Ókovács Szilveszter menesztése után Bálint Natália operaénekes Facebook-oldalán valóságos kárörömkarnavál kezdődött, a két éve betiszásodott énekesnő vezényletével. A magukat a demokratikus megújulás híveinek tartó hozzászólók egy része úgy vetette rá magát a kirúgott főigazgatóra és családjára, mintha a nyilvános megalázás lenne az új politikai kultúra legfontosabb vívmánya. A kommentmezőben ömlik a személyeskedés, a gúny és a további kirúgások követelése. Szép kis bizonyítvány a szeretetről és tiszteletről papoló tábor hangosabb tagjaitól.

Az ünneplést maga Bálint Natália alapozta meg, aki "megalomán, nárcisztikus" figurának nevezte Ókovácsot, vezetését "rémuralomként" emlegette, majd a feleségét, Máthé Zsuzsát is elővette. Az operaénekes szemmel látható elégtétellel fogadta a menesztést, és már Vidnyánszky Attila távozásában reménykedik. A bejegyzés alatti hozzászólások pedig megmutatták, milyen mélységekbe lehet süllyedni, amikor a politikai ellenszenvhez tömeges káröröm társul.

Máthé Zsuzsának, aki a parlamentben kiállt a férje mellett, azt üzenték, hogy "lehet menni imára", mások "hisztiző" feleségként gúnyolták, sőt akadt, aki szerint felszólalás közben egyszerűen "ki kellett volna kapcsolni". Egy kommentelő a képviselőnő arcát a rinocéroszéhoz hasonlította, egy másik a házaspár anyagi helyzetén élcelődött. Az egyik hozzászólás szerint "apad a buksza meg a családi ego", miközben mások már a következő eltávolítandó kulturális vezetők nevét sorolták.

Íme, a nagy demokratikus megújulás emberi oldala

Ókovács vezetői munkáját lehet bírálni, az esetleges szabálytalanságokat ki kell vizsgálni, és a menesztés jogosságáról is lehet vitatkozni. De amit Bálint Natália bejegyzése alatt művelnek, annak jelentős része köszönőviszonyban sincs a szakmai kritikával.

Ezek az emberek már nem igazságot követelnek, hanem élvezettel nézik, ahogy egy általuk gyűlölt ember és családja közprédává válik.

Különösen gyomorforgató a Máthé Zsuzsa elleni támadássorozat. A képviselő mindössze annyit tett, hogy megpróbálta megvédeni a férjét, miután Magyar Péter maga hozta szóba - ismert alpári stílusában - annak kirúgását a parlamentben. Erre a házelnök a szómegvonással fenyegette, a közösségi médiában pedig már azért is nekiesnek, mert egyáltalán megszólalt. Úgy látszik, a tisztelet és az emberség csak addig fontos, amíg a megfelelő politikai oldalon áll az ember.

A legszánalmasabb mégis az a képmutatás, amely az egész kommentmezőből árad. Akik tegnap még gyűlöletbeszédet kiáltottak minden keményebb jobboldali megjegyzésre, ma harsányan ünneplik mások egzisztenciájának elvesztését, sértegetik a családtagjaikat, és újabb fejeket követelnek.

A nagy erkölcsi fölényből ennyire futotta: káröröm, személyeskedés és politikai bosszúvágy.

Ókovács Szilvesztert leválthatják, a munkáját kivizsgálhatják, a döntéseit számon kérhetik. A kommentmezőben tobzódó gyűlölködőknek azonban sikerült valami egészen mást bizonyítaniuk: aki mások megalázásából csinál ünnepet, az elsősorban saját magáról állít ki lesújtó bizonyítványt.