Hiába érne véget az ukrajnai háború, az Európai Bizottság akkor sem számol az orosz földgázimport újraindításával az Északi Áramlat vezetéken. Brüsszel október 28-án egyértelművé tette: az orosz energiahordozók kivezetése nem pusztán háborús szankció, hanem hosszú távú uniós döntés. Ez pedig felvet egy nagyon is gyakorlati kérdést: mennyit hajlandó Európa fizetni azért, hogy politikai és biztonsági okokból lemondjon egy korábbi jelentős energiaforrásáról?

Az Európai Bizottság szerdai sajtótájékoztatóján az Euronews arról érdeklődött, hogy az ukrajnai békekötés után ismét megnyílhat-e az Oroszországot Németországgal összekötő Északi Áramlat gázvezeték. A válasz lényegében "nem" volt. Paula Pinho, az Európai Bizottság vezető szóvivője közölte, hogy az uniós intézmények nem kívánnak visszatérni az orosz fosszilis energiahordozóktól való függőséghez. Érvelése szerint Moszkva korábban politikai nyomásgyakorlásra használta az energiaszállításokat, aminek Európa már megfizette az árát.

A döntés tehát nem egyszerűen arról szól, hogy a háború alatt ne vásároljanak orosz gázt, de Brüsszel a háború lezárása után is fenn kívánja tartani az új energiapolitikai irányt.

A béke sem jelentené az orosz gáz visszatérését

Anna-Kaisa Itkonen, az Európai Bizottság energiaügyi szóvivője hangsúlyozta, hogy az orosz gáz kivezetésére vonatkozó uniós szabályozás független a háborús szankcióktól. Vagyis akkor is érvényben marad, ha Oroszország és Ukrajna között békemegállapodás születik.

A jelenlegi rendelkezések szerint az orosz cseppfolyósított földgáz hosszú távú szerződéseit 2027 januárjától, a vezetékes gázra vonatkozó hosszú távú szerződéseket pedig főszabály szerint 2027. szeptember 30-ig kell kivezetni. Bizonyos ellátásbiztonsági feltételek mellett az utóbbi határidő november 1-jére tolódhat.

Az Északi Áramlat újraindításához ráadásul nemcsak politikai döntésre lenne szükség. A vezetékrendszer jelentős része a 2022-es robbantások óta használhatatlan, az Északi Áramlat 2 pedig soha nem kapta meg a működéshez szükséges német engedélyt.

Az olcsóbb energia helyett a biztonságra hivatkoznak

Az Európai Bizottság álláspontja szerint az orosz energiahordozóktól való függőség olyan stratégiai kockázat, amelyet az alacsonyabb beszerzési ár sem feltétlenül ellensúlyoz. A gazdasági oldal azonban legalább ennyire fontos. Az orosz vezetékes gáz kiesésével Európa jelentős mennyiségű cseppfolyósított földgázt kezdett vásárolni, különösen az Egyesült Államokból. A The Euronews beszámolója is kiemeli, hogy ez a váltás komoly költségekkel járt.

A magas energiaárak különösen a német ipart érintették érzékenyen. Az energiaigényes vegyipar, az acélgyártás és más feldolgozóipari ágazatok versenyképességét jelentősen befolyásolja, mennyit kell fizetniük a földgázért és a villamos energiáért. Európa tehát nemcsak egy politikai függőségtől próbál megszabadulni, hanem közben új beszállítói kapcsolatokra is támaszkodik. A kérdés az, hogy ezek hosszú távon milyen áron biztosítanak energiát az európai vállalatoknak és háztartásoknak.

Németországban egyre élesebb a vita

Alice Weidel, a német Alternatíva Németországért (AfD) társelnöke nyíltan az orosz energiaszállítások újraindítása mellett érvel. Szerinte az olcsóbb orosz földgáz korábban meghatározó szerepet játszott a német ipar sikerében, ezért a szankciók feloldásával az Északi Áramlat működését is helyreállítaná.

Friedrich Merz német kancellár ezzel szemben elutasítja a visszatérést az orosz gázhoz. Álláspontja szerint Németországnak az energiafüggetlenségre és a megújuló energiaforrásokra kell építenie.

A vita lényege világos: az egyik oldal az energiaárakat és az ipari versenyképességet helyezi előtérbe, a másik az orosz függőség megszüntetését tekinti stratégiai elsődlegességnek. Mindkét szempontnak kézzelfogható gazdasági következményei vannak, amelyekről nem lehet kizárólag politikai jelszavakkal dönteni.

A számlát végül az európai fogyasztók és vállalatok kapják

A brüsszeli döntés egyik legfontosabb következménye, hogy egy esetleges ukrajnai béke sem nyitná meg automatikusan az utat az orosz földgáz európai visszatérése előtt. Az uniós szabályozás megváltoztatásához új európai bizottsági javaslatra és a tagállamok megfelelő többségének támogatására lenne szükség. A jelenlegi politikai helyzetben erre nincs jele annak, hogy rövid időn belül sor kerülne.

Brüsszel az ellátásbiztonságra hivatkozik, és arra, hogy az energiát nem szabad geopolitikai zsarolás eszközévé tenni. Az európai gazdaság számára azonban ugyanilyen fontos kérdés, hogyan lehet versenyképes áron és biztonságosan biztosítani a szükséges energiát.Az energiapiaci tapasztalatok alapján az alternatív beszerzési források nem minden helyzetben jelentenek automatikusan olcsóbb megoldást. A cseppfolyósított földgáz szállítása, visszagázosítása és az új infrastruktúra kiépítése jelentős költségekkel járhat, amelyeket végső soron a vállalatok és a fogyasztók is megérezhetnek.

Brüsszel tehát már a béke utáni időszakra is meghozta a politikai döntését: az orosz gáz nem térhet vissza a korábbi szerepébe. A kérdés csak az, hogy az európai ipar és a háztartások milyen árat fizetnek ezért a hosszú távú energiapolitikai választásért, és ki vállalja majd a felelősséget, ha a biztonságosabbnak szánt rendszer tartósan drágábbnak bizonyul.