A választási kampány egyik visszatérő témája volt a közpénzből finanszírozott kormányzati reklámok kérdése. Magyar Péter és a Tisza Párt akkor élesen bírálta az országot ellepő kék hátteres plakátokat, és azt ígérte, hogy véget vetnek ennek a gyakorlatnak.

A hagyományos plakátkampányok valóban megszűntek, az elmúlt napokban azonban egyre több helyről érkeznek fotók arról, hogy a kormányzati kommunikáció új felületeken jelent meg.

Nemcsak a MÁV állomásain és vonatain láthatók kormányzati hirdetések, hanem a kormányablakok sorszámkijelző monitorain is ugyanazok az üzenetek fogadják az ügyfeleket.

Papírról képernyőre

A most futó kampány középpontjában a 100 ezer forintos iskolakezdési támogatás áll. A kijelzőkön megjelenő hirdetések azt hangsúlyozzák, hogy a kormány támogatást biztosít a rászoruló gyermekek számára.

A kampányígéret és a valóság

A Tisza Párt korábban azt állította, hogy a kormányzati plakátkampányok jelentős közpénzeket emésztenek fel, miközben politikai célokat szolgálnak. Ennek jegyében a hagyományos plakátkampányokat meg is szüntették. Most azonban sokakban felmerül a kérdés, hogy valóban megszűnt-e a kormányzati propaganda, vagy csupán új felületekre költözött.

A MÁV kijelzői, a vasúti szerelvények információs monitorai, valamint a kormányablakok digitális kijelzői ma már nem kizárólag utastájékoztatásra vagy ügyfélhívásra szolgálnak, hanem kormányzati üzeneteket is megjelenítenek.

Szűkebb jogosultság, erősebb kommunikáció

A most reklámozott iskolakezdési támogatás kapcsán közben az is kiderült, hogy a támogatás nem jár automatikusan minden családnak. Az igényléshez jövedelmi és vagyoni feltételeknek is meg kell felelni, a jogosultsági küszöb pedig olyan alacsonyan került meghatározásra, hogy sok dolgozó család sem lesz jogosult az ellátásra. Emellett a támogatás teljes összege sem egyszerre érkezik meg: az első részletet augusztusban, a másodikat csak novemberben fizetik ki.

Mindez azt eredményezi, hogy miközben a kommunikáció országos láthatóságot kap, maga az intézkedés a lakosság jóval kisebb részét érinti.

A kérdés így már nem pusztán az, hogy szükség van-e állami tájékoztató kampányokra, sokkal inkább az, hogy hol húzódik a határ a közérdekű tájékoztatás és a politikai kommunikáció között, illetve indokolt-e állami intézmények kijelzőit ilyen célokra használni.

A vita különösen azért érdekes, mert a mostani kormány korábban éppen ezt a gyakorlatot bírálta a leghangosabban. A papíralapú plakátok ugyan eltűntek az utcákról, a kormányzati üzenetek azonban továbbra is jelen vannak, csak immár digitális kijelzőkön.