Újabb fényes győzelmet aratott Magyar Péter a Facebook kommentmezőjében, ahol ezúttal a Telex újságíróival szemben kellett megvédenie a kormány becsületét. A miniszterelnököt az háborította fel, hogy a portál az elkapkodott ügynökakta-nyilvánosságról írt, ezért gyorsan elővette a jól bevált fideszezést. A szakmai érvek mellett természetesen az is előkerült, hány lájkot kapott a kifogásolt cikk. Mert egy ország vezetésében nyilván ez az egyik legfontosabb mérőszám.
Magyar Péter ismét bebizonyította, hogy a miniszterelnöki teendők mellett szerencsére jut ideje a Facebook-kommentek gondos felügyeletére is. Ezúttal a Telex egyik írása sértette meg az érzékenységét, amely az ügynökakták nyilvánosságra hozatalának parlamenti visszhangjáról számolt be. A portál bűne mindössze annyi volt, hogy címében utalt az elkapkodott közzétételre, ami a 164 tévesen besorolt ember történetének ismeretében nem tűnik különösebben merész újságírói megállapításnak.
A magyar miniszterelnök azonban másképp látta. A cikk alatt rögtön érdeklődött, hogy vajon "a maradék Fidesz adja a Telex cikkek címeit?". Ezzel a hozzászólással sikerült egyetlen mozdulattal megoldania az újságírás egyik legnehezebb kérdését: hogyan ismerhetjük fel a fideszes propagandát? Ezek szerint rendkívül egyszerűen. Ha Magyar Péternek nem tetszik egy cím, akkor bizonyára a Fidesz áll mögötte.
A történet külön báját az adja, hogy a Telexet eddig aligha lehetett Magyar Péter legelszántabb politikai ellenfeleként számon tartani. A miniszterelnök most mégis olyan lendülettel támadt rá, mintha maga Orbán Viktor vezényelné a szerkesztőségi értekezleteket. A jelek szerint a politikai lojalitás mércéje meglehetősen egyszerűvé vált: a kormányt dicsérni szabad, a hibáit megírni viszont már gyanús tevékenység.

Ötvenkilenc lájk: megérkezett a miniszterelnöki cáfolat
Magyar Péter a fideszezés után azt is megkérdezte, hogy talán újabb 36 évet kellett volna várni az állambiztonsági iratok nyilvánosságra hozatalával. Ezután arra hivatkozott, hogy az ellenzék is megszavazta az erről szóló törvényt, végül pedig egy egészen különleges érvvel próbálta nevetségessé tenni a Telexet: a kifogásolt cikk a kommentelés pillanatában mindössze 59 lájkot kapott.
Ez már valóban a politikai érvelés magasiskolája. Aki eddig azt hitte, hogy egy sajtóhír értékét a benne szereplő tények, dokumentumok és ellenőrizhető állítások adják, most megtudhatta, hogy valójában a Facebook reakciógombjai döntenek az igazságról. Ötvenkilenc lájk? Akkor az ügy nyilván nem létezik, a hibák sem történtek meg, a tévesen megbélyegzett emberek pedig bizonyára csak rosszul értelmezték a központi adatbázist.
Ezzel a módszerrel egyébként a kormányzás is jelentősen leegyszerűsíthető lenne. A költségvetési hiányt elegendő volna a bejegyzés alatti reakciók számával cáfolni, a romló gazdasági adatokat pedig egyszerűen fideszesnek nevezni. Ha pedig egy újságíró továbbra is kellemetlen kérdéseket tesz fel, elég megvizsgálni, hányan lájkolták a cikkét. A miniszterelnöki Facebook-karate így lassan önálló kormányzati intézménnyé növi ki magát.
Az ügynökbotrány tovább dagad, Magyar Péter a címlapokkal harcol
A kommentháború előzménye az ügynökakták elhibázott nyilvánosságra hozatala, amelynek következtében 164 embert tévesen sorolhattak a kommunista állambiztonság hálózati személyei közé. A levéltár vezetője elismerte a hibát, bocsánatot kért, és felajánlotta lemondását. Azóta egyre több érintett szólal meg, köztük olyanok is, akik állításuk szerint kifejezetten visszautasították az állambiztonság beszervezési kísérleteit.
A levéltári dolgozókat képviselő szakszervezet ráadásul politikai nyomásgyakorlást is emlegetett a közzététel gyorsításával kapcsolatban. A Közgyűjteményi és Közművelődési Dolgozók Szakszervezete szerint a Tisza Párt politikai vállalásának teljesítése érdekében sürgethették az adatbázis nyilvánosságra hozatalát. Ezek olyan állítások, amelyekre a kormánynak érdemi választ kellene adnia, különösen akkor, amikor a hibás besorolások már emberek jó hírnevét és családjainak nyugalmát érintik.
Magyar Péter azonban továbbra is elsősorban a levéltár felelősségét hangsúlyozza, és arra hivatkozik, hogy az intézmény az Országgyűlés alá tartozik. A nyilvánosságra hozatalt előíró jogszabályt ugyanakkor a Tisza-kormány terjesztette elő, így a politikai döntéshozatal körülményeit nem lehet egy intézményi hatáskörre való hivatkozással egyszerűen eltüntetni. A miniszterelnök szemmel láthatóan több energiát fordít a kellemetlen sajtócímek bírálatára, mint annak megmagyarázására, miért kellett ennyire sietni az adatbázis közzétételével.
A Telex is megtanulta: a kritikának ára van
Magyar Péter politikai kommunikációjának egyik legszórakoztatóbb sajátossága, hogy a kritika pillanatok alatt képes megváltoztatni egy médium politikai besorolását. Egy lap lehet független, szakmailag elfogadható vagy akár kifejezetten barátságos hangvételű is, ám amint kellemetlen kérdést tesz fel, hirtelen előkerül a Fidesz. A rendszer olyan egyszerű, hogy lassan külön sajtótérképre sincs szükség: mindenki oda tartozik, ahová a miniszterelnök az utolsó kommentjében besorolta.
A Telex most saját bőrén tapasztalhatta meg, milyen gyorsan változik az időjárás a Tisza politikai világában. Tegnap még elfogadható volt a szerkesztőség, ma már a címszerkesztőknél bujkáló fideszeseket kell keresni. Holnap talán egy újabb, kedvezőbb hangvételű cikk elegendő lesz a politikai rehabilitációhoz. A módszer legalább kiszámítható: a kormányfővel szembeni kritika automatikusan gyanússá teszi a kritikust.
Az egész történetben persze az a legszebb, hogy Magyar Péter egy olyan cikk miatt háborodott fel, amely lényegében parlamenti eseményekről és az ügynökbotrány következményeiről számolt be. Nem valami titkos összeesküvést kellett lelepleznie, nem egy súlyos ténybeli tévedést cáfolt meg, egyszerűen nem tetszett neki a cím. Erre sikerült elővennie a Fideszt, a 36 éves várakozást és az 59 lájkot. A 164 tévesen megbélyegzett ember ügyében közben továbbra is bőven akadna tisztáznivaló.
Magyar Péter tehát ismét diadalmaskodott a kommentmezőben. A Telex megkapta a maga fideszes minősítését, a miniszterelnök pedig bebizonyította, hogy egyetlen kellemetlen újságcím sem maradhat megtorlatlanul. Már csak az lenne igazán megnyugtató, ha a kormányzás és a politikai felelősségvállalás is legalább akkora figyelmet kapna, mint a Facebookon vívott mindennapos sértődöttségi világbajnokság.



