Politikus vagy influenszer? Hol húzódik a határ a közéleti kommunikációban?

A közösségi média alapjaiban változtatta meg a politikát. Ma már szinte elképzelhetetlen, hogy egy miniszterelnök, pártelnök vagy parlamenti képviselő ne legyen jelen a Facebookon, az Instagramon vagy más platformokon.

A kérdés azonban nem az, hogy jelen legyen-e, hanem az, mire használja ezeket a felületeket.

Az elmúlt években egyre inkább összemosódni látszik a határ a politikus és az influenszer között. Professzionális fotók, gondosan beállított videók, életmódtartalmak, magánéleti pillanatok és marketingeszközök váltják fel a szakpolitikai tájékoztatást. Egyre több politikus kommunikációja emlékeztet egy prémium márka reklámkampányára, mint egy közszolgálatot ellátó vezető mindennapi munkájának bemutatására.

A politika nem reklámkampány

A reklámszakma célja érthető: figyelmet kelteni, érzelmeket kiváltani és eladni egy terméket. A politikában azonban másnak kellene lennie a mércének.

Egy választott tisztségviselő nem fogyasztási cikket értékesít, hanem közfeladatot lát el. A választók nem vásárlók, hanem megbízók. Éppen ezért sokak szerint a politikusi kommunikáció elsődleges feladata nem az önépítés, hanem a tájékoztatás lenne.

A kérdés egyszerű: mit végzett el, milyen döntéseket hozott, milyen eredményeket ért el, és milyen tervei vannak?

A magánélet nem közfeladat

A közösségi médiában ugyanakkor egyre gyakrabban jelennek meg nyaralások, hétvégi programok, romantikus fotók vagy látványosan megkomponált életképek. Ezek kétségtelenül emberközelibbé tehetik egy politikus személyét, ugyanakkor sokakban felmerül a kérdés: valóban erre kíváncsiak a választók?

Hogy ki hol tölti a hétvégéjét, mit eszik vagy milyen hajón pihen, önmagában nem közügy. Amikor azonban ezek a tartalmak tudatos politikai márkaépítés részévé válnak, könnyen háttérbe szorulhat maga a közszolgálat.

Európában más a hangsúly

Több nyugat-európai vezető kommunikációja egészen más irányt követ. Oldalaikon jellemzően a hivatalos programok, nemzetközi tárgyalások, kormányzati döntések és szakpolitikai bejelentések dominálnak. A vizuális világ visszafogottabb, kevésbé épít a személyi kultuszra, inkább az intézmény és a feladat kerül előtérbe.

Ez természetesen nem jelenti azt, hogy minden európai politikus ugyanígy kommunikál, vagy hogy ne lennének kivételek. Ugyanakkor jól látható az a szemlélet, amely szerint a politikus elsősorban közfeladatot ellátó tisztségviselő, nem pedig közösségi média-szereplő.

A választók elvárásai is formálják a politikát

A politikai kommunikáció mindig alkalmazkodik ahhoz, mire reagál a közönség. Ha a legnagyobb figyelmet a látványos fotók, az érzelmes videók és a személyes történetek kapják, akkor ezekből egyre több készül majd. Ha viszont a választók elsősorban a teljesítményre, az elszámoltathatóságra és a konkrét eredményekre kíváncsiak, akkor a politikusok kommunikációja is ehhez igazodik.

Végső soron nemcsak a politikusokon múlik, milyen lesz a közélet stílusa. A választók is alakítják azzal, hogy milyen tartalmakat jutalmaznak figyelemmel, megosztással és támogatással.

A politika hosszú távon akkor lehet hiteles, ha a személyes márkaépítés helyét ismét a közszolgálat, az átláthatóság és az elvégzett munka bemutatása veszi át.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük