Magyar Péter ismét megtalálta, kinek kell elvinnie a balhét a Tisza-kormány újabb botránya után. A miniszterelnök péntek reggel a Kossuth Rádióban közölte, hogy Cseh Gergő Bendegúz, az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának főigazgatója nem maradhat a helyén a 164 embert tévesen megbélyegző ügynökakta-fiaskó után. A politikai felelősség kérdésében már jóval megengedőbbnek bizonyult, különösen saját magával és a nyilvánosságra hozatalt szorgalmazó politikai szereplőkkel szemben. Az interjú helyszíne pedig külön megér egy mosolyt: Magyar Péter éppen abban a péntek reggeli Kossuth rádiós szereplésben osztotta az észt a felelősségvállalásról, amely miatt korábban Orbán Viktort rendszeresen ostorozta.
A november 13-i rádióinterjúban Magyar Péter kijelentette, hogy Cseh Gergő Bendegúz a történtek után nem maradhat a levéltár élén. A főigazgató korábban már elismerte a hibát, bocsánatot kért az érintettektől, és felajánlotta a lemondását. Magyar azonban úgy fogalmazott, hogy a vezetőnek előbb rendbe kell hoznia az okozott károkat, mert a kapitány nem hagyhatja el a süllyedő hajót. Hogy a hajót ki indította útnak, ki szabta meg a menetrendet, és ki sürgette a kifutást, arról már sokkal kevésbé lelkesen beszélt.
A botrány november 4-én robbant ki, amikor a nyitottaktak.hu oldalon Lezsák Sándor és további 163 személy neve tévesen a kommunista állambiztonság hálózati személyei között jelent meg. Az érintettek valójában megfigyeltek voltak, köztük olyan emberekkel, akiket éppen a kommunista rendszer üldözött. A történelmi igazságtételnek beharangozott akció így ártatlan emberek súlyos megbélyegzésébe torkollott.
A miniszterelnök mindezt sajnálatos hibának nevezte, és arra hivatkozott, hogy a több tízezer adat között az elrontott bejegyzések aránya elenyésző. Ez statisztikailag talán megnyugtatónak hangzik, de aligha vigasztalja azt a 164 embert, akinek a neve néhány órára a kommunista besúgók között szerepelt. Különösen akkor, ha közülük többen maguk is az állambiztonság áldozatai voltak.
Egy hónap a feldolgozásra, aztán jöhetett a politikai diadalmenet
Cseh Gergő Bendegúz korábbi beszámolójából kiderült, hogy az Alkotmányvédelmi Hivataltól átvett, mágnesszalagokon tárolt adatokat ömlesztett formában kapták meg, feldolgozásukra pedig mindössze egy hónap állt rendelkezésre. A november eleji közzététel határideje így rendkívül szűk mozgásteret hagyott egy olyan munkára, amelynél egyetlen téves besorolás is súlyos személyiségi és történelmi következményekkel járhat. A hibákért természetesen a szakmai irányítás felelőssége is vizsgálandó, de ugyanilyen fontos lenne megismerni, kik és milyen megfontolásból határozták meg a közzététel ütemét.
Az iratnyilvánosságot a Tisza-kormány politikai eredményként hirdette meg, és a folyamat előkészítésében a levéltári szakemberek mellett a kormányzat is szerepet vállalt. Magyar Péter maga mondta el pénteken, hogy a jogszabályt történészekkel és levéltárosokkal közösen alakították ki. Amikor azonban az adatbázis hibái nyilvánosságra kerültek, a hangsúly gyorsan áthelyeződött a levéltár önállóságára és a főigazgató felelősségére.
A felelősség ilyen gondos szétválogatása különösen kényelmes. A siker politikai, a kudarc szakmai. A dicsőség a kormányé, a magyarázkodás a levéltáré, a lemondás pedig természetesen az intézményvezető dolga. A politikai döntések előkészítőinek és sürgetőinek szerepe egyelőre megválaszolatlan kérdés maradt.
A főigazgató vállalta a szembesítést, a tiszás képviselők távol maradtak
A november 9-re összehívott Nemzetbiztonsági Bizottság ülésén lehetőség nyílt volna a történtek részletes tisztázására. Apáti István bizottsági elnök többek között arra is választ keresett, gyakorolt-e nyomást a kormányzat a levéltárra a közzététel felgyorsítása érdekében. Az ülés azonban a tiszás képviselők távolmaradása miatt határozatképtelenné vált.
