Újabb nagy értékű gazdasági ügy került a rendőrség elé: ezúttal a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara, valamint budapesti szervezetének mintegy 9,2 milliárd forintos ingatlanvásárlásait vizsgálják hűtlen kezelés gyanújával. A nyomozás ténye önmagában is figyelemre méltó, a körülmények azonban további kérdéseket vetnek fel. Az érintett ügyleteket ugyanis korábban egyhangúlag támogatták a kamarai döntéshozók, az ellenőrző bizottság pedig októberben szabályosnak és jogszerűnek találta a vásárlásokat. A kormányváltás óta egymást követő vizsgálatok közepette egyre fontosabb tisztázni, hol húzódik a határ a valódi elszámoltatás és a politikai tisztogatás között.

A Budapesti Rendőr-főkapitányság a HVG megkeresésére megerősítette, hogy ismeretlen tettes ellen indult nyomozás hűtlen kezelés gyanújával. Gyanúsítotti kihallgatásra egyelőre nem került sor, a hatóság pedig az eljárás érdekeire hivatkozva további részleteket nem közölt. A vizsgálat középpontjában három nagy értékű fővárosi ingatlanvásárlás áll, amelyek összértéke megközelíti a 9,2 milliárd forintot.

Az MKIK 4,2 milliárd forintért vásárolta meg a XII. kerületi Pethényi közben található, 5300 négyzetméteres székházat. Egy másik, XIII. kerületi, Papp Károly utcai, 8200 négyzetméteres épületért mintegy 3,3 milliárd forintot fizetett, ezt később oktatási célokra használnák. A Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara pedig januárban egy további, 2800 négyzetméteres ingatlant szerzett meg hozzávetőleg 1,7 milliárd forintért.

Az ügyben különös jelentősége van annak, hogy a vásárlásokat nem utólag, a kamarai vezetés tudta nélkül hajtották végre. Nagy Elek, az országos és a budapesti kamara elnöke szerint az előterjesztést az elnökség egyhangúlag támogatta, méghozzá olyan tagok részvételével, akik később már kifogásolták az ügyleteket. Az MKIK ellenőrző bizottsága október elején ugyancsak egyhangúlag fogadta el a vásárlásokról készült jelentést, amely nem állapított meg szabálytalanságot.

Egyhangú döntések után mégis rendőrségi vizsgálat

Nagy Elek a nyilvánosság előtt határozottan kiállt az ingatlanvásárlások szabályossága mellett. Elmondása szerint a tranzakciók megfeleltek a kamara belső előírásainak, az árak pedig nem mutattak feltűnő értékaránytalanságot. Állítását egy nemzetközi értékbecslő cég ellenőrző szakvéleményével is alátámasztotta.

A kamarai elnök gazdasági érveket is felsorakoztatott a döntés mellett. Az MKIK korábban évente csaknem 600 millió forintot fizetett a Bank Centerben bérelt irodákért, így egy saját székház megvásárlása hosszabb távon jelentős megtakarítást eredményezhet. Nagy Elek számításai szerint az ingatlan teljes kihasználtság mellett hat-hét év alatt visszahozhatja az árát, ráadásul az első öt évben viszonylag mérsékelt, mintegy 280 millió forintos felújítási költséggel számolnak.

A bírálók ugyanakkor azt kifogásolják, hogy az eladó TP Property Zrt. egyes ingatlanokat viszonylag rövid idővel a továbbértékesítés előtt szerzett meg. Kérdések merültek fel a KAVOSZ-tól származó osztalék felhasználásával, a projektcég közbeiktatásával és az eladó korábbi finanszírozásával kapcsolatban is. Ezek a körülmények vizsgálhatók, ám a kamarai döntések egyhangú támogatása és a kedvező belső ellenőrzési eredmény legalább ugyanilyen fontos része a történetnek.

Elszámoltatás vagy a gazdasági intézményrendszer átrendezése?

A Tisza-kormány hivatalba lépése óta egymást követik a korábbi időszak gazdasági döntéseit érintő vizsgálatok, feljelentések és személycserék. A korrupciógyanús ügyek feltárása természetesen indokolt, ugyanakkor az eljárások sorozata politikai szempontból is értékelhető. Különösen akkor, ha a vizsgálatok olyan intézményeket és vezetőket is elérnek, amelyek korábban a gazdasági élet meghatározó szereplői voltak.

Az iparkamara sajátos helyzetben van, hiszen köztestületként a magyar vállalkozások érdekképviseletében tölt be fontos szerepet. Működésének hitelessége és intézményi önállósága ezért közvetlenül érinti a gazdasági szereplőket. Egy rendőrségi nyomozás könnyen bizonytalanságot teremthet a szervezet körül, még akkor is, ha később nem állapítanak meg bűncselekményt.

A jelenlegi ügyben külön figyelmet érdemel, hogy Nagy Elek már korábban jelezte: az új kamarai törvény elfogadásáig kívánja ellátni elnöki feladatait, vagyis néhány hónapon belül távozhat. Ezzel párhuzamosan megkezdődött a kamarai alapszabály felülvizsgálata is. A vezetőváltás, a szabályozási átalakítás és a milliárdos ingatlanügyletek miatti nyomozás együttesen olyan helyzetet teremt, amelyben az intézmény jövője jóval nagyobb jelentőséget kap, mint egyetlen adásvétel.

A politikai tisztogatás gyanúját sem lehet lesöpörni

Az elmúlt hónapokban a kulturális intézményrendszerben, az állami vállalatoknál és más közéleti területeken is jelentős személyi változások történtek. Több korábbi vezető menesztését politikai konfliktusok kísérték, miközben a kormány a működés megújításával és az elszámoltathatóság erősítésével indokolta lépéseit. Ebben a légkörben az iparkamarai nyomozás óhatatlanul felveti, hogy a vizsgálatok miként befolyásolhatják a gazdasági intézményrendszer átalakulását.

A rendőrségi eljárás megindítása természetesen nem bizonyít politikai beavatkozást. Azt azonban jogos elvárni, hogy az ügyben a korábbi egyhangú kamarai döntések, az értékbecslések és az ellenőrző bizottság megállapításai ugyanolyan súllyal kerüljenek mérlegre, mint a később felmerült kifogások. A vizsgálatnak a tényleges vagyoni hátrányt és az esetleges jogsértéseket kell tisztáznia, nem pedig egy előre kialakított politikai értelmezést igazolnia.

Az ingatlanügyletek eladója és a korábbi tulajdonosi kör is a figyelem középpontjába került. A TP Property Zrt. mögötti társaságok kapcsolatainak feltárása, valamint az állami Exim finanszírozásának vizsgálata indokolt lehet. Ugyanakkor a korábbi üzleti kapcsolatok létezése önmagában még nem jelenti azt, hogy a kamara szabálytalanul járt el, vagy hogy az ingatlanok megvásárlása gazdaságilag indokolatlan lett volna.

A 9,2 milliárd forintos kamarai ingatlanvásárlások ügyében a rendőrségnek kell tisztáznia, történt-e bűncselekmény. A politikának azonban másra is választ kell adnia: miként garantálható, hogy a kormányváltás után megindult vizsgálatok valóban a törvényességet szolgálják, és ne váljanak a gazdasági intézményrendszer átrendezésének eszközeivé? Az iparkamara esetében különösen fontos ez, hiszen a korábbi döntéshozók egyhangú támogatása és a belső ellenőrzés megállapításai egyelőre nem támasztják alá a szabálytalanságok tényét.