Kapitány István gazdasági és energetikai miniszter már a fekete-tengeri földgáz magyarországi beszerzéséről tárgyal, miközben továbbra sem tudni, mennyibe kerülne az orosz energia kiváltása. A Tisza-kormány szerint az új források biztonságos és megfizethető ellátást garantálhatnak, a konkrét árakról azonban egyelőre nincs nyilvános megállapodás. Márpedig egyetlen jelentősebb árkülönbség is százmilliárdos tételt jelenthet Magyarországnak.
Kapitány István a zágrábi energetikai egyeztetéseket követően jelentette be, hogy Magyarország a fekete-tengeri földgáz beszerzésének lehetőségét vizsgálja. A tárgyalásokon Lengyelország és Csehország is csatlakozott a kibővített regionális együttműködéshez, a magyar miniszter pedig külön egyeztetett román kollégájával. A megbeszélések két hét múlva Bukarestben folytatódnak.
A tervekben fontos szerepet kaphat a Neptun Deep nevű fekete-tengeri gázmező, amelynek kitermelése 2027 első felében indulhat. A beruházás 50 százalékban az osztrák OMV-csoporthoz tartozó OMV Petrom, 50 százalékban pedig a román állami Romgaz tulajdonában van. Teljes kapacitáson évente mintegy nyolcmilliárd köbméter földgázt termelhetnek ki, amelyből azonban nem kizárólag Magyarország részesülhet.
A kormány célkitűzése önmagában érthető: minél több beszerzési lehetőség áll rendelkezésre, annál kisebb a kiszolgáltatottság egyetlen szállítónak. A probléma az, hogy az új beszerzések gazdasági feltételeiről egyelőre alig tudni valamit. Kapitány István nem ismertette, mekkora mennyiséget vásárolnánk, milyen áron, milyen időtartamra és milyen szállítási költségekkel.
Egyetlen árkülönbség is 170 milliárd forintba kerülhet
Az európai földgázpiacon november 9-én mintegy 87 eurós megawattóránkénti referenciaár volt megfigyelhető, miközben a magyar gáztőzsdén november 6-án 83,05 eurós átlagáron is kötöttek másnapi ügyleteket. Ezek azonban tőzsdei árak, amelyekből nem lehet közvetlenül megállapítani sem a hosszú távú orosz szerződés tényleges árát, sem a jövőbeni román beszerzés költségét.
A különbség nagyságrendjét ugyanakkor egyszerű számítással érzékeltetni lehet. Ha Magyarország évente 4,5 milliárd köbméter földgázt vásárolna egy új forrásból, és ezért megawattóránként tíz euróval többet fizetne a korábbi beszerzésnél, az hozzávetőleg 171,5 milliárd forintos éves többletkiadást jelentene. Húsz eurós árkülönbségnél ugyanez már 343 milliárd forint lenne.
Ez természetesen feltételezett számítás, nem a román földgáz tényleges felára. Amennyiben az új beszerzés olcsóbb lenne, ugyanekkora megtakarítás is keletkezhetne. Éppen ezért lenne különösen fontos, hogy a kormány az energetikai együttműködés politikai bejelentése mellett az összehasonlítható gazdasági feltételeket is nyilvánosságra hozza.
A Gazdasági és Energetikai Minisztérium korábban azt közölte, hogy az orosz földgáz részben vagy teljes egészében érdemi többletköltség nélkül kiváltható. Ezt az állítást azonban a nyilvánosság számára ellenőrizhető szerződéses árakkal és részletes költségszámításokkal egyelőre nem támasztották alá.
Román gáz, osztrák érdekeltség, bizonytalan magyar ár
A történet további érdekessége, hogy a potenciális új gázforrás egyik tulajdonosa az osztrák OMV-csoporthoz tartozik. A Neptun Deep másik felét a román állami Romgaz birtokolja, és a két társaság külön értékesíti a kitermelt földgázt. Így egyelőre az sem ismert, hogy a magyar fél végül melyik vállalattal és milyen konstrukcióban kötne megállapodást.
A román államnak ráadásul saját energiaellátási érdekei is vannak, ezért korántsem vehető biztosra, hogy a kitermelésből Magyarország tetszőleges mennyiséghez hozzáférhet. Az új gáz szállításának és a meglévő infrastruktúra használatának költségeit szintén figyelembe kell venni. A földrajzi közelség ugyan kedvező adottság, de önmagában nem garantál olcsóbb beszerzést.
A Tisza-kormány tehát egyelőre az energetikai irányváltás előnyeiről beszél, miközben annak pénzügyi következményeit nem számszerűsítette. A magyar családok és vállalkozások számára pedig éppen ez lenne a legfontosabb információ, hiszen egy esetleges beszerzési drágulás az állami támogatások finanszírozására, a vállalkozások költségeire vagy a fogyasztói árakra is hatással lehet.
Kapitány István szerint Magyarország biztonságos és megfizethető energiához jut majd az új beszerzési lehetőségek révén. A cél jól hangzik, de a valódi mérce a szerződéses ár lesz. Amíg a kormány nem árulja el, mennyiért vásárolná a román gázt, addig azt sem lehet tudni, hogy az orosz forrás kiváltása megtakarítást vagy akár százmilliárdos többletkiadást hoz-e az országnak.