Cseh Gergő Bendegúz eközben megjelent a Parlamentben, válaszolt a kérdésekre, és elismerte az intézmény hibáját. Vagyis éppen az a vezető állt a nyilvánosság elé, akiről Magyar Péter most azt mondja, hogy távoznia kell, a kormányoldal képviselői viszont nem éltek azzal a lehetőséggel, hogy a parlamenti bizottság előtt tisztázzák a körülményeket.
Magyar korábban nemzetbiztonsági bohóckodásnak nevezte a bizottsági eljárást. Pénteken már a felelős vezető helytállásáról értekezett, méghozzá olyan határozottsággal, amelyet a saját politikai táborával szemben eddig kevésbé lehetett tapasztalni. Úgy látszik, a felelősségvállalás követelménye attól is függ, kinek a székéről van szó.
Orbánt ostorozta a pénteki rádióinterjúkért, most már ő is ugyanott magyaráz
A péntek reggeli megszólalásnak külön pikantériát ad Magyar Péter korábbi politikai kommunikációja. Ellenzéki szereplőként rendszeresen bírálta Orbán Viktor Kossuth rádiós interjúit és a közmédia működését, a korábbi miniszterelnök rendszeres pénteki szerepléseit pedig a kormányzati propaganda részének tekintette. Most, hogy ő ül a miniszterelnöki székben, láthatóan már egészen más megvilágításba került a péntek reggeli rádiózás.
A november 13-i interjút Dublinból, telefonon adta a Kossuth Rádió Felkelő című műsorának, mert még távollétében sem maradhatott el. A hallgatók pedig ugyanúgy a hét legfontosabb politikai eseményeiről, a kormányzati tervekről és a miniszterelnök értékeléseiről hallhattak, ahogyan az Orbán-korszak pénteki interjúiban megszokhatták. A forma ismerős, a kormányfő személye változott, a korábbi ellenzéki felháborodás viszont szemmel láthatóan elvesztette aktualitását.
Magyar Péter politikai pályáján lassan külön műfajjá válik azoknak a módszereknek az átvétele, amelyek miatt korábban Orbán Viktort támadta. A péntek reggeli Kossuth rádiós interjú ezek után már nem a régi rendszer kifogásolható szokása, hanem megfelelő alkalom arra, hogy a miniszterelnök elmagyarázza az országnak, kit tart felelősnek egy újabb botrányért. A helyzet iróniáját aligha lehetne gondosabban megkomponálni.
Ruff és a politikai felelősök szerepét is tisztázni kellene
A levéltár főigazgatójának felelőssége mellett az is vizsgálatot érdemelne, milyen szerepet játszottak a folyamatban az iratnyilvánosságot politikai oldalról szorgalmazó szereplők, köztük Ruff Bálint. A közzétételt megelőző előkészítés, a határidők meghatározása és az esetleges politikai sürgetés körülményei nélkül aligha lehet teljes képet kapni a botrány kialakulásáról. A nyilvánosság joggal várhat választ arra, kik tudtak a feldolgozás nehézségeiről, és milyen figyelmeztetések hangzottak el a novemberi indulás előtt.
Magyar Péter pénteken mindenesetre világosan kijelölte az intézményi felelőst, miközben hangsúlyozta, hogy a főigazgató leváltásáról nem ő dönt. Cseh Gergő Bendegúznak ráadásul előbb még el kellene hárítania a hibát, és a miniszterelnök szavai alapján akár az iratnyilvánosság február végére tervezett következő szakaszát is előkészítheti. Egészen sajátos vezetői értékelés: maradjon, mert szükség van rá, aztán távozzon, mert már nincs helye az intézmény élén.
A Tisza-kormány nagy történelmi igazságtétele így egyelőre 164 tévesen megbélyegzett emberrel, egy lemondását felajánló főigazgatóval és tisztázatlan politikai felelősségi kérdésekkel folytatódik. Magyar Péter már kimondta, hogy szerinte kinek kell távoznia, miközben a saját oldalának szerepét továbbra sem tette hasonló alapossággal mérlegre.
Orbán Viktor péntek reggeli rádiós szokását viszont sikerült megörökölnie. Most már csak az a kérdés, hogy a felelősségvállalásból is jut-e valami a kormányfőnek, vagy abból továbbra is kizárólag másoknak oszt szerepet.


