amelyben a bejelentésnek, a várakozás fokozásának és a főszereplő személyének legalább akkora szerep jut, mint maguknak az ügyeknek.

Október 21.: Matolcsy György következett az Otthon Start megszüntetése után

Októberben a lakástámogatási rendszer átalakítása és a béremelési ígéretek körüli elégedetlenség okozott kellemetlenségeket a kabinetnek. A kormány bejelentette az Otthon Start program megszüntetését, helyette új konstrukciót ígért, miközben több ágazatban tiltakozások zajlottak az elmaradó vagy a vártnál kisebb béremelések miatt.

Október 21-én újabb nagy horderejű hatósági ügy került a címlapokra, ezúttal Matolcsy György volt jegybankelnökkel kapcsolatban. A történet ismét jelentős politikai visszhangot váltott ki, és gyorsan átrendezte a közbeszédet. Szűcs Gábor szerint ez volt az újabb állomása annak a sorozatnak, amelyben a Tisza-kormány számára kellemetlen fejleményeket rendre látványos elszámoltatási hírek követik.

A kormányzati kommunikáció szempontjából kétségtelenül sokkal kényelmesebb egy korábbi jegybankelnök ügyéről beszélni, mint azt magyarázni, miért változnak meg a lakástámogatások feltételei, vagy hová lettek a korábban beígért béremelések. A választó azonban ettől még ugyanazzal a lakáshitellel, fizetéssel és megélhetési helyzettel szembesül másnap reggel.

Matolcsy és a fia

November 9.: az ügynökbotrány kellős közepén megérkezett Orbán Áron ügye

A legfrissebb történet már szinte politikai szatírába kívánkozik. A Tisza-kormány november elején az állambiztonsági iratok nyilvánosságra hozatalával próbált történelmi igazságtételt hirdetni, az adatbázisban azonban 164 embert tévesen soroltak a hálózati személyek közé. Olyanokat is ügynökként tüntettek fel, akik valójában a kommunista diktatúra megfigyeltjei voltak. Az érintettek között szerepelt Lezsák Sándor, az MDF egyik alapítója is.

A botrány napokon keresztül dagadt. A levéltár vezetője bocsánatot kért és felajánlotta lemondását, Magyar Péter pedig hétfőn már arról magyarázott a parlamentben, hogy neki és a kormánynak semmilyen felelőssége nincs a történtekben. A felelősség vállalása tehát ismét sajátos módon valósult meg: a történelmi jelentőségű kezdeményezés politikai dicsősége a kormányé lett volna, a súlyos hibákért viszont kizárólag a levéltárnak kellene helytállnia.

November 9-én reggel a Nemzetbiztonsági Bizottság éppen az ügynökbotrányt tárgyalta volna. A Tisza képviselői azonban nem jelentek meg, így a testület határozatképtelen maradt. Magyar Péter korábban "nemzetbiztonsági bohóckodásnak" minősítette a kezdeményezést, majd a parlamentben hosszasan beszélt az ügyben szerinte felelőtlenül viselkedő ellenzékről.

És ekkor következett a nap váratlan politikai fordulata.

Hétfő reggel a Nemzeti Nyomozó Iroda és a Nemzeti Vagyonvisszaszerzési és Vagyonvédelmi Hivatal összehangolt akciót tartott Budapesten, Fóton és Dunakeszin. A hatóságok négy embert fogtak el egy több mint száz vietnámi állampolgár vízumszerzésével és Nyugat-Európába jutásával összefüggő ügyben. Embercsempészés és befolyással üzérkedés gyanújával folyik nyomozás, amelynek kapcsán Orbán Viktor testvérének neve is megjelent a sajtóban.

A történet kommunikációs időrendje legalább annyira érdekes, mint maga a rendőrségi akció. Magyar Márton Kontroll nevű lapja már reggel 9 óra 45 perckor beszámolt Orbán Áron feltételezett érintettségéről. A rendőrség első hivatalos közleménye 9 óra 59 perckor jelent meg, még az elfogottak nevének közlése nélkül. Magyar Péter pedig 10 óra 9 perckor már azzal jelentkezett a Facebookon, hogy sajtóinformációk szerint Orbán Viktor öccsét embercsempészet gyanújával vették őrizetbe.

A hivatalos részletes tájékoztatás csak délután érkezett meg. Az NNI közölte, hogy négy embert embercsempészéssel gyanúsítanak, az NVVH pedig egyikük ellen felbujtóként elkövetett befolyással üzérkedés miatt is eljárást indított. A közlemény nem nevezte meg a gyanúsítottakat, Orbán Áron konkrét eljárási helyzetét tehát ebből nem lehetett megállapítani. A miniszterelnöki kommunikáció azonban már órákkal korábban elindult.

Miközben tehát a parlamentben arról kellett volna beszélni, hogyan kerülhettek ártatlan emberek nevei a kommunista ügynökök közé, az ország már Orbán Viktor testvérének ügyével foglalkozott. A politikai napirend látványosan átrendeződött, a Tisza számára rendkívül kellemetlen bizottsági fiaskó pedig szinte mellékszállá vált.

Szűcs Gábor szerint a november 9-i események szinte tökéletesen illeszkednek az előző hónapokban látott sorozatba. Orbán Viktor még élesebben fogalmazott: "A célpont én vagyok, az öcsém csak eszköz." A volt miniszterelnök úgy értékelte, hogy politikai leszámolás zajlik, amelynek célja az ellenzék megfélemlítése és felszámolása.

