Több mint 52 millió fontot, vagyis mintegy 23 milliárd forintot költött a brit belügyminisztérium két pénzügyi év alatt a menedékkérők magánfuvarozására. A Daily Mail által megszerzett hivatalos adatok szerint a kiadások egy időszakban megközelítették a napi 80 ezer fontot, ami több mint 35 millió forintnak felel meg. A költségek között orvosi vizsgálatokra rendelt taxik, szálláshelyek közötti transzferek és szervezett minibuszos utak is szerepelnek. Közben újabb angol falvakban tiltakoznak a kormány által tervezett, több mint ezer fő befogadására alkalmas menedékkérő-központok ellen.
Komoly felháborodást váltottak ki Nagy-Britanniában a menedékkérők szállítására fordított állami kiadásokról nyilvánosságra került adatok. A Daily Mail közérdekű adatigénylés nyomán jutott hozzá a brit belügyminisztérium kimutatásához, amelyből kiderült, hogy a 2024/25-ös és a 2025/26-os pénzügyi év vizsgált időszakában összesen több mint 52 millió fontot fizettek ki magánfuvarozási szolgáltatásokra. A kiadások jelentős része taxis és kisbuszos szállításokat fedezett.
A 2025/26-os pénzügyi év első tizenegy hónapjában, vagyis 2025 áprilisa és 2026 februárja között 25,9 millió font ment el ezekre a szolgáltatásokra. Ez napi átlagban közel 80 ezer fontot jelent. Az összegbe beletartoznak a menedékkérők orvosi és fogorvosi vizsgálatokra történő szállításai, a kenti feldolgozóközpontból a szálláshelyekre irányuló fuvarok, valamint az egyes befogadó létesítmények közötti utazások.
A számok különösen érzékenyen érintik a brit közvéleményt, mivel a háztartások jelentős része továbbra is magas megélhetési költségekkel és üzemanyagárakkal küzd. A menedékkérők szállításával kapcsolatos kiadások ugyanakkor nem kizárólag szabadidős utazásokból állnak: jelentős részük a brit menekültügyi rendszer működtetéséhez és az egészségügyi ellátáshoz kapcsolódik. A vita elsősorban arról szól, hogy ezek a feladatok miért kerülnek ilyen sokba az adófizetőknek.
Taxik orvosi vizsgálatokra, minibuszok a környező városokba
A brit sajtó már korábban is beszámolt olyan esetekről, amikor menedékkérőket jelentős távolságokra szállítottak taxival orvosi vizsgálatokra. Egy londoni sofőr elmondása szerint cége naponta akár tizenöt fuvart is teljesített, ami hozzávetőleg ezer fontjába került a belügyminisztériumnak.
A kormány a visszásságokról szóló beszámolók után korlátozta a taxik igénybevételét. A belügyminisztérium közlése szerint megszüntették a korlátlan taxihasználatot, és a menekültügyi rendszer költségeinek csökkentésén dolgoznak. A most közzétett adatok azonban nagyrészt a korábbi időszakra vonatkoznak, így önmagukban nem mutatják meg, mennyire volt eredményes a szigorítás.
Újabb vitát váltottak ki a menedékkérők számára szervezett minibuszos utak is. A kelet-sussexi Crowborough egykori katonai létesítményében elszállásolt embereket például a nyugat-sussexi Crawley városába szállították. Essexben szintén szerveztek hasonló utakat, amelyeket a Reform UK helyi politikusai élesen bíráltak, egyes esetekben üdülőtáborhoz hasonlítva a rendszert.
A beszámolók ugyanakkor nem bizonyítják, hogy a teljes 52 millió fontos kiadást kirándulásokra fordították volna. Az összeg a menekültügyi ellátórendszer többféle közlekedési feladatát tartalmazza, a szálláshelyek közötti kötelező áthelyezésektől az egészségügyi ellátásig.

Az ellenzék szerint elszabadultak a menekültügyi kiadások
Chris Philp konzervatív árnyék-belügyminiszter szerint a nyilvánosságra került összegek azt mutatják, hogy a brit menekültügyi rendszer költségei kicsúsztak az ellenőrzés alól. Úgy véli, elfogadhatatlan, hogy az adófizetők jelentős összegeket fordítsanak a menedékkérők magánfuvarozására, miközben sok brit család saját megélhetési gondjaival küzd.
