Újabb videóval jelentkezett a Nemzeti Vagyonvisszaszerzési és Vagyonvédelmi Hivatal a Seszták Miklós büntetőügyében lefoglalt milliárdokról. Az éjszakai erdei ásatás után ezúttal a Magyar Államkincstárba került pénzkötegeket mutatták be a nyilvánosságnak. A politikai kommunikáció és a magát függetlennek, objektívnek tartó sajtó egy részének szóhasználata azonban jóval messzebbre jutott a hatóság hivatalos megállapításainál. Miközben az NVVH egyetlen szóval sem állította, hogy a pénz Seszták tulajdona, egyes újságírók már kész tényként közlik, hogy a volt miniszter rejtette el a milliárdokat.
Pénteken még az erdőben dolgozó nyomozókat, a földből előkerülő tárolókat és az ásókat láthatta a közönség. Szombaton újabb felvétel érkezett, immár a kincstári letétbe helyezett összegről. Az NVVH ezúttal is pontos számokat közölt: 5 071 632 000 forintot, 2 658 350 eurót és 1 257 100 amerikai dollárt foglaltak le a november 12–13-i kutatások során.
A frissen közzétett, mindössze néhány másodperces videón gondosan elrendezett pénzkötegek sorakoznak a kincstári helyiségben. A felvétel alkalmas arra, hogy érzékeltesse az összeg nagyságát, és bemutassa a lefoglalt készpénzt. A korábban felmerült kérdésekre azonban ez sem ad választ: továbbra sem ismert nyilvánosan, kié a pénz, mikor és hogyan került a rejtekhelyekre, illetve milyen bizonyítékok kapcsolják a vizsgált bűncselekményekhez.
Mindeközben Magyar Péter már politikai ítéletet hirdetett. A miniszterelnök saját bejegyzésében Seszták Miklós földből kiásott milliárdjaiként beszélt a pénzről, majd az ügyet az egész Fidesz–KDNP elleni támadásra használta fel. A hatósági közlemény ennél lényegesen szűkszavúbb volt: a lefoglalt készpénzt a Seszták ellen folyó büntetőeljárással összefüggésben említette, a tulajdonost azonban nem nevezte meg.
Amikor a 444 már azt is tudja, amit a nyomozó hatóság nem közölt
Az ügy különösen érdekes része a magát függetlennek és objektívnek nevező sajtó egy részének szóhasználata. A 444 november 13-án olyan címmel számolt be a történtekről, amely szerint az NVVH Seszták Miklós készpénzben tartott milliárdjait ásta elő. A cím második fele már azt is kijelentette, hogy a KDNP-s politikus erdőkben, raktárakban és széfekben rejtette el a pénzt.
Csakhogy az NVVH közleményében ilyen megállapítás nem szerepelt. A hivatal azt közölte, hogy Seszták Miklós büntetőügyében végrehajtott kutatások során jelentős készpénzmennyiséget találtak. A különbség alapvető: egy büntetőeljárás során lefoglalt vagyontárgy nem válik automatikusan a legismertebb gyanúsított tulajdonává.
A 444 másnap, november 14-én is hasonló megfogalmazással ismételte meg a történetet, miközben a hatóságtól már a kincstári letét részleteiről kérdezett. Az NVVH válaszából kiderült, hogy a pénzt a jogszabályoknak megfelelő hatósági letéti számlán helyezték el. A nyomozás egyéb részleteiről azonban a hivatal nem kívánt tájékoztatást adni.
A Telex ezzel szemben szombaton külön cikkben ismertette Seszták ügyvédjének nyilatkozatát, amelyben Papp Gábor hangsúlyozta: senki nem állította hivatalosan, hogy a pénz Sesztáké. Ez mutatja, hogy ugyanarról az ügyről lehet a tények és a védelem álláspontjának világos elkülönítésével is tudósítani.

A politikai állításból kész tény lesz
Magyar Péter politikai szereplőként természetesen értelmezheti a történteket, és megfogalmazhatja saját következtetéseit. A miniszterelnöki kijelentéseknek azonban különös súlyuk van, amikor egy folyamatban lévő büntetőeljárásról beszélnek. Különösen akkor, ha a politikai nyilatkozatok jóval határozottabban neveznek meg felelősöket, mint maga a nyomozó hatóság.
A sajtó feladata ebben a helyzetben éppen az lenne, hogy világosan elválassza a bizonyított tényeket, a hatósági gyanút és a politikai véleményt. Ehhez képest egyes címadásokban a gyanúsított neve már birtokos szerkezetben kapcsolódik a milliárdokhoz, a pénz elrejtését pedig lezárt tényként közlik. Az olvasó így könnyen azt hiheti, hogy a tulajdonviszonyokat a hatóság már megállapította.
Az ilyen fogalmazás különösen visszás egy olyan ügyben, amelyben az érintett politikus ügyvédje kifejezetten tagadja, hogy a lefoglalt pénz a védencéhez tartozna. A védelem állítása önmagában természetesen nem bizonyítja Seszták igazát. Pontosan ezért lenne indokolt, hogy a sajtó se kezelje bizonyítottnak a másik oldalon elhangzó, egyelőre nyilvánosan nem alátámasztott tulajdonítást.
A gyors ítéletalkotásnak már politikai következményei is vannak. Rétvári Bence, a KDNP frakcióvezetője felszólította Sesztákot parlamenti mandátuma visszaadására, miközben hangsúlyozta, hogy az egyedi büntetőügyet el kell választani az egész jobboldali közösségtől. Magyar Péter viszont már a teljes Fidesz–KDNP-t igyekszik az ügyhöz kapcsolni.
Újabb videó készült, de az alapvető kérdések változatlanok
A második NVVH-felvétel tehát ismét bemutatja a lefoglalt készpénzt. A nyomozati szempontból legfontosabb részletek azonban továbbra sem kerültek a nyilvánosság elé. A pénz eredetéről, a rejtekhelyek megtalálásának körülményeiről és a konkrét bizonyítékokról a hatóság egyelőre nem adott részletes tájékoztatást.
A nyomozás érdeke természetesen indokolhatja bizonyos adatok visszatartását, ez viszont még inkább megkövetelné az óvatos, pontos sajtónyelvet. Ha a hatóság nem állítja, hogy a pénz egy meghatározott személyé, az újságíró - de még Magyar Péter - sem jelentheti ki ezt bizonyított tényként pusztán azért, mert az illető ellen büntetőeljárás folyik.
A lefoglalás önmagában jelentős hatósági eredmény lehet, amelyet a közvélemény joggal követ figyelemmel. Az viszont már a nyilvános tájékoztatás minőségéről szól, hogy a látványos videókból milyen állítások és politikai következtetések születnek. A kérdések feltevése nem jelenti a gyanúsított felmentését, ahogyan a hatósági akció elismerése sem jogosít fel senkit a bizonyítás helyettesítésére.
Az abszolút filmszínház második felvonásában tehát ismét megcsodálhattuk a milliárdokat. A miniszterelnök már megnevezte a tulajdonost, a sajtó egy része pedig kész tényként átvette a történetet. A hivatalos bizonyítékok nyilvános ismertetése egyelőre elmaradt. Érdemes lenne a következő epizódban a pénzkötegek helyett végre azokra a kérdésekre is választ kapni, amelyeket egy alaposan dolgozó, valóban független újságírónak már az első videó megjelenésekor fel kellett volna tennie.





