Újabb elképesztő részletek derültek ki a Tisza-kormány vagyonvisszaszerzési hivatalának Seszták Miklós elleni eljárásáról. A napokig szenzációként tálalt kilencmilliárdos készpénznek nyoma sincs, a hatalmas páncélszekrényeket nem a volt miniszter otthonában találták, a keresőkutya jelzéséről pedig szakértő állapította meg, hogy önmagában nem bizonyíték. Ráadásul Seszták védője szerint az erről készült szakvéleményt annak ellenére sem adták át a nyomozási bírónak, hogy már a letartóztatás meghosszabbítása előtt rendelkezésre állt.
A Magyar Péter-féle elszámoltatási gépezet egyik leglátványosabb produkciója volt az a történet, amely szerint Seszták Miklós volt nemzeti fejlesztési miniszter hatalmas páncélszekrényekben akár kilencmilliárd forint készpénzt is rejtegethetett. A történetben szerepelt biztonsági ajtó, hangszigetelt helyiség, több mint másfél tonnás széfek és természetesen az elmaradhatatlan nyomozókutya is. A közvéleménynek már csak a bankjegykötegeket kellett hozzáképzelnie a díszlethez.
A kilencmilliárdos történet azonban most újabb súlyos léket kapott. A Telex november 10-i beszámolójából ugyanis kiderül, hogy a keresőkutya jelzését vizsgáló kriminálkinológiai szakértő már október 21-én elkészítette szakvéleményét, amely szerint az állat jelzése önmagában nem bizonyíték. A volt miniszter ügyvédje pedig azt állítja, hogy ezt a dokumentumot nem adták át a nyomozási bírónak az október 28-i ülés előtt, amelyen Seszták további fogva tartásáról döntöttek.
Az ügy különösen súlyos annak fényében, hogy a Nemzeti Vagyonvisszaszerzési és Vagyonvédelmi Hivatal (NVVH), azaz az új ÁVH, rendkívül széles hatósági jogosítványokkal rendelkezik. Egy ilyen szervezet működésével kapcsolatban alapvető elvárás lenne a bizonyítékok gondos kezelése, az eljárási garanciák tiszteletben tartása és a pontos tájékoztatás. A Seszták-ügyben azonban egyre több részlet szorul magyarázatra.
Hol volt az a kilencmilliárdos páncélszekrény?
A történet első igazán látványos fordulata már a helyszínt érinti. Miközben a hatalmas páncélszekrényekről szóló beszámolók nyomán sokakban az a kép alakult ki, hogy Seszták Miklós saját családi házában őrizhette a milliárdokat, a Telex friss cikke egészen mást ír.
A két ipari méretű Wertheim-páncélszekrényt nem a volt miniszter kisvárdai otthonában találták meg. A lap szerint még csak nem is Seszták saját irodájában, hanem egy hozzá köthető irodaházban kerültek elő az október közepén végrehajtott házkutatás során. A két széf egyenként 1660 kilogrammot nyomott, és egy biztonsági ajtóval lezárt, hangszigetelt helyiségben állt.
Mindez kétségtelenül látványos, csakhogy egy páncélszekrény mérete, súlya és elhelyezése még semmit sem árul el arról, milyen értékeket tároltak benne. Különösen akkor, ha a nyomozók a helyszínen egyetlen forintot sem találtak abból a kilencmilliárdos összegből, amely napokig uralta a híreket.
Az NVVH saját közleményében részletesen ismertette a széfek műszaki adatait. Most már csak azt kellene ugyanolyan részletességgel tisztázni, hogy pontosan milyen bizonyítékok támasztják alá az állítólagos milliárdok létezését, és milyen alapon kapcsolják azokat a volt miniszterhez.
A páncélszekrény típusszáma ugyanis még nem pénzügyi bizonyíték. A hangszigetelt helyiség pedig nem változtatja a feltételezést megtalált készpénzzé.

Ugatott a kutya, megszületett a kilencmilliárdos történet
A nyomozók két körülményre alapozták a kilencmilliárd forintos készpénzre vonatkozó feltételezést. Az egyik egy másik gyanúsított vallomása volt, amely szerint Seszták korábban segítséget kért tőle pénzek áthelyezéséhez, és az összeg nagyságáról később szerzett tudomást. A másik a házkutatás során bevetett keresőkutya jelzése, amely az irodaházban található páncélszekrényeknél ugatni kezdett.
