Az elmúlt napok eseményei után Osztie Zoltán plébános részletes írásban fejtette ki álláspontját azokról a kritikákról, amelyek őt érték, miután felszólalt egy politikai tüntetésen. Az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye korábban hivatalosan is elhatárolódott a plébános szavaitól, hangsúlyozva, hogy az atya nem az egyházmegye megbízásából, hanem saját jogán vett részt a rendezvényen.
Osztie Zoltán a kialakult helyzetre reagálva úgy fogalmazott, hogy a téma, amelyről szólnia kellett, kötelező erővel hatott rá mint igehirdetőre, és a megszólalása nem róla, hanem a hívő közösségek elhallgatásának veszélyeiről szól.
A plébános szerint az egyházi vezetés és a papság jelentős része túlságosan tartózkodóvá vált, ami ahhoz a sajnálatos jelenséghez vezetett, hogy a templomok kiürültek, mivel a hívek nem érzik a kapcsolatot a prédikációk és a mindennapi élet valósága között. Osztie Zoltán határozottan visszautasította azokat a politikai eredetű érveket, amelyek szerint az egyház ne politizáljon, mondván, ez a szemlélet a szocialista diktatúra gyakorlatából maradt ránk. Kifejtette, hogy a pap feladata nem csupán elvont teológiai tételeket ismertetni, hanem az evangélium fényében erkölcsi iránymutatást adni a közéleti kérdésekben is. Szerinte a szinodális út lényege éppen az lenne, hogy az egyház vezetői meghallják a hívek elvárásait és iránymutatást adjanak az abszurd társadalmi környezetben, mert ha az egyház hallgat, átengedi a terepet az evangéliummal szemben álló erőknek.
A plébános hosszan sorolta azokat az ügyeket, amelyeket az erkölcsi ítéletalkotás részének tekint, beleértve a gender ideológiát, a köztársasági elnök leváltását, a közmédia átszervezését vagy éppen a déli harangszóhoz való viszonyulást. Véleménye szerint aki ilyen körülmények között néma marad, az cinkossá válik a folyamatokban, ezért a papságnak erkölcsi kötelessége felemelni a szavát.
A függőségi viszony és a politikai szövetség kérdése
A plébános reagált azokra a vádakra is, amelyek az egyházak és a politika közötti kapcsolatot illetik. Leszögezte, hogy a keresztény egyházak az előző kormányzatok alatt függő viszonyban éltek, és bár az Orbán-kormány időszaka alatt számos támogatás érkezett templomfelújításokra és közösségi programokra, ezeket nem ajándékként, hanem elvégzett munkaként kezeli. A plébános szerint tisztességtelen utólag vádaskodni azokkal szemben, akik élni tudtak a pályázati lehetőségekkel. Kijelentette, hogy ő maga szövetséges kapcsolatban volt a korábbi vezetéssel, de ez sosem jelentette azt, hogy bárki számonkérte volna rajta a prédikációinak tartalmát. A pénzügyi támogatások kapcsán megjegyezte, hogy a politikához elengedhetetlen gazdasági háttér, és a keresztény közösségek számára nem a gazdagság, hanem a keresztény értékrenddel való közösségvállalás a mérvadó kérdés.
A civilizációs hanyatlás elleni küzdelem
Osztie Zoltán szerint a lényeg a különböző kiindulópontokban rejlik, és a keresztény értékrend melletti elköteleződés a közös ügyünk. Érvelése szerint a nemzet szuverenitása, a szuverenitásunk védelme a háttérhatalmakkal szemben, a migráció megállítása és a magyar vidék támogatása mind olyan célok, amelyek mentén a társadalom hosszú távon kibontakozhat. A plébános ezzel szemben a civilizációs hanyatlás veszélyére hívta fel a figyelmet, amely szerinte minden más alternatíva esetén elkerülhetetlen. Végezetül arra buzdította paptestvéreit és minden keresztény hívőt, hogy ne féljenek, és az evangélium szerinti ítéletalkotással képviseljék az értékeket, mert a közösség jövője a hitből fakadó bátor fellépésen múlik.