Magyar Péter besúgókat keres, miközben a saját feleségéről készített titkos hangfelvétellel indította politikai karrierjét

Van valami egészen visszataszító abban, amikor Magyar Péter a kommunista állambiztonság besúgóinak leleplezésével próbál erkölcsi magaslatokra kapaszkodni. Ugyanaz a politikus beszél most a múlt titkainak feltárásáról, aki 2023 januárjában titokban hangfelvételt készített akkori feleségéről, Varga Juditról, majd több mint egy évvel később ezt a felvételt a politikai színre lépésének egyik központi eseményévé tette. Az ügynökakták megnyitásából pedig alig huszonnégy óra alatt botrány lett: kiderült, hogy a kommunista diktatúra egykori megfigyeltjeit is besúgóként lehetett azonosítani a nyilvánosságra hozott adatbázisban. Magyar Péter most bocsánatot kér, a levéltár magyarázkodik, az ártatlanul megbélyegzett emberek becsületén ejtett sebek pedig megmaradnak.

Érdemes felidézni, miként került Magyar Péter az országos politika középpontjába. A 2023 januárjában, a házassága megromlásának időszakában készített titkos felvételen akkori felesége, Varga Judit beszélt neki a kormányzati ügyekről. Magyar a hanganyagot 2024 márciusában vitte az ügyészségre, majd a nyilvánosság elé tárta. Varga később súlyos vádakat fogalmazott meg volt férjével szemben, többek között azt állítva, hogy a felvételt nyomásgyakorlásra használta. Magyar Péter a maga részéről azzal indokolta a rögzítést, hogy családja biztonságát akarta védeni, és közérdekű visszaéléseket kívánt feltárni.

A hangfelvétel körüli ügyből végül országos politikai kampány lett. Magyar Péter pedig ma már miniszterelnökként beszél a kommunista besúgórendszer erkölcsi örökségéről, a családi titkok feldolgozásáról és a történelmi igazságtételről. A politikai pályafutásának kezdetét ismerve ez a szerepvállalás minimum sajátos. Különösen akkor, amikor éppen az általa ünnepélyesen bemutatott adatbázisról derül ki, hogy vétlen embereket keverhetett gyanúba.

Történelmi igazságtétel helyett történelmi botrány

November 4-én Magyar Péter még a rendszerváltás harminchat éves adósságának törlesztéséről beszélt az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában. Kamerák, nyilatkozatok, ünnepélyes bejelentések és a történelmi pillanatnak kijáró politikai díszlet kísérte az adatbázis megnyitását. A kormányfő előre jelezte, hogy a nyilvánosságra kerülő nevek sok családnak okozhatnak fájdalmas pillanatokat.

Másnapra kiderült, hogy a fájdalmas pillanatokat részben maga a hibás adatközlés idézte elő. Lezsák Sándor, az MDF egyik alapítója, a kommunista rendszer egykori üldözöttje úgy jelent meg a hálózati személyek között, hogy valójában a megfigyeltek közé tartozott. Az ÁBTL kénytelen volt elismerni a hibát, elnézést kérni, majd felülvizsgálni az érintett adatállományt.

Cseh Gergő Bendegúz főigazgató később közölte, hogy Lezsák Sándoron kívül további 163 megfigyelt neve kerülhetett tévesen a nyilvános hálózati adatbázisba. A hibás adatokat eltávolították, a főigazgató pedig vállalta a felelősséget. Csakhogy itt 164 emberről beszélünk, akiknek a neve egy olyan nyilvántartásban jelent meg, amelyet a közvélemény jelentős része ügynöklistaként értelmezett.

Egy történelmi jelentőségű állami adatközlésnél ez vállalhatatlan. Ezek nem elütött telefonszámok, rosszul formázott táblázatok vagy véletlenül felcserélt oszlopfejlécek. Emberek becsületéről, családi múltjáról és nyilvános megítéléséről van szó.

Lezsák Sándornak most attól kellett megvédenie magát, ami ellen egész életében küzdött

Lezsák Sándor azonnal tiltakozott az ügynöki megbélyegzés ellen. Közölte, hogy a kommunista diktatúra idején nem besúgó, hanem megfigyelt volt, és jogi lépéseket helyezett kilátásba azokkal szemben, akik róla az ellenkezőjét állítják.

A levéltár végül elismerte az igazát. Magyar Péter pedig a Facebookon kért tőle bocsánatot, arra hivatkozva, hogy telefonon nem sikerült elérnie.

Milyen egyszerű is ez! Egy napig az egész ország előtt lehet valakit az állambiztonsági hálózathoz kapcsolni, másnap pedig elegendő egy rövid közösségi médiás bejegyzés. A szenzációs vádat pillanatok alatt felkapják, megosztják és szajkózzák, az sem különösebben zavar senkit, ha később kiderül, hogy egy szó sem igaz belőle. A helyreigazításra már a kutya sem kíváncsi, a besározott ember hírnevén esett kárt pedig senki sem teszi jóvá.

Kiss-Rigó László püspök esete ugyanezt a problémát mutatja egy másik oldalról. Ő már 2009-ben jogerősen személyiségi jogi pert nyert az ügynöki beszervezésére vonatkozó állítások miatt, most mégis ismét előkerült a neve és a korábban már vizsgált kartonja. Tizenhét évvel egy jogerős ítélet után újra ugyanazokkal a vádakkal szembesülni aligha nevezhető történelmi igazságtételnek.

Panyi Miklós és Bóka János: a Tisza újra az áldozatokat alázza meg

Panyi Miklós közösségi oldalán osztotta meg Bóka Jánosnak, a Fidesz frakcióvezetőjének bejegyzését, amelyben a politikus rendkívül élesen bírálta az aktanyitás körüli botrányt. Bóka szerint a Tisza újkommunista módszerekkel mossa össze a kommunista diktatúra elkövetőit az áldozatokkal, és ezzel újabb megaláztatásnak teszi ki az egykor üldözött embereket.

A frakcióvezető a teljes honlap felfüggesztését követelte mindaddig, amíg megnyugtatóan nem tudják elkülöníteni az együttműködőket a megfigyeltektől. Tarr Zoltán politikai felelősségét is felvetette, és a miniszter lemondását sürgette. A kormányfő időközben bocsánatot kért Lezsák Sándortól, de a nyilvánosságra hozatal előkészítésének felelősségéről továbbra is számot kell adni.

A legnagyobb baj éppen az, amit Bóka is hangsúlyozott: az egykori állambiztonsági dokumentumokat a történelmi összefüggések bemutatása nélkül öntötték a nyilvánosság elé. A több évtizedes iratokból ezután politikai oldalak szerint válogatták ki a neveket, és elindult a nyilvános gyanúsítgatás. Az ország történelmi igazságtétel helyett újabb politikai leszámolást kapott.

Horn Gyula és Medgyessy Péter hol maradt?

Schiffer András, az LMP korábbi frakcióvezetője különösen találóan világított rá a nyilvánosságra hozott adatállomány egyik visszásságára. Azt kifogásolta, hogy Horn Gyula és Medgyessy Péter neve nem található meg a kereshető listán.

A két egykori szocialista miniszterelnök neve nem véletlenül került szóba. Horn Gyula 1956 utáni karhatalmi múltja közismert, Medgyessy Péter D–209-es tiszti tevékenysége pedig már évekkel ezelőtt országos politikai botrányt váltott ki.

Így aztán joggal lehet számon kérni, mit nevez a Tisza történelmi elszámoltatásnak. Ha a közismert állambiztonsági múltú vezetők hiányoznak a nyilvánosság elé tárt névsorból, miközben a kommunista rendszer egykori megfigyeltjeit tévesen a hálózati személyek közé sorolják, akkor az adatközlés eredménye alapvetően ellentmond a meghirdetett célnak.

A kormánynak és a levéltárnak erre kellene érdemi magyarázatot adnia ahelyett, hogy a történelmi jelentőségűnek beharangozott akció után informatikai hibákra hivatkozva próbálják menteni a helyzetet.

Még Botka László is megelégelte

A történtek súlyát jól mutatja, hogy Botka László, Szeged baloldali polgármestere is nyíltan bírálta az aktanyitást. Szerinte több mint három és fél évtizeddel a rendszerváltás után a nyilvánosságra kerülő iratokban szereplők jelentős része már nem is él, így védekezni sem tud a személyét érintő állításokkal szemben.

Botka azt is elmondta, hogy saját családtagjainak nevét szintén ellenőrizte az adatbázisban, és kifejezetten rossz érzésként élte meg, hogy erre egyáltalán szükségét érezte. A polgármester hangsúlyozta, hogy egy diktatúrában az áldozatokból is kreálhattak bűnösöket.

Amikor már a baloldalról is ilyen kritikák érkeznek, aligha lehet a botrányt egyszerű pártpolitikai támadásként kezelni. A Tisza által meghirdetett történelmi megbékélésből olyan társadalmi feszültség keletkezett, amelynek következményeit most a családoknak kell viselniük.

A felvételt készítő miniszterelnök oszt erkölcsi bizonyítványt

Magyar Péter politikai szerepvállalásának kezdete ebben a történetben különösen éles ellentmondásként jelenik meg. A miniszterelnök egykor titokban rögzítette saját felesége szavait, azzal állítólag zsarolta, majd több mint egy évvel később a felvétel nyilvánosságra hozatalával országos figyelmet szerzett. Most pedig a kommunista állambiztonság működésével való erkölcsi szembenézés egyik főszereplőjeként lép fel.

Panyi Miklós és Bóka János kritikájának középpontjában az áll, hogy a Tisza ismét politikai célokra használja fel az emberek személyes történeteit.

A kormányfőnek ezt a vádat különösen nehéz elhárítania, amikor a saját politikai felemelkedéséhez vezető történetben is meghatározó szerepet játszott egy családon belül, titokban készített hangfelvétel.

Érdemes ezt minden Tisza-szimpatizánsnak végiggondolnia. Milyen erkölcsi mércét képvisel az a politikus, aki mások évtizedes titkait történelmi igazságtételként tárja a nyilvánosság elé, miközben a saját politikai pályáját is egy titokban rögzített magánbeszélgetés nyilvánosságra hozatalával alapozta meg?

A titkos hangfelvétel és a kommunista besúgórendszer természetesen eltérő történelmi és jogi helyzet, az erkölcsi következetesség kérdését azonban ettől még nem lehet megkerülni. Magyar Péter politikai fellépése óta rendszeresen másokon kéri számon a tisztességet és a felelősséget. Most a saját kormányának kellene ugyanilyen mércével szembenéznie.

Egy napig ünnepelték, másnap már magyarázkodtak

A Tisza november 4-én történelmi sikert hirdetett, november 5-én azonban már az állami levéltár és a miniszterelnök kért bocsánatot. Az adatbázis hibás feldolgozása miatt a kommunista diktatúra egykori áldozatai is gyanúba kerültek, a levéltár pedig utólagos törlésekkel és javításokkal próbálta helyreállítani a hibás nyilvántartást.

A történtek ráadásul pontosan beleillenek abba a politikai vitába, amelyet az aktanyitás időzítése már korábban kiváltott. Dömötör Csaba EP-képviselő szerint Magyar Péter a 2027-es költségvetésről, az adóemelésekről és a családokat érintő kedvezőtlen intézkedésekről kívánta elterelni a figyelmet. A kormány kommunikációjában valóban az ügynökakták kerültek előtérbe, miközben a megszorításokról szóló viták változatlanul megválaszolatlan kérdéseket hagytak maguk után.

Az eredmény önmagáért beszél. Egy látványos politikai bejelentés, tévesen nyilvánosságra hozott nevek, felháborodott érintettek, levéltári bocsánatkérés és egy miniszterelnök, akinek már másnap magyarázkodnia kellett.

A kommunista állambiztonság egykor megfigyelte és megalázta az embereket. Harminhat évvel a rendszerváltás után a Tisza történelmi igazságtételnek nevezett akciójában ugyanezek közül az emberek közül többen ismét a nyilvánosság célkeresztjébe kerültek. Magyar Péter most bocsánatot kérhet, Cseh Gergő Bendegúz javítgathatja az adatbázist, Tarr Zoltán pedig szervezheti a lelkisegélyszolgálatot. Az emberi becsület azonban nem informatikai adatmező, amelyet egy rosszul sikerült feltöltés után egyszerűen ki lehet törölni. A politikai felelősség pedig nem tűnik el attól, hogy valaki kiírja a Facebookra: sajnálom.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük