Az uniós indoklás szerint ez a szankciók hatékonyabb végrehajtását szolgálja. Moszkva azonban úgy látja: ezzel jogi keretet kapott az, amit modern kori tengeri kalózkodásnak nevez, vagyis idegen tulajdon elkobzása és értékesítése politikai alapon.

Az Euractiv beszámolója szerint az új mechanizmus lehetővé teszi, hogy a tagállamok a tengeren feltartóztatott, a szankciók kijátszásával gyanúsított hajók rakományát elkobozzák, majd értékesítsék. A rendelkezés elsősorban az úgynevezett árnyékflottára vonatkozik, amelyet a Nyugat szerint Oroszország az olajár-plafon megkerülésére használ.

Egy uniós tisztviselő szerint az elmúlt időszakban egyre több ilyen rakomány került lefoglalásra, ezért szükségessé vált annak szabályozása, hogy mi történjen az elkobzott olajjal, gabonával és más nagy értékű árukkal. Az új szabályozás erre ad választ: az elkobzott rakomány immár értékesíthető.

Moszkva azonban egészen másként értékeli a döntést. Az orosz külügyminisztérium szerint az Európai Unió a szankciók leple alatt legalizálja a modern kori tengeri kalózkodást, hiszen olyan vagyontárgyak elkobzására és értékesítésére ad jogi felhatalmazást, amelyek nem hadizsákmánynak, hanem kereskedelmi rakománynak minősülnek.

A 21. szankciócsomag ezen túlmenően fenntartja az orosz olaj árplafonját, újabb személyeket és szervezeteket helyez szankciós listára, valamint további korlátozásokat vezet be az energetikai, pénzügyi és kereskedelmi szektorban.

A mostani döntés várhatóan tovább mélyíti a jogi és politikai vitát. Az Európai Unió szerint ez a nemzetközi szankciók érvényesítésének szükséges eszköze, míg Oroszország szerint precedenst teremt arra, hogy politikai döntések alapján idegen tulajdont lehessen elkobozni és értékesíteni, amit a Kreml a modern kori kalózkodás legalizált formájaként értelmez.