Laura Codruța Kövesi európai főügyészi mandátumának utolsó napjaiban adja át a szervezet vezetését, hogy szervezete Magyarországon is önálló nyomozási és vádemelési jogkörökkel működjön. A romániai korrupcióellenes ügyészség egykori vezetőjének múltja azonban jóval ellentmondásosabb annál, mint amit a nemzetközi elismerések sugallnak. Irányítása alatt erdélyi magyar közéleti szereplők ellen indultak büntetőeljárások, amelyek közül több teljes felmentéssel vagy hosszú évek után, részben elévüléssel zárult. Kövesi maga is büntetőeljárások gyanúsítottja volt, igaz, az ellene felhozott vádakat a román ügyészség végül bűncselekmény hiányában ejtette. Mindez különösen időszerűvé teszi annak vizsgálatát, milyen szakmai és intézményi örökséget hoz magával az a főügyész, akinek vezetésével az uniós pénzeket érintő magyar ügyek egy része is európai hatáskörbe kerülhet.

Kövesi 2006 és 2012 között Románia legfőbb ügyészeként, majd 2013-tól 2018-ig a román korrupcióellenes ügyészség, a DNA vezetőjeként dolgozott. Pályafutását látványos korrupcióellenes fellépés és komoly nemzetközi támogatás kísérte, ugyanakkor vezetői időszakát a nyomozási módszerekkel, a büntetőeljárások arányosságával és az ügyészségi hatalom gyakorlásával kapcsolatos viták is végigkísérték. A DNA működését Romániában egyesek a korrupt politikai rendszer elleni fellépés fontos eszközének tekintették, mások viszont az ügyészségi túlkapások veszélyére figyelmeztettek. A vita különösen élesen jelentkezett azokban az ügyekben, amelyekben a látványos nyomozati intézkedéseket végül nem követte elmarasztaló bírósági ítélet.

Az erdélyi magyar közösség számára Kövesi neve több ilyen történet miatt vált ismertté. Magyar polgármesterek, önkormányzati vezetők kerültek a DNA célkeresztjébe, miközben a romániai magyar közéletben egyre többen tartottak attól, hogy a korrupcióellenes fellépés politikai nyomásgyakorlásra is alkalmas lehet. A konkrét ügyeket külön kell megítélni, és önmagában az érintettek magyar nemzetisége nem bizonyítja az ügyészség etnikai elfogultságát. Az eljárások lefolyása, a hosszú évekig tartó bizonytalanság és a felmentő ítéletek azonban olyan tények, amelyeket Kövesi szakmai múltjának értékelésekor sem lehet figyelmen kívül hagyni.

Magyarország 2026 augusztusában csatlakozott az Európai Ügyészséghez, amelynek hazai szervezete várhatóan 2027-ben kezdi meg működését. A magyarországi nyomozásokat tíz delegált európai ügyész végezheti majd, a szervezet luxemburgi központjában pedig egy magyar európai ügyész dolgozik. A résztvevők a magyar kormánytól és a hazai ügyészi vezetéstől függetlenül járhatnak el az uniós költségvetést érintő bűncselekményekben. A szervezeti függetlenség jelentős jogosítvány, amelyhez következetes elszámoltathatóságnak és a büntetőeljárási garanciák maradéktalan betartásának kell társulnia.

Csíkszereda: látványos intézkedések után teljes felmentés

A Kövesi vezette DNA egyik legismertebb, erdélyi magyar politikusokat érintő eljárása 2015-ben indult Ráduly Róbert Kálmán, Csíkszereda polgármestere és Szőke Domokos alpolgármester ellen. A román korrupcióellenes ügyészség házkutatásokat tartott, majd a két politikust őrizetbe vették. A vádak között hivatali visszaélés, összeférhetetlenség és okirathamisításhoz kapcsolódó cselekmények szerepeltek. A DNA több önkormányzati döntést és szerződést kifogásolt, köztük közbeszerzésekkel és szolgálati gépkocsik használatával kapcsolatos ügyeket.