Amikor az elszámoltatásból politikai főműsor lesz

Az elmúlt hónapok politikai kommunikációjának egyik legszembetűnőbb sajátossága, hogy Magyar Péter a büntetőeljárásokat rendre saját kormányzati történetének meghatározó eseményeiként mutatja be. A rendőrségi akciókból politikai üzenetek, a gyanúsításokból látványos bejelentések, az elfogásokból pedig közösségi médiás sikertörténetek születnek. A kormányzás mindennapi teljesítménye ezzel szemben jóval nehezebben alakítható izgalmas produkcióvá.

Egy negyedéves, 0,1 százalékos GDP-növekedésből például nehéz győzelmi jelentést készíteni, ahogyan a gyárbezárásokból, a vállalkozások megrendeléshiányából, az adóemelési tervekből vagy az elmaradó béremelésekből sem könnyű lelkesítő Facebook-tartalmat gyártani. Egy kommandósokkal végrehajtott elfogás viszont már önmagában garantálja a figyelmet, különösen akkor, ha a gyanúsítás valamelyik politikai ellenfélhez köthető személyt érinti.

A különbség a kétféle politikai napirend között egyre élesebb. Az egyikben a kormány munkáját kellene értékelni, a másikban a korábbi hatalom szereplőinek vélt vagy valós bűneiről folyik a vita. Magyar Péter számára az utóbbi sokkal kedvezőbb terep, hiszen ott a felháborodás könnyen átveheti az eredmények számonkérésének helyét.

Ehhez kapcsolódik az ügynökakták botrányának különösen keserű tanulsága is. A kormány történelmi igazságtételként hirdetett meg egy folyamatot, amely végül ártatlan emberek nyilvános megbélyegzéséhez vezetett. A botrány kivizsgálására összehívott parlamenti bizottság üléséről a tiszás képviselők távol maradtak, miközben a miniszterelnök az ellenzéket vádolta a történtek politikai kihasználásával.

Ilyen előzmények után az Orbán Áront érintő nyomozás kommunikációja aligha kerülhette el a figyelmet. A november 9-i történések pontosan megmutatták, milyen gyorsan képes egy látványos büntetőügy átvenni egy kormányzati botrány helyét a nyilvánosságban.

A véletlenekből lassan külön politikai műfaj lett

Július 20-án Polgár Judit visszalépése, július 21-én szerverlefoglalás. Augusztus 28-án vitatott kinevezés, szeptember 1-jén házkutatások. Szeptember 17-én Jellinek Dániel, szeptember 28-án Hankó Balázs és Seszták Miklós, október 21-én Matolcsy György, november 9-én pedig az Orbán Áronhoz kapcsolódó nyomozás került a hírek középpontjába.

Mindegyik történetnek megvannak a maga előzményei, érintettjei és jogi körülményei. Szűcs Gábor politikai kritikája azonban arra az időzítési sorozatra irányul, amelyben a Tisza számára kedvezőtlen híreket feltűnően gyakran követik a korábbi hatalmi körökhöz kapcsolódó büntetőügyek.

A magyar közélet mostanra odáig jutott, hogy a miniszterelnök politikai napirendjét sokszor inkább egy rendőrségi eseménynaptárra emlékeztető hírsor határozza meg, mint a kormányzati teljesítményről szóló beszámolók. A kabinet számára kellemetlen gazdasági vagy politikai fejlemények rendszeresen elvesznek az újabb elszámoltatási hírek zajában. A figyelemért folyó versenyben pedig a bilincs láthatóan hatásosabb eszköz, mint egy gazdaságpolitikai sajtótájékoztató.

Az országnak közben egészen hétköznapi problémái vannak. A vállalkozások megrendeléseket keresnek, a munkavállalók a fizetésüket féltik, a családok számolgatják a kiadásaikat, az egészségügy és az oktatás pedig működő megoldásokat vár. Ezeket a gondokat akkor sem oldja meg egyetlen újabb rendőrségi akció sem, ha aznap éppen az uralja valamennyi híroldal címlapját.

Szűcs Gábor videója végén azt kérdezte, ki lesz a következő, és mikor számíthatunk újabb látványos hatósági intézkedésre. A kérdés pikírt, de az elmúlt hónapok politikai eseményeinek fényében érthető. Talán egyszer majd olyan nap is lesz Magyarországon, amikor a kormányfőnek nem egy újabb elfogással, nem egy korábbi miniszter büntetőügyével és nem Orbán Viktor valamelyik családtagjának nevével kell elfoglalnia a nyilvánosságot. Hanem mondjuk egy valóban beinduló beruházással, egy teljesített választási ígérettel vagy egy olyan gazdasági adattal, amelyet nem kell három különböző Facebook-posztban sikerként magyarázni.

Addig marad a sajátos politikai színház, amelyben a díszlet folyamatosan változik, a főszereplő azonban mindig ugyanaz. Valahányszor rossz kritikákat kap az előadás, felgördül a függöny, megszólalnak a szirénák, és a közönség máris újabb jelenetet láthat.

Magyar Péter kormányának lassan érdemes lenne külön rovatot nyitnia a heti programfüzetben: hétfőn gazdasági kellemetlenség, kedden politikai botrány, szerdán rendőrségi akció. A hétvégi műsorváltozás jogát természetesen fenntartják.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük