Politikai tisztogatásról, átláthatatlan vezetői kinevezésekről és tömeges szakembervesztésről számoltak be az Országos Vérellátó Szolgálat munkatársai az Indexhez eljuttatott levelükben. A dolgozók szerint a Tisza-kormány hivatalba lépése után olyan személyi átrendeződés kezdődött az intézménynél, amely már a biztonságos vérellátást is veszélyeztetheti. Az Egészségügyi Minisztérium tagadja a súlyos állításokat, és azt hangoztatja, hogy a korábbi pazarlást, valamint a személyi összefonódásokat számolják fel. Az ügyben azonban olyan jelentős ellentmondások kerültek napvilágra, amelyek tisztázása aligha intézhető el néhány megnyugtatónak szánt minisztériumi mondattal.

Az Országos Vérellátó Szolgálat működése az egész magyar egészségügy számára alapvető jelentőségű. A véradások megszervezése, a levett vér feldolgozása, a vérkészítmények tárolása és eljuttatása a kórházakba olyan feladat, amelynek zavartalanságán emberéletek múlhatnak. Éppen ezért különösen súlyosak azok a figyelmeztetések, amelyek az intézmény műszaki és informatikai hátterének meggyengüléséről szólnak.

A konfliktus gyökerei a tavaszi kormányváltásig nyúlnak vissza. Az intézményt 2018 óta vezető Bayerné Matusovits Andrea, Bayer Zsolt felesége májusban távozott főigazgatói tisztségéből, lemondását Hegedűs Zsolt egészségügyi miniszter fogadta el. A vezetést június 1-jén Tordai Attila, a Semmelweis Egyetem korábbi tanszékvezetője vette át, aki kinevezésekor átlátható működést és szakmai reformokat ígért.

A most megszólaló dolgozók szerint azonban az elmúlt hónapok eseményei egészen más irányt mutatnak. Állításuk szerint az intézményen belül olyan személycserék történtek, amelyeknél a szakmai tapasztalat helyett a személyes kapcsolatok kerülhettek előtérbe. A vezetőváltás politikai indítékát szintén felvetették, Bayerné Matusovits Andrea nevének kormányzati megítélésére utalva.

Ismerősök az igazgatói székekben: így fest az állítólagos új vezetői hálózat

Az Indexhez eljutott levél egyik legsúlyosabb állítása az új vezetők kiválasztására vonatkozik. A munkatársak szerint a gazdasági vezető a főigazgató korábbi titkárnőjének hozzátartozója, a logisztikai, műszaki és beszerzési területre kinevezett igazgatók pedig a gazdasági vezető régi ismeretségi köréből kerültek ki. A levélírók külön kifogásolják, hogy szerintük a kinevezéseket nem előzte meg nyílt pályázat vagy átlátható kiválasztási eljárás.

A történet meglehetősen kellemetlenül hangzik egy olyan kormány számára, amely politikai felemelkedését jelentős részben az előző kabinet személyi döntéseinek és kapcsolati rendszerének bírálatára építette. Ha a dolgozók beszámolója helytálló, akkor éppen azok a módszerek köszönhetnek vissza az új vezetés alatt, amelyek ellen a Tisza korábban olyan hangosan tiltakozott.

Az Egészségügyi Minisztérium az Index megkeresésére visszautasította a szabálytalan kinevezésekről szóló vádakat. A tárca szerint valamennyi személyi döntés jogszerűen, szakmai alkalmasság alapján történt, összeférhetetlenség pedig nem merült fel. Azt ugyanakkor elismerték, hogy a gazdasági főigazgató-helyettes egyes új vezetőkkel már korábban is szakmai kapcsolatban állt.

A minisztérium szerint éppen az új vezetés tárta fel a korábbi működés problémáit, és az elmúlt hónapokban szervezeti átalakításokkal, tanácsadói szerződések megszüntetésével, valamint a gazdálkodás felülvizsgálatával igyekezett rendezni a helyzetet. A tárca arról is beszámolt, hogy a korábbi vezetéshez családi kapcsolatokkal kötődő munkatársaktól megváltak.

Ez utóbbi közlés különösen figyelemre méltó. A minisztérium tehát maga is megerősítette, hogy személyi kapcsolatokra hivatkozva munkaviszonyok szűntek meg, miközben az új kinevezéseknél a korábbi ismeretségeket nem tartja kifogásolhatónak. A kétféle eljárás indokainak részletes bemutatása nélkül nehéz megítélni, milyen következetes szakmai szempontok érvényesültek.

A dolgozók 70 százalékos távozásról beszélnek, a minisztérium egészen más számokat közöl

A levél legriasztóbb része a műszaki és informatikai szakemberek állítólagos távozásáról szól. A munkatársak szerint a műszaki területen két hónap alatt a dolgozók mintegy 70 százaléka mondott fel. Olyan mérnökökről és informatikusokról van szó, akik hosszú éveken keresztül biztosították a vérfeldolgozáshoz szükséges berendezések és rendszerek működését.

A levélírók azt is állítják, hogy a távozók pótlására mindössze egyetlen embert vettek fel, aki korábban egy fitneszterem recepciósaként dolgozott, és személyes ismeretsége révén kerülhetett az intézményhez. Ezt az állítást a minisztérium kifejezetten tagadta, és alaptalannak nevezte.

A tárca saját adatai szerint a Műszaki és Üzemeltetési Igazgatóságon június 1-jén 29-en dolgoztak, jelenleg pedig 25-en látják el a feladatokat. Ez négyfős nettó létszámcsökkenést jelent, amely messze elmarad a dolgozói levélben szereplő 70 százalékos aránytól.

A két állítás közötti különbség azonban önmagában is indokolja a részletes vizsgálatot. A teljes igazgatóság aktuális létszáma ugyanis nem feltétlenül mutatja meg, hogy egy adott szűkebb műszaki csoportból hány tapasztalt szakember távozott, illetve milyen végzettségű és gyakorlatú munkatársak érkeztek a helyükre. A pontos helyzet megismeréséhez a személyi mozgások munkakörönkénti és időszakonkénti bemutatására lenne szükség.

A vérfeldolgozás biztonságát féltik a munkatársak

A dolgozói levél szerzői szerint a szakemberhiány már az intézmény mindennapi működését is megnehezíti. Figyelmeztetésük lényege, hogy a vérfeldolgozás speciális műszaki és informatikai rendszereket igényel, amelyek üzembiztos működéséhez megfelelően képzett szakemberekre van szükség. Ha ez a háttér meggyengül, annak következményei a teljes egészségügyi ellátásban jelentkezhetnek.

Az Egészségügyi Minisztérium ezzel szemben határozottan állítja, hogy a vérfeldolgozáshoz szükséges technikai feltételek rendelkezésre állnak, a vérkészítmények biztosítása pedig zavartalan. A tárca szerint nincs szükség rendkívüli beavatkozásra, és az intézmény működése továbbra is stabil.

A két álláspont között alapvető eltérés van. A dolgozók egy lehetséges működési válságra figyelmeztetnek, a minisztérium pedig azt közli, hogy nincs veszélyben a vérellátás. Jelenleg nem került nyilvánosságra olyan független vizsgálati eredmény, amely a dolgozók által jelzett kockázatok mértékét egyértelműen megállapítaná.

A történetben éppen ezért a szakmai kérdéseknek kell elsőbbséget kapniuk. A vérfeldolgozó berendezések karbantartása, az informatikai rendszerek rendelkezésre állása és az üzemeltetési feladatokat ellátó személyzet megfelelő létszáma ellenőrizhető körülmények. Ezekről pontos adatokkal lehetne megnyugtatni a nyilvánosságot.

A tárca szerint nincs elégedetlenség, a dolgozók szerint már más részlegeken is felmondások készülnek

A levélírók arról is beszámoltak, hogy szerintük a műszaki területen túl más szervezeti egységekben is növekszik az elégedetlenség. Állításuk alapján a gazdasági és logisztikai részlegen újabb felmondások várhatók, miközben több dolgozó már állást keres.

A minisztérium ezt a helyzetértékelést sem osztja. Tájékoztatásuk szerint az intézmény vezetése nem tapasztalt tömeges felmondási szándékot, és a munkavállalói érdekképviseletekkel folyamatos az egyeztetés. A tárca azt is hangsúlyozta, hogy mentorprogramokkal, képzési lehetőségekkel és szakmai támogatásokkal segítik a dolgozók megtartását.

Az intézmény vezetése tehát úgy látja, hogy a szervezet működése rendezett, miközben a munkatársaktól származó levél egészen más képet fest a belső viszonyokról. Az ilyen ellentmondásokat különösen nehéz figyelmen kívül hagyni egy olyan egészségügyi szolgáltatónál, amelynek munkája az egész ország kórházi ellátását érinti.

A vérellátás túl fontos ahhoz, hogy politikai személycserék körüli vitákban merüljön ki az ügy

Tordai Attila júniusi kinevezésekor átlátható működést, a szakmai problémák feltárását és a munkatársak megbecsülését ígérte. Négy hónappal később azonban olyan dolgozói levél került nyilvánosságra, amely éppen az átláthatóságot, a szakmai szempontok érvényesülését és a munkavállalók megtartását kérdőjelezi meg.

Az OVSZ vezetőváltása körüli politikai vita önmagában is figyelemre méltó, különösen a korábbi főigazgató személye és az új kinevezésekre vonatkozó állítások miatt. Az intézmény tényleges működése azonban ennél súlyosabb ügy. A vérkészítmények folyamatos biztosítása olyan feladat, amelynél egy rosszul előkészített személyi döntés vagy elhúzódó műszaki probléma következményei közvetlenül érinthetik a betegeket.

Az Egészségügyi Minisztérium szerint minden rendben van, az Indexhez forduló munkatársak viszont súlyos működési veszélyekre figyelmeztetnek. A Tisza-kormány feladata most az lenne, hogy ellenőrizhető adatokkal számoljon el a személyi változásokról, a műszaki állomány helyzetéről és a vérfeldolgozás biztonságáról. A magyar betegek számára ugyanis teljesen mindegy, melyik politikai oldal emberei ülnek az igazgatói székekben. Az viszont egyáltalán nem mindegy, hogy szükség esetén rendelkezésre áll-e a kezelésükhöz nélkülözhetetlen vérkészítmény.