Számos változat fut a Magyar Péter kapcsán előszeretettel használt filmszínház, abszolút filmszínház kifejezések eredetéről Martin Scorsese filmrendező „vidámparki attrakciók” szállóigéjétől a maguktól eltelt primitív figurák produkciójáig; nem vesznék el a részletekben.
Én bizony nem zárnám ki az eredettörténetből a lenini változatot sem. Azt a veretesre tervezett lózungot, amely Vlagyimir Iljics szájából hangzott el jó évszázada: „Az összes művészetek közül számunkra legfontosabb a film(színház)!” (Ifjúkoromban – még az átkosban – szinte minden moziban ki volt plakátolva a kopasz gondolkodó ékes szózata, miáltal az ember úgy érezte, Lenin útmutatását követi, ha beül a nézőtérre.) Teszem hozzá, az orosz illuzionista nem valamiféle fennkölt művészi élmények miatt ajánlotta figyelmünkbe a filmszínházat, mindössze az írástudatlan milliók hülyítésének remek eszközét látta benne.
A párhuzam már itt kimutatható Vlagyimir Iljics Lenin és a mi mutatványosunk között, hiszen utóbbi sem a magas kultúra terjesztése érdekében használ abszolút-filmszínházi elemeket a napi ámokfutása során. (Mondják, „spontán” gegjeit csókos munkatársa, Radnai Márk rendező tervezi.)
Életvitelük tekintetében is sok a hasonlóság a két notabilitás között. Mindkettő vízprédikáló és borfogyasztó. Fogyasztó? Vedelő. A furfangos németek által szponzorált Lenin éveken át Svájcban (Genf, Bern, Zürich) készült az aurórás forradalomra (miközben Rolls Royce automobillal közlekedett), de a Brüsszel patronálta Peter Magyar sem BKV-val jár az ingyenkonyhára.
Abszolút komédia.
(MNO/Pilhál György)

