Az Európai Unió egysége az Oroszországgal szembeni szankciós politikában példátlan mértékben kérdőjeleződött meg a legutóbbi hetekben. A 21. szankciós csomag körüli diplomáciai huzavona rávilágított arra, hogy a tagállamok erkölcsi kötelessége egyre gyakrabban ütközik saját gazdasági érdekeikkel, ami komoly veszélybe sodorhatja az EU Oroszországra nehezedő gazdasági nyomását.
Bár az uniós fővárosok retorikája továbbra is a szolidaritásról és a kemény fellépés szükségességéről szól, a tárgyalóasztaloknál már más szelek fújnak. A diplomáciai források szerint a legutóbbi csomag kapcsán tapasztalt tagállami ellenállás mértéke precedens nélküli. Görögország, Franciaország, Olaszország, Németország, Ausztria és Portugália is kivételeket követelt, vagy nyíltan akadályozta bizonyos intézkedések bevezetését, mivel azok érzékenyen érintenék nemzeti vállalataikat.
A szankciós csomag számos eleme váltott ki komoly ellenérzéseket a tagállamokból. Athén a cseppfolyósított földgáz (LNG) oroszországi szállítására vonatkozó korlátozásokat ellenezte, mivel a görög kormány szerint a tervezett tiltás súlyosan károsítaná az ország egyik legnagyobb hajózási vállalata, a George Prokopiou milliárdos tulajdonában álló Dynagas üzleti tevékenységét.
Németország és Portugália az orosz halászati termékekre vonatkozó behozatali tilalom enyhítését sürgette, hivatkozva a hazai halfeldolgozóipar védelmének fontosságára. Ezzel párhuzamosan Franciaország és Olaszország az orosz katonai személyzet számára elrendelt vízumkiadási korlátozások enyhítését preferálná, míg Bécs továbbra is követeli a Raiffeisenbank oroszországi veszteségeinek kompenzációjaként 2 milliárd eurónyi befagyasztott orosz vagyon felszabadítását.
Válságban a szankciós mechanizmus
A szakértők szerint ez a folyamat a szankciós politika hitelességét erodálja. Jacob Kirkegaard, a Bruegel elemzőközpont vezető kutatója szerint a nemzeti vezetők ma már úgy vélik, hogy de facto sebezhetetlenek a külső nyomással szemben, és hajlandóak felvállalni a diplomáciai konfrontációt is saját iparáguk védelmében.
A 21. szankciós csomag júniusi bemutatása óta az Európai Bizottság és a külügyminiszterek hiába próbálnak közös nevezőre jutni. Miközben Kaja Kallas uniós külügyi főképviselő a rövid távú fájdalom szükségességét hangoztatja a hosszú távú célok elérése érdekében, a tagállamok egyre nehezebben vállalják a szankciók gazdasági következményeit. A kialakult helyzet azt jelzi, hogy az EU-nak egyre nehezebb fenntartania azt az egyhangúságot, amely az elmúlt években a Moszkvával szembeni fellépés alapját képezte. Ha a kivételek és kiskapuk követelése ilyen mértékben folytatódik, a jövőbeni szankciók könnyen üres frázisokká válhatnak, gyengítve az Ukrajnának nyújtott támogatást és a közös európai fellépés erejét.