A büntetőeljárás hosszú időre meghatározta a két csíkszeredai vezető közéleti helyzetét. Az ügyészségi intézkedések jelentős sajtóvisszhangot kaptak, a nyilvánosságban pedig már a bírósági tárgyalások előtt súlyos korrupciós gyanúval azonosították őket. A DNA vádat emelt, a per pedig éveken keresztül folytatódott. A bíróság végül egészen más következtetésre jutott, mint amelyet az ügyészség eredeti vádirata sugallt.

A Marosvásárhelyi Táblabíróság 2020. október 21-én valamennyi vádpont alól jogerősen felmentette Ráduly Róbertet és Szőke Domokost.

A döntés szerint a kifogásolt cselekmények nem merítették ki a büntetőjogi tényállásokat, vagy nem a törvényben megkövetelt bűnösségi alakzatban valósultak meg. A bíróság a DNA fellebbezését is elutasította, így a felmentés véglegessé vált. A román korrupcióellenes ügyészség saját honlapján, az eredeti vádemelési közlemény kiegészítésében is feltüntette a jogerős döntést.

A történet azért különösen tanulságos, mert a letartóztatások és a korrupciós vádak nyilvánossága évekkel megelőzte a végleges felmentést. A büntetőeljárás során az érintettek személyes és politikai következményekkel szembesültek, miközben a bíróság végül nem állapította meg a bűnösségüket. Kövesi nem személyesen képviselte a vádat ebben az ügyben, a nyomozás és a vádemelés azonban az általa vezetett DNA működése alatt történt. A szervezet vezetői felelősségének vizsgálatakor ezért az ügy kimenetele is releváns.

Borboly Csaba: tizenhárom évig tartó per, négy felmentés és két elévült vádpont

Hasonlóan hosszú történet kapcsolódik Borboly Csaba nevéhez, akivel szemben 2013-ban indult büntetőeljárás. A Hargita megyei magyar politikust és több társát közbeszerzésekhez, útépítési beruházásokhoz és hivatalos dokumentumokhoz kapcsolódó szabálytalanságokkal gyanúsították. A DNA szerint a megyei utak felújításánál olyan kifizetések és elszámolások történhettek, amelyek sértették a jogszabályokat. Az eljárás 2015-ben jutott bírósági szakaszba, de a végleges döntésre 2026 augusztusáig kellett várni.

A Marosvásárhelyi Ítélőtábla jogerős ítélete Borboly négy vádpontjában felmentést mondott ki. A bíróság több hivatali visszaélésre vonatkozó vádat azért nem talált megalapozottnak, mert az ügyészség által kifogásolt magatartások nem feleltek meg a bűncselekmény törvényi feltételeinek.

A döntés fontos különbséget tett az esetleges szerződéses vagy adminisztratív szabálytalanságok és a büntetőjogi felelősséget megalapozó cselekmények között. Egy hibás vagy hiányos teljesítés ugyanis önmagában még nem elegendő a hivatali visszaélés megállapításához.

A történet teljes mérlegéhez ugyanakkor hozzátartozik két további vádpont is. Ezekben nem felmentés született, hanem elévülés miatt szüntették meg az eljárást. A bíróság a valótlan tartalmú hivatalos iratokkal kapcsolatos cselekmények tekintetében nem változtatta meg az elsőfokú döntést, így Borboly ezekben a kérdésekben nem kapott felmentő ítéletet. A jogerős döntés tehát négy felmentést és két, elévülés miatt megszüntetett eljárást tartalmazott.

A csaknem tizennégy évig tartó ügy különösen élesen mutatja meg, milyen súlyos következménye lehet a büntetőeljárások elhúzódásának. A gyanúsítás és a jogerős lezárás között több választási ciklus telt el, miközben a politikus hosszú időn keresztül a korrupciós vádakkal terhelt közéletben dolgozott. A per végén négy vádpontban nem állt meg az ügyészség eredeti jogi érvelése, két másikban pedig már nem volt lehetőség a büntetőjogi felelősség megállapítására. A történet nem teszi bizonyítottá az ügyészség politikai motivációját, de a nyomozati döntések megalapozottságáról és az eljárások arányos időtartamáról joggal lehet vitát folytatni.

