Egy nappal Varga Judit parlamenti meghallgatása után Magyar Péter bejelentette, hogy kezdeményezi az Isztambuli Egyezmény ratifikálását. A miniszterelnök történelmi jelentőségű nővédelmi intézkedésekről beszélt, miközben a volt felesége előző nap súlyos állításokat fogalmazott meg a házasságukban történtekről. Az időzítés politikai szempontból figyelemre méltó, különösen annak ismeretében, hogy Varga Judit korábban „politikai hisztinek” nevezte az egyezményt. Érdemes azonban megnézni, mit tartalmaz valójában a dokumentum, miért utasította el Magyarország 2020-ban, és mely rendelkezéseit szabályozza már a magyar és az uniós jog.
Magyar Péter november 12-én, csütörtökön közzétett videójában átfogó intézkedéscsomagot jelentett be a nők védelmére. A távoltartás szigorítását, az intim felvételekkel való visszaélés önálló büntetőjogi szabályozását, a szívhangrendelet módosítását és az esemény utáni tabletta vénykötelességének megszüntetését is kilátásba helyezte. A felsorolás végére került az Isztambuli Egyezmény ratifikálásának kezdeményezése, amelyet a Tisza-frakció női képviselőinek javaslatával indokolt.
A bejelentés előzménye különösen érdekes. Varga Judit szerdán a parlamenti vizsgálóbizottság előtt a volt férjével való házasságáról és az állítása szerint elszenvedett fenyegetésekről is beszélt. Magyar Péter nem sokkal később közölte, hogy nem haragszik volt feleségére, most pedig olyan egyezmény elfogadását kezdeményezi, amelynek központi témája éppen a nők elleni és a kapcsolati erőszak.
A történetnek van egy régebbi, sokatmondó részlete is. Varga Judit 2019. július 4-én, még igazságügyi miniszterjelöltként az országgyűlési bizottsági meghallgatásán így fogalmazott: "Az Isztambuli Egyezmény politikai hiszti."
A korábbi kormány álláspontja akkor az volt, hogy a nők elleni erőszak visszaszorításához szükséges jogi eszközöket Magyarország önállóan is megteremtheti, az egyezmény vitatott társadalompolitikai és migrációs rendelkezéseit pedig nem kívánja elfogadni.
Miért nem ratifikálta Magyarország az Isztambuli Egyezményt?
Az Európa Tanács 2011-ben elfogadott egyezményét Magyarország 2014-ben aláírta, az Országgyűlés azonban 2020. május 5-én politikai nyilatkozatban elutasította a ratifikációját. A döntésnek két alapvető indoka volt: a társadalmi nem fogalmának megjelenése és a dokumentum migrációs rendelkezéseinek elutasítása.
Az egyezmény 3. cikke a társadalmi nemet a nőknek és férfiaknak tulajdonított, társadalmilag kialakult szerepekkel, magatartásformákkal és tulajdonságokkal határozza meg. A 12. cikk pedig a nőkkel és férfiakkal kapcsolatos, erőszakot vagy hátrányos megkülönböztetést elősegítő sztereotípiák lebontását írja elő. A korábbi magyar kormány szerint ezek a rendelkezések túlterjeszkedtek a családon belüli erőszak elleni fellépés célján.
A másik vitatott terület az 59–61. cikkekben található. Ezek a kapcsolati erőszak áldozatainak tartózkodási jogával, a nemi alapú üldöztetés menekültügyi elismerésével és a veszélyeztetett személyek visszaküldésének tilalmával foglalkoznak. A magyar kormány attól tartott, hogy ezek a rendelkezések újabb jogi kötelezettségeket teremtenének a migráció kezelésében.
Az egyezmény ugyanakkor nem rendeli el automatikusan a menedékkérők befogadását, és harmadik jogi nem bevezetésére sem kötelezi a részes államokat, azonban ettől még a társadalmi nemről szóló meghatározás és a menekültügyi kötelezettségek valós részei a dokumentumnak, amelyekkel kapcsolatban politikai és jogi vita folytatható.
A kapcsolati erőszak már 2013 óta külön bűncselekmény Magyarországon
Magyar Péter bejelentésének egyik legfontosabb kérdése, hogy a ratifikáció milyen új védelmet jelentene a magyar nőknek.
A magyar Büntető Törvénykönyv 2013. július 1-jétől önálló tényállásként szabályozza a kapcsolati erőszakot. A 212/A. paragrafus a rendszeres megalázó, erőszakos magatartást, a súlyos nélkülözést előidéző gazdasági visszaélést és bizonyos ismétlődő személy elleni bűncselekményeket is bünteti. A jogrendszer emellett régóta ismeri a zaklatás, a testi sértés, a kényszerítés és a szexuális erőszak büntetőjogi tényállásait, valamint a megelőző távoltartás intézményét.
Az áldozatok támogatására külön intézményrendszer is működik, beleértve az áldozatsegítő központokat és az állami kárenyhítés lehetőségét. Ezeket az eszközöket természetesen lehet és szükség esetén kell is fejleszteni. A jogszabály megléte önmagában nem garantálja a hatékony védelmet, hiszen az intézkedések gyorsasága, a rendőrségi eljárások gyakorlata és a rendelkezésre álló segítség színvonala döntő jelentőségű.
A kérdés tehát az, hogy a most bejelentett ratifikáció mely konkrét hiányosságokat orvosolná, és milyen többletvédelmet nyújtana a már létező jogszabályokhoz képest. Erre a miniszterelnök videója nem adott részletes választ.
Az Európai Unió már 2024-ben elfogadta saját nővédelmi irányelvét
Az Isztambuli Egyezmény 2011-es elfogadása óta az uniós jog is jelentősen változott. Az Európai Parlament és a Tanács 2024 májusában elfogadta a nők elleni és a kapcsolati erőszak leküzdéséről szóló 2024/1385-ös irányelvet. A tagállamoknak a rendelkezések többségét 2027. június 14-ig kell átültetniük saját jogrendszerükbe.
Az irányelv szabályozza többek között az intim képek beleegyezés nélküli terjesztését, az internetes zaklatást és fenyegetést, a kényszerházasságot, valamint a női nemi szervek megcsonkítását. Emellett részletes előírásokat tartalmaz az áldozatok támogatásáról, a megelőzésről, a hatóságok együttműködéséről és a szakemberek képzéséről.
Vagyis a Magyar Péter által most bejelentett intézkedések egy része már korábban elfogadott uniós kötelezettségekhez is kapcsolódik. Az intim felvételekkel való visszaélés szigorúbb szabályozása például nem kizárólag a Tisza-kormány új politikai elképzelése, hanem olyan terület, amelynek rendezését az uniós jog is megköveteli.
Fontos különbség ugyanakkor, hogy az uniós irányelv és az Isztambuli Egyezmény nem teljesen azonos tartalmú. Az egyezmény szélesebb nemzetközi ellenőrzési rendszert, további áldozatvédelmi és intézményi kötelezettségeket is tartalmaz.
Az uniós szabályozás és a magyar törvények már ma is számos olyan rendelkezést tartalmaznak, amelyek az Isztambuli Egyezmény legfontosabb céljait szolgálják. A kapcsolati erőszak büntetése, az áldozatok védelme és a megelőzés régóta része a hazai jogrendnek, az új uniós irányelv pedig további kötelezettségeket ír elő. Magyar Péter most egy olyan egyezmény ratifikálását állítja be történelmi jelentőségű előrelépésként, amelynek számos alapvető intézkedése már létező jogszabályokban szerepel. A valódi kérdés az, hogy a kormány milyen kézzelfogható segítséget kíván nyújtani a bántalmazott nőknek, és miért tartja szükségesnek az egyezmény korábban vitatott társadalompolitikai és migrációs rendelkezéseinek elfogadását is.
A nővédelem politikai kommunikációs eszközzé válhat
Magyar Péter egy nappal azután állt elő a nővédelmi programmal, hogy volt felesége a parlamentben részletesen beszélt a házasságukban állítása szerint tapasztalt fenyegetésekről és nyomásgyakorlásról. Az időzítés miatt érthető, hogy a bejelentés politikai üzenetként is értelmezhető. A személyes indíték azonban nem bizonyított, és a kormányzati javaslatok tényleges értékét elsősorban azok tartalma alapján lehet megítélni.
A szívhangrendelet módosítása, az esemény utáni tabletta vénykötelességének eltörlése és a menstruációs szegénység elleni intézkedések ráadásul különálló egészségügyi és szociálpolitikai kérdések. Ezek nem az Isztambuli Egyezmény ratifikálásából következnek automatikusan. A kormány tehát több, egymástól eltérő szabályozási területet kapcsolt össze egyetlen politikai bejelentésben.
A valódi előrelépést az jelentené, ha a bántalmazott nők gyorsabban jutnának védelemhez, a távoltartás hatékonyabban működne, az eljárások során megfelelő segítséget kapnának, és a veszélyhelyzeteket időben felismernék a hatóságok. Ezekhez pénzre, képzett szakemberekre, ellenőrizhető intézkedésekre és következetes jogalkalmazásra van szükség.
A Tisza-kormány most egy olyan nemzetközi egyezmény elfogadását kezdeményezi, amelyet Magyarország hat évvel ezelőtt tudatos politikai és jogi megfontolások alapján utasított el. A döntés felülvizsgálata legitim kormányzati választás, de a változtatás indokait és várható következményeit részletesen ismertetni kellene. Különösen akkor, amikor a nővédelem címén bejelentett intézkedések jelentős része már létező magyar szabályozáshoz vagy korábban elfogadott uniós kötelezettségekhez kapcsolódik.
A nőket az védi meg, ha a jogszabályokat valóban alkalmazzák, a segítség időben megérkezik, és a hatóságok nem hagyják magukra a bántalmazottakat. Egy hangzatos nemzetközi egyezmény bejelentése ezt önmagában nem helyettesíti. Magyar Péternek pedig a Varga Judit által megfogalmazott személyes állításokra is külön kell választ adnia: azok nem tűnnek el attól, hogy másnap új nővédelmi programot hirdet.