Philp ismét a szigorúbb bevándorláspolitika és az illegálisan érkezők kitoloncolása mellett érvelt. Kijelentette, hogy egy következő konzervatív kormány radikálisan átalakítaná a jelenlegi rendszert, szükség esetén a nemzetközi emberi jogi kötelezettségek módosításával is.
Zia Yusuf, a Reform UK belügyi szóvivője szintén bírálta a kiadásokat. Szerinte a brit adófizetők joggal háborodnak fel azon, hogy miközben egyre nehezebben fedezik saját költségeiket, a kormány jelentős pénzeket fordít a menedékkérők szállítására és elszállásolására.
Piddington után Linton-on-Ouse lakói is tiltakoznak
A közlekedési költségekről szóló vita idején újabb angol településeken erősödött fel az ellenállás a tervezett menedékkérő-központokkal szemben. Az oxfordshire-i Piddington közelében a brit kormány november 12-én engedélyezte egy korábbi katonai létesítmény átalakítását, ahol legfeljebb 1256 férfi menedékkérőt helyeznének el.
A mindössze néhány száz lakosú falu korábban szimbolikus népszavazást is tartott, amelyen a résztvevők az Egyesült Királyságból való kiválás mellett foglaltak állást, tiltakozásul a tervezett befogadóközpont ellen. A referendum természetesen nem rendelkezett jogi következményekkel, de érzékeltette a helyi ellenállás mértékét. Angela Rayner lakásügyi miniszter ennek ellenére jóváhagyta a beruházáshoz szükséges engedélyt.
Hasonló helyzet alakult ki az észak-yorkshire-i Linton-on-Ouse faluban is, ahol a kormány a település közepén található egykori légibázison alakítana ki menedékkérő-központot. A tervek szerint legalább három éven át 1200–1500, 18 és 65 év közötti férfit szállásolhatnának el a létesítményben. A körülbelül hatszáz lakosú település népessége így rövid idő alatt akár a háromszorosára is emelkedhetne.

Üres házak és elköltöző családok: a helyiek a falu jövőjét féltik
Linton-on-Ouse lakói 2022-ben egyszer már sikeresen tiltakoztak a hasonló tervek ellen, ezért sokan úgy gondolták, hogy a kérdés végleg lekerült a napirendről. A brit kormány azonban idén júniusban ismét elővette az egykori légibázis hasznosításának lehetőségét, ami újabb bizonytalanságot okozott a faluban.
A Daily Mailnek nyilatkozó helyiek szerint a tervezett központ már most befolyásolja az ingatlanpiacot és a családok döntéseit. Egy lakos arról számolt be, hogy ötven ház áll üresen, és az iskolából húsz gyermek távozott. A településen attól tartanak, hogy a több mint ezer újonnan érkező ember elhelyezése aránytalan terhet róna a helyi infrastruktúrára, az egészségügyi ellátásra és a közszolgáltatásokra.
A helyi iskola vezetése szintén aggodalmát fejezte ki a tervezett befogadóközpont miatt. A lakók különösen azt kifogásolják, hogy a katonai létesítmény közvetlenül a falu belterületén található, ezért a központ megnyitása a település mindennapi életét is jelentősen átalakítaná.
A brit belügyminisztérium egyelőre nem hozott végleges döntést a linton-on-ouse-i létesítmény megnyitásáról. A kormány a nagy létszámú szállodai elhelyezés visszaszorításával és a menekültügyi költségek csökkentésével indokolja a katonai ingatlanok felhasználását, a helyiek azonban megfelelő garanciákat és érdemi egyeztetést követelnek.
A most nyilvánosságra került szállítási költségek és a falvak tiltakozásai ugyanannak a brit belpolitikai problémának két oldalát mutatják. A menekültügyi rendszer fenntartása továbbra is jelentős állami forrásokat emészt fel, miközben az új befogadóközpontok tervezése egyre több településen vált ki ellenállást. A brit kormánynak egyszerre kellene csökkentenie a kiadásokat, működtetnie az ellátórendszert és kezelnie a helyi közösségek aggodalmait.