Kövesit is meggyanúsították Romániában

A romániai múlt másik fontos fejezete, hogy Kövesi maga is büntetőeljárások célpontjává vált. A román igazságszolgáltatás szereplői által elkövetett bűncselekményeket vizsgáló különleges ügyészségi részleg 2019-ben indított eljárásokat ellene.

Az egyik ügyben vesztegetés elfogadásával, hivatali visszaéléssel és hamis tanúzással gyanúsították. A vizsgálat egy korábbi nemzetközi körözés alatt álló üzletember, Nicolae Popa Indonéziából Romániába történő hazaszállításának körülményeihez kapcsolódott.

A feljelentést Sebastian Ghiță volt román parlamenti képviselő és médiavállalkozó tette, aki azt állította, hogy Kövesi kérésére 2011-ben ő fizette ki a hazaszállítás mintegy kétszázezer eurós költségét. Az állítás alapján a nyomozó hatóságok azt vizsgálták, történhetett-e jogellenes pénzügyi vagy hivatali közreműködés. Az ügy nagy nemzetközi visszhangot váltott ki, különösen azért, mert Kövesi ekkor már az Európai Ügyészség vezetői tisztségére pályázott. Ő maga az eljárásokat politikailag motiváltnak tartotta, és úgy értékelte, hogy azokkal a kinevezését kívánták megakadályozni.

Az ellene folytatott büntetőügyek 2023. május 2-án zárultak le. A román legfőbb ügyészség megszüntette az eljárásokat, méghozzá azzal az indokkal, hogy a vizsgált bűncselekmények nem történtek meg. Ez lényeges tény: Kövesivel szemben az említett vádak miatt nem született elmarasztaló ítélet, és a nyomozás lezárása nem hagyott fenn bizonyított büntetőjogi felelősséget. A történet ugyanakkor a román igazságszolgáltatás belső politikai konfliktusainak egyik látványos fejezete maradt.

A párhuzam figyelemre méltó. Kövesi vezetése idején magyar önkormányzati politikusok ellen indultak olyan eljárások, amelyek évekkel később felmentésekkel zárultak, később pedig ő maga is megtapasztalta, milyen súlyos következményekkel járhat egy nyilvánosság előtt zajló büntetőeljárás. A saját ügyeiben Kövesi következetesen az igazságszolgáltatás függetlenségét és az eljárások politikai befolyásolásától való védelmét hangsúlyozta. Ezek az elvek azonban minden gyanúsítottat és vádlottat azonos módon megilletnek, függetlenül attól, hogy ki vezeti a nyomozó hatóságot.

Menesztés, jogvita és strasbourgi ítélet

Kövesi 2018-ban távozott a román korrupcióellenes ügyészség éléről, miután a román igazságügyi miniszter kezdeményezte a felmentését. A döntés heves belpolitikai vitát váltott ki, és az ügy az ország alkotmánybírósága elé került. Az alkotmánybíróság a kormány és az államfő közötti hatásköri konfliktusban úgy döntött, hogy az elnöknek ki kell adnia a felmentésről szóló rendeletet. Kövesit végül 2018. július 9-én távolították el vezetői pozíciójából.

Az egykori főügyész az Emberi Jogok Európai Bíróságához fordult, amely 2020-ban az ő javára döntött. A strasbourgi testület megállapította, hogy Románia megsértette a bírósághoz forduláshoz való jogát és a véleménynyilvánítás szabadságát. A döntés szerint Kövesinek nem állt rendelkezésére megfelelő lehetőség a felmentés érdemi bírósági felülvizsgálatára, és eltávolítása összefüggött az igazságügyi reformokról megfogalmazott szakmai kritikájával. Az ítélet ezért a román állam eljárását marasztalta el.

A strasbourgi döntés jelentős jogi elégtételt adott Kövesinek, ugyanakkor nem minősítette a DNA korábbi nyomozásainak valamennyi módszerét vagy az intézmény vezetése alatt indított büntetőügyeket. Az európai bíróság a menesztés jogszerűségét és az érintett alapvető jogok sérelmét vizsgálta. A romániai korrupcióellenes ügyészség működésének megítéléséhez ezért külön kell kezelni Kövesi eltávolításának körülményeit és az általa vezetett szervezet konkrét büntetőeljárásait. Mindkét területen lényeges döntések születtek, de ezek eltérő jogi kérdésekre adtak választ.

Mit jelent Kövesi múltja a magyarországi Európai Ügyészség számára?

Az Európai Ügyészség magyarországi működésének megkezdése új helyzetet teremt az uniós támogatásokat érintő bűncselekmények kivizsgálásában. A szervezet a magyar kormánytól és a legfőbb ügyésztől függetlenül járhat majd el, az európai ügyészek pedig akár korábban megkezdett eljárásokat is átvehetnek a meghatározott jogszabályi feltételek mellett. Hatáskörük a 2021. június 1-je után elkövetett, az uniós költségvetést sértő bűncselekményekre is kiterjedhet. A rendszerben a magyar bíróságok továbbra is kulcsszerepet játszanak, hiszen a vádemelést követően nekik kell dönteniük a büntetőjogi felelősségről.

A történethez ugyanakkor hozzátartozik egy lényeges fejlemény: Laura Codruța Kövesi európai főügyészi mandátuma 2026. október 31-én lejár, helyét november 1-jétől a német Andrés Ritter veszi át. Kövesi tehát már nem irányítja majd az Európai Ügyészséget, amikor annak magyarországi szervezete 2027-ben megkezdi működését. Távozásával azonban nem válik érdektelenné az a hét év, amelyet az uniós ügyészi szervezet élén töltött, ahogyan romániai pályafutásának vitatott fejezetei sem. Különösen annak fényében, hogy az általa vezetett intézmény most már Magyarországon is közvetlen nyomozási jogosítványokkal rendelkezhet. A főügyész személye változik, az általa irányított szervezet működésének és az ügyészi hatalom gyakorlásának kérdései azonban továbbra is figyelmet érdemelnek.

A romániai előzmények ismeretében indokolt különösen szigorú figyelmet fordítani arra, hogyan működnek majd a magyarországi európai ügyészek. A letartóztatások, házkutatások és más kényszerintézkedések alkalmazása minden esetben megfelelő jogalapot, bizonyítékokat és arányossági mérlegelést követel. Az ügyészségi kommunikációnak világosan el kell különítenie a gyanúsítást a bizonyított tényektől, a nyomozásoknak pedig észszerű időn belül kell eredményre vezetniük. A politikai szereplőket érintő ügyekben ezek a követelmények különösen fontosak, hiszen egy büntetőeljárás már a bírósági ítélet előtt is jelentős közéleti következményekkel járhat.

Kövesi személyével kapcsolatban az erdélyi magyar politikusok korábbi büntetőügyei ezért továbbra is vizsgálatra érdemesek. Ráduly Róbert és Szőke Domokos teljes felmentése, valamint Borboly Csaba hosszú éveken át tartó pere dokumentált események, amelyek az ügyészi döntések helyességének és az eljárások időtartamának kérdését is felvetik. A Kövesi ellen indított, majd megszüntetett romániai eljárások pedig azt mutatják, hogy maga az európai főügyész sem volt mentes a súlyos büntetőjogi gyanúsításoktól. Ezeket az ügyeket a lezárásuk pontos ismertetésével együtt kell értékelni.

Laura Codruța Kövesi romániai pályafutásához látványos korrupcióellenes fellépés, vitatott ügyészségi módszerek, magyar politikusokat érintő hosszú büntetőeljárások és saját, végül megszüntetett büntetőügyek egyaránt kapcsolódnak. A magyarországi Európai Ügyészség létrejöttével ez a múlt közvetlenebb figyelmet kap Magyarországon is. Az új szervezet függetlensége fontos jogi garancia, de a függetlenség önmagában nem helyettesítheti a szakmai felelősséget, az eljárási jogok tiszteletben tartását és az ügyészi döntések elszámoltathatóságát. A magyarországi működés megítélésénél ezért az eredményes korrupcióellenes fellépés mellett arra is figyelni kell, hogy a hatósági intézkedések mögött megalapozott bizonyítékok álljanak, és az eljárások ne váljanak évekig tartó, végül eredménytelen büntetőjogi történetekké.