Elkészült a Sziget Fesztivál gazdasági hatástanulmánya, amely alapján a szervezők állami támogatásról kezdhetnek egyeztetni a kormánnyal. Gerendai Károly szerint Magyarországnak is megérné hozzájárulnia a rendezvény működéséhez, hiszen a fesztivál évente több tízezer külföldi turistát vonz, akik jelentős összegeket költenek el az országban. Az érvelésnek van gazdasági alapja, a közpénzből finanszírozott mentőakció azonban ennél alaposabb számítást igényel. Különösen akkor, amikor a Sziget az elmúlt években milliárdos veszteségeket halmozott fel.

Gerendai Károly a Világgazdaságnak elmondta, hogy a Magyar Turisztikai Ügynökség elkészítette a fesztivál gazdasági hatásait vizsgáló dokumentumot. A tanulmány várhatóan a minisztériumokhoz kerül szakmai egyeztetésre, de arról egyelőre nem született döntés, hogy az állam biztosít-e forrást, és ha igen, milyen összegben vagy konstrukcióban.

A fesztivál alapítója azzal érvel, hogy a Sziget támogatás nélkül is számottevő bevételt termel a magyar gazdaságnak. Évente több mint ötvenezer külföldi látogató érkezik kifejezetten a rendezvény miatt, akik szállásra, vendéglátásra, közlekedésre és más szolgáltatásokra költenek. Gerendai korábbi nyilatkozatában a GKI számításaira hivatkozva mintegy harmincmilliárd forintos költségvetési bevételről beszélt.

A gazdasági hatás valóban fontos szempont, de érdemes különválasztani a turisták teljes költését, a magyar vállalkozásoknál keletkező többletjövedelmet és az államhoz ténylegesen befolyó adóbevételeket. Ezek eltérő mutatók, és egy támogatási döntésnél az is számít, hogy a kiadások mekkora része valósulna meg a fesztivál nélkül is. Az elkészült hatástanulmány éppen ezek tisztázásában játszhat döntő szerepet.

Milliárdos veszteségek után fordulnának az államhoz

A Sziget pénzügyi gondjai nem új keletűek. A szervezőcég 2025-ben 2,8 milliárd forintos veszteséggel zárt, amelyet a korábbi tulajdonos rendezett. Gerendai korábbi közlései szerint a 2026-os fesztivál eredménye is jelentősen elmaradt a várakozásoktól, a veszteség nagyságrendje ismét több milliárd forint volt.

A költségek növekedésében szerepet játszottak a megdrágult fellépői díjak, a technikai és produkciós kiadások, valamint a nemzetközi fesztiválpiac megváltozott körülményei. A közönség költési lehetőségei eközben korlátozottabbá váltak, így a jegyárak emelése sem jelent korlátlan megoldást.

Gerendai korábban maga is elismerte, hogy kellemetlen számára az állami segítség lehetősége, ugyanis a Sziget évtizedeken keresztül büszke volt arra, hogy közvetlen állami támogatás nélkül is képes működni. Most azonban az alapító szerint két-három évre lehet szükség ahhoz, hogy a rendezvény ismét fenntartható pénzügyi pályára álljon.

Ez felvet egy lényeges gazdasági kérdést: a támogatás egy átmeneti, megtérülő fejlesztést finanszírozna, vagy a veszteséges működés költségeit vállalná át az állam? A két megoldás között jelentős különbség van, különösen az adófizetők szempontjából.

A külföldi példák sem egyformák

Az állami és önkormányzati szerepvállalás valóban nem ismeretlen a nemzetközi fesztiválpiacon. A szerbiai Exit például korábban rendszeres közfinanszírozásban részesült, Újvidék önkormányzata 2024-ben 51,2 millió dinárt, mintegy 160 millió forintot különített el a rendezvény támogatására.

Az Exit szervezői szerint a 2024-es fesztivál 23,7 millió eurós gazdasági hatást eredményezett. Amikor 2025-ben politikai konfliktusok miatt megszűntek a korábbi támogatások, a rendezvény finanszírozása súlyos válságba került. Az európai fesztiválszövetség beszámolója szerint a kieső közpénzek a költségvetés mintegy ötödét tették ki.

A belgiumi Tomorrowland szintén kapott kormányzati segítséget, 2021-ben 1,8 millió eurós előleg formájában. Ez azonban a koronavírus-járvány idején kialakított rendkívüli támogatási konstrukció volt, és nem rendszeres működési finanszírozás. A fesztivált abban az évben végül nem is tudták megrendezni.

A példák tehát igazolják, hogy a közpénzek bevonása nem számít nemzetközi különlegességnek. Arra viszont önmagukban nem adnak választ, hogy Magyarországnak mekkora összeggel, milyen feltételekkel és milyen megtérülés mellett lenne érdemes beszállnia a Sziget finanszírozásába.

Gerendai a nemzetközi közönséget hozná vissza

A fesztivál alapítója elsősorban a korábban működő nemzetközi képviseleti hálózat újjáépítésére fordítaná az esetleges állami forrást. A Szigetnek egykor több mint húsz országban voltak olyan partnerei, akik a helyi marketingtől az utazásszervezésig segítették a külföldi látogatók megszólítását. Ezt a hálózatot az előző tulajdonosi időszakban felszámolták, mivel a nemzetközi cégcsoport saját szervezetére kívánt támaszkodni. Gerendai szerint ezzel a Sziget elveszítette egyik legfontosabb versenyelőnyét, amit most mielőbb vissza kell szerezni.

Az elképzelés gazdasági szempontból is értelmezhető: ha a külföldi látogatók száma érdemben emelkedik, abból a fesztivál mellett a hazai szállásadók, vendéglátósok és más szolgáltatók is profitálhatnak. Gerendai korábban 30–50 százalékos növekedést tartott szükségesnek a nemzetközi közönség körében a rendezvény pénzügyi helyzetének javításához.

Egy ilyen támogatási konstrukciónál ezért mérhető vállalásokhoz lehetne kötni az állami részvételt. A külföldi jegyértékesítés alakulása, a vendégéjszakák száma, a többlet-adóbevételek és a működési eredmény egyaránt alkalmas lehet annak ellenőrzésére, hogy valóban megtérülő befektetés történik-e.

Turisztikai befektetés vagy veszteségfinanszírozás?

A Sziget kulturális és turisztikai jelentősége nehezen vitatható. Budapest nemzetközi ismertségéhez évtizedek óta hozzájárul, és olyan fiatal külföldi közönséget ér el, amelynek egy része máskülönben talán nem is látogatna Magyarországra. Ennek a vonzerőnek gazdasági értéke van, amelyet egy felelős állami döntésnél indokolt figyelembe venni.

A támogatásnak ugyanakkor világos feltételekre, ellenőrizhető célokra és nyilvános elszámolásra lenne szüksége. Egy magántulajdonú fesztivál üzleti kockázata alapvetően a tulajdonosokat terheli, és ezt a felelősséget a közpénzek bevonása sem tüntetheti el.

Gerendai Károly javaslatának legfontosabb próbája ezért a megtérülés lesz. Ha a Sziget képes bizonyítani, hogy a közpénzből finanszírozott fejlesztések több turistát és számottevő többletbevételt hoznak Magyarországnak, az állami szerepvállalás gazdaságilag indokolható lehet. Ha viszont a támogatásból csupán a következő milliárdos veszteséget fedeznék, az egészen más történet lenne.