Seszták Miklós mindvégig tagadta, hogy kilencmilliárd forint készpénzt tárolt volna a széfekben. A nyomozási bíró előtt is azt állította, hogy a kérdéses páncélszekrényekben iratokat tartott.
A nyomozók ezért kriminálkinológiai szakértőt vontak be az ügybe, hogy tisztázzák, milyen jelentősége lehet az állat jelzésének. Az október 21-én kelt szakvéleményből a Telex beszámolója szerint az derül ki, hogy a keresőkutya, mint minden élőlény, tévedhet. Jelzése a hatóság számára információt szolgáltathat, amely alapján további nyomozati cselekményeket végezhetnek, önmagában azonban nem igazolja egy konkrét tárgy vagy meghatározott mennyiségű pénz korábbi jelenlétét.
Papp Gábor, Seszták védője szerint bizonyítékként az lenne felhasználható, amit a nyomozók az állat jelzése nyomán ténylegesen megtaláltak. Ez lehetne készpénz, tárgy, anyagmaradvány vagy más kézzelfogható nyom. Csakhogy az állítólagos kilencmilliárd forintból semmit sem találtak.
Az ügy újabb groteszk részlete, hogy a vagyonvédelmi hivatal most a szakvélemény kiegészítését rendelte el. A nyomozók arra kíváncsiak, vajon a kutyát kizárólag készpénz felkutatására képezték-e ki, vagy okmányokat is kereshetett.
Vagyis miközben a kilencmilliárdos készpénz története már végigjárta a magyar nyilvánosságot, most még azt is tisztázni kell, pontosan mire jelezhetett a kutya. Ez azért egészen figyelemreméltó teljesítmény egy olyan hatóságtól, amelynek az ország legnagyobb korrupciós ügyeit kellene felderítenie.
A legsúlyosabb kérdés: miért nem kapta meg a bíró a szakvéleményt?
A történet azonban ezen a ponton válik igazán súlyossá. Papp Gábor, Seszták Miklós védője ugyanis azt állítja, hogy a keresőkutya jelzéséről készült szakértői vélemény már a letartóztatás meghosszabbításáról döntő bírósági ülés előtt elkészült. Ennek ellenére az ügyvéd szerint nem adták át a nyomozási bírónak.
A dokumentum október 21-én készült el, a bíróság október 28-án döntött a volt miniszter fogva tartásának meghosszabbításáról. A bíró az állítólagos készpénz eltüntetésével kapcsolatos körülményekre is figyelemmel úgy ítélte meg, hogy fennáll a bizonyítás megnehezítésének veszélye, ezért január 30-ig meghosszabbította Seszták letartóztatását.
Papp Gábor példátlannak nevezte, hogy egy ilyen jelentőségű szakvélemény már rendelkezésre állt, de állítása szerint mégsem került a bíró elé. A védő úgy véli, az irat ismerete más megvilágításba helyezhette volna az ügyet, és érdemben befolyásolhatta volna a döntést.
Itt már egy ember szabadságáról beszélünk. Nem egy Facebook-kommentről, nem egy rosszul sikerült kormányzati sajtótájékoztatóról, hanem egy büntetőeljárásban alkalmazott, rendkívül súlyos kényszerintézkedésről.
Ha a védő állítása helytálló, akkor az NVVH-nak haladéktalanul választ kellene adnia arra, miért nem került a szakértői vélemény a bíró elé. Ki rendelkezett az iratról? Mikor jutott el a nyomozókhoz? Ki döntött arról, hogy milyen dokumentumokat terjesztenek a bíróság elé, és miért maradt ki közülük éppen ez a szakvélemény?
Ezekre a kérdésekre nem egy újabb kormányzati sikerjelentésben kell válaszolni. Az eljárás tisztessége és a bíróság teljes körű tájékoztatása olyan alapvető követelmény, amelyet egyetlen hatóság sem kezelhet saját belátása szerint.
Az új ÁVH-nál az átláthatóság egyelőre egy üres honlapban merül ki
Miközben a Seszták-ügyben sorra merülnek fel az eljárás körülményeit érintő kérdések, magának a vagyonvédelmi hivatalnak a működéséről is meglehetősen nehéz tájékozódni.
Deák Dániel politikai elemző november 10-én arra hívta fel a figyelmet, hogy a hivatal kormányzati weboldalán az érdeklődők gyakorlatilag egyetlen sor szöveget találnak. Nincs érdemi tájékoztatás a működésről, nem érhető el vezetői névsor, közleményarchívum vagy a közérdekű adatok megismerését szolgáló menüpont.
Pedig Unger Anna már szeptember 30-án az ATV-ben arról beszélt, hogy a következő héten elindulhat a szervezet honlapja. Október 2-án ismét jelezte, hogy hamarosan elérhetővé válik a hivatal saját oldala. A nagy bejelentések óta több mint egy hónap telt el, a hivatal pedig eközben látványos hatósági akciókkal, politikusokat érintő büntetőeljárásokkal és egyre szélesebb jogosítványokkal került a középpontba.
A közpénzből működő, az állampolgárok életébe rendkívül súlyosan beavatkozni képes szervezet esetében a működés átláthatósága nem valamiféle opcionális szolgáltatás. A hivatalnak elszámoltathatónak kell lennie, a vezetőinek elérhetőknek, az intézkedéseivel kapcsolatos hivatalos tájékoztatásnak pedig pontosnak és hozzáférhetőnek.
A kőprofik vagyonvédelmi hivatalánál úgy látszik, egy másfél tonnás páncélszekrény adatait könnyebb nyilvánosságra hozni, mint a saját szervezeti adataikat.
A politikai elszámoltatásból nem lehet hatósági cirkuszt rendezni
Seszták Miklós ellen súlyos korrupciós gyanú miatt folyik büntetőeljárás. A hatóságok többek között azt vizsgálják, hogy minisztersége idején jogtalan előnyhöz jutott-e, az ügyben pedig más terhelő vallomások is rendelkezésre állnak. A büntetőeljárás feladata ezeknek a gyanúknak a bizonyítékokon alapuló tisztázása.
A most nyilvánosságra került részletek azonban azt mutatják, milyen veszélyes, amikor a folyamatban lévő nyomozásokból politikai látványprodukciót csinálnak. A közvélemény elé odatolják a milliárdokat, a páncélszekrényeket és a keresőkutyát, majd amikor a történet egyes elemei szakmai vizsgálat alá kerülnek, már egészen más részletek rajzolódnak ki.
A milliárdok nem kerültek elő. A széfeket nem Seszták családi házában találták. A keresőkutya jelzése a szakértői vélemény szerint önmagában nem bizonyíték. A védő pedig azt állítja, hogy az erről szóló dokumentumot nem kapta meg a bíró, mielőtt a volt miniszter további letartóztatásáról döntött.
Mindez bőven elegendő ahhoz, hogy az NVVH működésével kapcsolatban ne pusztán néhány kellemetlen újságírói kérdés merüljön fel, hanem a hatóság vezetőinek felelősségét és az eljárás szabályszerűségét is részletesen vizsgálják.
Magyar Péterék a választási kampányban azt ígérték, hogy Magyarországon minden döntésnek következménye lesz. Remek. Akkor talán az új ÁVH működésében feltárt esetleges szabálytalanságoknak is legyenek következményeik. Az elszámoltathatóságot ugyanis nem lehet kizárólag azokra alkalmazni, akiket a kormány politikai ellenfeleinek tekint.
Az új ÁVH vezetőinek most végre saját magukról kellene számot adniuk. A kilencmilliárdos mese helyett bizonyítékokat, a látványos akciók helyett tisztességes eljárást, a megválaszolatlan kérdések helyett pedig felelősségvállalást várunk. Az ártatlanság vélelme még Magyarországon is alapvető jog, és ezt egyetlen ugató kutya, politikai megrendelés vagy miniszterelnöki Facebook-videó sem írhatja felül.
És még egy kérdés: Most, hogy ez a történet is bukott, holnap kit visznek el?



