Kemény hangvételű nyílt levélben fordult a közmédia megbízott vezérigazgatójához Joó Zsanett, az M1 Híradó korábbi műsorvezetője, miután munkáltatója közölte vele, hogy megszünteti a munkaviszonyát. A televíziós 21 éven át dolgozott a közmédiában, az elmúlt öt hónapban azonban úgy kapta a fizetését, hogy nem osztották be munkavégzésre. Közben megpályázta a közmédia vezetését, ám a továbbjutók névsorának kihirdetését követően megérkezett az elbocsátásáról szóló értesítés. Joó végül visszalépett a pályázattól, és nyilvános válaszokat követel az intézmény vezetésétől.
A korábbi műsorvezető szerint az elmúlt hónapokban folyamatosan azt az ígéretet kapta, hogy hamarosan újra munkába állhat, ám a beosztása helyett végül a munkaviszonya megszüntetéséről értesítették. Különösen sérelmezi, hogy a közmédia új vezetése korábban szakmai átvilágítást és az egyéni felelősség megállapítását ígérte, ő azonban nem tudja, milyen konkrét szakmai kifogást találtak a munkájában. A levélben arra is választ vár, mi indokolta az öt hónapos kényszerű várakoztatást, amelynek ideje alatt közpénzből fizették a munkabérét.

Joó Zsanett 2005 óta dolgozott az M1 Híradónál, a közmédia vezérigazgatói posztjára benyújtott pályázatát pedig a Független Közmédia Testület érvényesnek találta. A nyilvános meghallgatáson azonban bejelentette visszalépését, mivel álláspontja szerint nem lenne helyes olyan intézmény vezetésére pályáznia, amelynek munkáltatói döntését akár bíróság előtt is megtámadhatja. Bayer Judit, a testület elnöke megpróbálta maradásra bírni, a műsorvezető azonban fenntartotta döntését.
A Magyar Rádió és Televízió Nonprofit Zrt. közleményben reagált az ügyre. A társaság szerint Joó munkaviszonyának megszüntetése a november 2-án kezdődött csoportos létszámcsökkentés része, amelyről már október 2-án előzetes tájékoztatást kapott. Határozottan cáfolták, hogy az intézkedésnek köze lenne a vezérigazgatói pályázatához.

Joó Zsanett nyílt levele a közmédia megbízott vezérigazgatójához
A műsorvezető dr. Horváth P. Andrásnak címzett levelében a dolgozók személyes felelősségének megállapítását, a közös megegyezéses távozások körülményeit és a korábbi szerkesztőségi döntéshozók elszámoltatását is számon kéri.
A nyílt levelet az alábbiakban változtatás nélkül közöljük.
Tisztelt Vezérigazgató Úr!
Öt hónapig vártam az M1 Híradó műsorvezetőjeként, hogy megkapjam a következő beosztásomat. Azt mondták, hamarosan megírják, mikor mehetek újra dolgozni. Közben megpályáztam a közmédia vezetését. A Független Közmédia Testület érvényesnek találta a pályázatomat. A tizennégy továbbjutó nevének kihirdetése után egy nappal megérkezett a levelem. A munkáltatóm arról értesített, hogy meg kívánja szüntetni a munkaviszonyomat.
Ma visszaléptem a pályázattól. Ha a munkaviszonyom ügyében bírósághoz fordulok, ott a saját igazamat fogom képviselni. Nem tartanám helyesnek, hogy közben annak az intézménynek a vezetésére pályázzam, amelynek a döntését vitatom. Egy kérdésem azonban maradt Önhöz. Mikor és milyen tények alapján döntöttek rólam?
Önt július 2-án választották meg a közmédia átmeneti vezetőjének. Július 7-én érkezett meg az új vezetéssel az MTVA székházába. Aznap az intézmény az átvilágítást, a propaganda megszüntetését és a hírszolgáltatás szakmai megújítását nevezte meg feladataként. Augusztus 17-én az Ön vezetése azt is vállalta, hogy a munkavégzés alól mentesített dolgozók sorsáról a vizsgálatok lezárása után, azok eredménye alapján döntenek.
Két héttel később már arról számoltak be, hogy belső levelezések és más iratok alapján egy külső tanácsadó tartalmi és személyzeti kérdésekben is átvette a hivatalos vezetők jogköreit. Feljelentést jelentettek be. Ezek után különösen fontos volna tudni, meddig követték az utasítások útját. Ki döntött arról, melyik hír kerül adásba, kit kell megszólaltatni, és kinek a válasza maradhat ki? Mit állapítottak meg azoknak a vezetőknek, felügyeleti szerveknek és a tulajdonosi jogok gyakorlóinak a felelősségéről, akiknek lett volna hatalmuk közbelépni?
Ön jogászként pontosan tudja, mit jelent az egyéni felelősség. Az, hogy egy kormány a saját képére formálta a közmédiát, önmagában egyetlen beosztott személyes mulasztását sem bizonyítja. A fodrász, a sminkes és a stylist adásra készítette fel a kollégáit. Az utazásszervező arról gondoskodott, hogy a stáb eljusson a forgatásra. Melyikük dönthetett arról, hogy az esti híradóban egy miniszternek milyen kérdést tesznek fel? És ha egy vágó, egy operatőr, egy riporter vagy egy hírolvasó munkáját kifogásolják, megmutatják-e neki azt a konkrét anyagot, megnevezik-e a neki tulajdonított döntést, és meghallgatják-e a válaszát, mielőtt a sorsáról határoznak?
Az én arcomat látták a nézők. A saját munkámért vállalom a felelősséget. Ha az átvilágítás az én munkámban kifogásolható döntést tárt fel, kérem, mondja meg nekem, mi volt az. Ha a munkaköröm szűnik meg, kérem, ezt mondják ki. A kettő között egy ember szakmai becsülete a különbség.
Öt hónap hosszú idő annak, aki közben minden reggel készen áll munkába menni. A családja kérdezi, mikor dolgozik újra, ő pedig novemberben is csak annyit tud mondani, hogy még várja a beosztását. Én tudom, milyen így élni. Ezért kérdezem nyilvánosan, hány munkatársat hívtak be azért, hogy közös megegyezéssel távozzon. Kértek-e bárkitől olyan aláírást, amellyel azt is vállalja, hogy távozása körülményeiről később sem beszél, és a munkáltatóval szemben nem érvényesít igényt? Hazaviheti-e az ajánlatot, megmutathatja-e az ügyvédjének, és kap-e egyenes választ arra, mi történik, ha nem írja alá?
A közpénzről is szeretnék kérdezni. Engem öt hónapon át készenlétben tartottak, fizették a béremet, és nem osztottak be dolgozni. Mikor született meg az első dokumentált döntés arról, hogy meg kívánnak válni tőlem? Ha csak most, mi indokolta az öt hónap várakozást? Ha már hónapokkal ezelőtt, miért mondták addig is, hogy hamarosan megkapom a beosztásomat? Számolt-e a vezetés azzal, hogy a bizonytalanságba belefáradó dolgozók végül maguk kérik a távozásukat? A munkabérem arra az időre is járt. Arról viszont Önnek kell számot adnia, miért nem tartottak igényt a munkámra, miközben közpénzből fizettek érte.
Függetlenséget, elfogulatlanságot és számonkérhetőséget várunk a közmédiától. Ezeket az elveket azoknak is joguk van megtapasztalni, akiknek ma a munkaviszonyáról döntenek. Huszonegy év után annyit kérek a magam és a kollégáim számára, hogy mindenkinek mondják meg a szemébe, miért kell mennie. Ha egy szakmai döntéséért teszik felelőssé, nevezzék meg azt a döntést. Aki pedig méltánytalannak érzi, ami vele történik, elmondhassa ezt nyilvánosan is.
Vezérigazgató úr, Önök azt ígérték, feltárják, hogyan születtek a döntések a közmédiában. Azt gondolom, a közvélemény a vágók és a fodrászok sorsán túl arra vár választ, hogy ki mondta meg, mi kerülhet be az esti Híradóba, és kinek volt hatalma levenni egy hírt az adásból. Mit állapítottak meg azokról, akik az utasításokat adták? És azokról, akiknek vezetőként módjuk és kötelességük is lett volna közbelépni?
A saját munkámért vállalom a felelősséget. A döntéshozók közül kitől kértek számot a saját döntéseiért?
Várom nyilvános válaszát.
Budapest, 2026. november 19.
Joó Zsanett



