Az Európai Bizottság most hivatalosan is lehűtötte a Tisza-kormány győzelmi kommunikációját: a befagyasztott RRF-forrásokat nem oldották fel és nem utalták át Magyarországnak.

A kormánynak szeptember 30-ig kell beadnia a végső kifizetési kérelmet, ezt követően értékeli a Bizottság a mérföldkövek és szupermérföldkövek teljesítését. A jóváhagyott RRF-kifizetések végső határideje december 31. Augusztus 31. tehát nem kifizetési határidő volt, hanem a reformok és beruházások teljesítésének végső határideje. Szeptember 1-jétől új intézkedést már nem lehet figyelembe venni a kifizetési kérelmek értékelésekor.

Azóta az Európai Bizottság ennél is egyértelműbben fogalmazott. A Magyar Nemzet közvetlenül azt kérdezte Brüsszeltől, hogy a befagyasztott RRF-forrásokat ténylegesen feloldották és átutalták-e már Magyarországnak. A Bizottság válasza így kezdődött:

„Nem, ez még nem történt meg.”

A Bizottság azt is közölte, hogy a szupermérföldkövek teljesítését majd a Magyarország által szeptemberben benyújtandó kifizetési kérelem keretében fogja hivatalosan értékelni. Vagyis szeptember 1-jén nemcsak pénz nincs még, hanem bizottsági döntés sincs arról, hogy Magyarország valóban teljesítette-e azokat a feltételeket, amelyek teljesítését a Tisza-kormány már kész tényként kommunikálja.

Van azonban valami, amiről jóval kevesebb szó esik. A módosított magyar helyreállítási tervben Magyarországnak 500 millió eurót kell átutalnia az EuroHPC programba az MI-gigagyárhoz, további 500 millió eurót az IRIS² uniós műholdas programba. Mindkettő hivatalos RRF-mérföldkő, 2026 második negyedévére előírva.

Az uniós dokumentum szó szerint rögzíti mindkét 500 millió eurós magyar átutalási kötelezettséget.

Ehhez jön 643,243 millió euró, amelyet Magyarországnak az MFB részére kell átadnia a villamosenergia-hálózat fejlesztési programjára. A program szorosan kapcsolódik a megújuló kapacitások hálózati befogadásához.

Vagyis miközben a 10 milliárd eurós bevételről még nincs bizottsági döntés, a magyar oldalon 1,643 milliárd eurónyi átutalási kötelezettség szerepel a vállalt mérföldkövek között.

És ezek teljesítését Brüsszel még csak ezután fogja hivatalosan ellenőrizni. A 27 szupermérföldkő teljesítése különösen fontos, mert az uniós szabályok szerint az RRF-kifizetések csak akkor indulhatnak meg, ha a Bizottság megállapítja, hogy Magyarország ezeket teljesen és megfelelően végrehajtotta.

Különösen érdekes, mi történt az utolsó napokban. Augusztus 24-én a kormány még maga közölte, hogy a vállalások kétharmadát teljesítették, a fennmaradó ügyek pedig a véghajrában vannak. Azt nem részletezték, pontosan mely mérföldkövek voltak még hátra. Egy héttel később viszont már valamennyi mérföldkő teljesítéséről szólt a kormányzati kommunikáció.

Közben valóban elképesztő jogalkotási hajrá zajlott. Az RRF végrehajtásához elfogadott törvény egyes rendelkezései augusztus 20-án, mások augusztus 26-án, újabb részei pedig magán a végső határidőn, augusztus 31-én léptek hatályba. A törvény indokolása maga is rögzíti, hogy ezekre az uniós forrásokhoz való hozzáférés érdekében vállalt reformok miatt volt szükség.

Vagyis joggal merül fel a kérdés: ha augusztus 24-én még csak kétharmadnál tartottak, pontosan mi és hogyan teljesült a maradék egyharmadból hét nap alatt? Ezt már nem a kormány kommunikációja, hanem az Európai Bizottság tételes értékelése fogja eldönteni.

És egy apró, de beszédes összehasonlítás: Dánia és Svédország az elsők között ténylegesen lezárta helyreállítási tervének végrehajtását. Dániánál az Európai Bizottság már június 30-án pozitívan értékelte az ötödik és egyben utolsó kifizetési kérelmet, megállapítva, hogy ezzel a dán terv valamennyi mérföldköve és célja teljesült, majd júliusban megtörtént az utolsó kifizetés is.

Svédország esetében augusztus 31-én a Bizottság szintén pozitívan értékelte a végső kifizetési kérelmet, és közölte, hogy ezzel a svéd helyreállítási terv beruházásainak és reformjainak 100 százaléka teljesült.

Magyarország esetében ezzel szemben jelenleg nincs ilyen végleges bizottsági értékelés, annak vizsgálata csak a magyar kifizetési kérelem benyújtása után történik meg.

És van még egy nyitott akna. A Velencei Bizottság októberben tárgyalja Sulyok Tamás beadványát, amely az Alaptörvény 17. módosításának az államfőt érintő részét vizsgálja. A testület eredetileg sürgős eljárásban foglalkozott volna az üggyel, később azonban rendes eljárásra tért át, és a legközelebbi, októberi plenáris ülésére tette a kérdést. Maga az ügy alkotmányossági és jogállamisági kérdéseket érint. A Velencei Bizottság véleménye ugyan nem kötelező erejű, ezért önmagában nem állítja le automatikusan az RRF-kifizetést, de éppen akkor születhet meg, amikor Brüsszel a magyar jogállamisági és szupermérföldkövek teljesítését értékeli.

Az átutalásoknál azonban van még egy fontos részlet, amely eddig szinte teljesen kimaradt a nyilvánosságból.

A 643 millió eurós hálózatfejlesztési tételnél már van nyilvános nyoma a pénzmozgásnak. Kapitány István gazdasági és energetikai miniszter augusztus 22-én közölte, hogy az MFB mind az öt támogatási szerződést aláírta a MAVIR-ral, az E.ON-nal és az MVM-mel, és "a teljes támogatási keretösszeget a kormány már átutalta az MFB részére". Vagyis ennél a tételnél nem pusztán vállalásról beszélünk: a kormány saját közlése szerint a pénzt már átutalták.

A másik két tételnél viszont egyelőre más a helyzet. Az uniós dokumentum nem egyszerű szándéknyilatkozatot ír elő. A 126. mérföldkő szerint Magyarországnak alá kell írnia az EuroHPC-val a hozzájárulási megállapodást, és 500 millió eurót kell átutalnia az EuroHPC Joint Undertaking részére. A 127. mérföldkő ugyanígy előírja a Bizottsággal kötött hozzájárulási megállapodást és további 500 millió euró átutalását az IRIS² programba. Mindkettőnél 2026 második negyedéve szerepel teljesítési időpontként.

A két 500 millió euró tényleges átutalásáról azonban jelenleg nem találtunk olyan nyilvános, elsődleges igazolást, mint a hálózatfejlesztési pénznél. Ez természetesen nem bizonyítja, hogy az átutalások nem történtek meg. Viszont ha a kormány állítása szerint augusztus 31-re valamennyi szükséges mérföldkövet teljesítették, akkor adódik egy nagyon egyszerű kérdés:

átutalták-e az 500 millió eurót az EuroHPC-nak és a másik 500 millió eurót az IRIS² programnak, és ha igen, mikor?

Mert ezeknél a mérföldköveknél nem elegendő egy törvény kihirdetése, egy rendelet elfogadása vagy egy politikai bejelentés. Az uniós dokumentum konkrétan 500+500 millió euró átutalását írja elő.

Tehát a pénzt nem hozták haza.

Szeptember 1-jén maga az Európai Bizottság erősítette meg, hogy a befagyasztott RRF-források feloldása és átutalása még nem történt meg, és a szupermérföldkövek teljesítéséről sincs még bizottsági értékelés. A végső kifizetési kérelmet még be kell nyújtani, Brüsszelnek utána kell értékelnie a teljesítést, közben legalább az egyik több százmillió eurós magyar átutalásról már maga a kormány közölte, hogy megtörtént, két további, egyenként 500 millió eurós átutalás teljesítését pedig az uniós terv kifejezetten előírja.

Ősszel ráadásul még a Velencei Bizottság Sulyok-ügyben készülő állásfoglalása is megérkezhet. A decemberi uniós utalás ezért ma még nem tény, hanem egy feltételekhez kötött eljárás lehetséges végeredménye.

Érdemes tisztázni a több helyen emlegetett 2027. december 31-i dátumot is. Ez nem azt jelenti, hogy az Európai Bizottság eddig utalhatja át Magyarországnak az RRF-pénzeket. Az uniós lezárási szabályok szerint a Bizottságnak 2026. december 31-ig valamennyi jóváhagyott RRF-kifizetést teljesítenie kell, 2027-ben már nem történhet RRF-kifizetés. A 2027. december 31-i dátum többek között egyes magyar programok forrásainak hazai felhasználási határidejeként jelenik meg, illetve 2027-re bizonyos jelentéstételi kötelezettségek is átnyúlnak, de ezek nem az EU Magyarországnak történő kifizetésének határidejét hosszabbítják meg.

Vagyis ha a magyar kifizetési kérelmet jóváhagyják, az RRF-pénznek 2026. december 31-ig meg kell érkeznie.