Újabb látványos reformmal állt elő Hegedűs Zsolt egészségügyi miniszter, ám a szakdolgozók bérrendezésére készített tervezet máris komoly bírálatot kapott a Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamarától. A kormány átlagosan 15 százalékos alapbéremelést ígér 123 500 dolgozónak, csakhogy a részletekben meghökkentő aránytalanságok rejtőznek. A kamarai elnök szerint előfordulhat, hogy egy intenzív osztályon dolgozó, nagy tapasztalatú szakápoló mindössze 45 ezer forinttal kap többet, miközben egy szakképesítés nélküli kisegítő bére akár 60 százaléknál nagyobb mértékben emelkedik. A nagy reformeri lendületben mintha éppen a szakmai tudás és felelősség megfelelő elismerése maradt volna ki a számításból.
Az Egészségügyi Minisztérium november 13-án társadalmi egyeztetésre bocsátotta az egészségügyi szakdolgozók új bértáblájáról szóló törvénytervezetet, amelyhez november 21-ig lehet észrevételeket benyújtani. A kormány az egészségügynek szánt 510 milliárd forintos többletforrásból csaknem 192 milliárdot különítene el a szakdolgozói bérrendezésre. Az új rendszerben a munkavállalókat végzettségük és szakmai gyakorlatuk alapján sorolnák be, a jelenlegi sávos bérezést pedig új fizetési osztályok váltanák fel.
A minisztérium számításai szerint az alapbérek átlagosan 15 százalékkal, a személyi jövedelemadó csökkentésével együtt pedig a nettó jövedelmek átlagosan 17 százalékkal emelkedhetnek. A tervezet garantálná, hogy senkinek ne csökkenjen a jelenlegi besorolása szerinti alapbére. Ez azonban még nem jelenti azt, hogy az emelések arányosak lesznek a dolgozók képzettségével, tapasztalatával és munkájuk felelősségével.
Balogh Zoltán, a Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara elnöke már a tervezet ismertetésekor figyelmeztetett a várható bérfeszültségekre. A kamarai vezető szerint az új rendszerben a legkisebb emelés mindössze 7,5 százalék lehet, miközben bizonyos alacsonyabb képzettséget igénylő munkakörökben ennél lényegesen nagyobb növekedést terveznek. A különbségek olyan mértékben szűkülhetnek, hogy az már a továbbképzés és a nagyobb szakmai felelősség vállalásának anyagi ösztönzését is gyengítheti.
Harminc év szakmai tapasztalat után havi 45 ezer forint
A kamara által bemutatott egyik példa különösen beszédes. Egy harmincéves szakápolói tapasztalattal rendelkező dolgozó bruttó 600 ezer forintos alapbére a tervezet szerint mindössze 645 ezer forintra emelkedhet. Ez 7,5 százalékos növekedés, miközben a szakképesítés nélküli kisegítő munkavállalók egy részénél akár 60 százalék feletti emelés is elképzelhető.
Balogh Zoltán szerint előállhat olyan helyzet, amelyben egy intenzív osztályon dolgozó szakápoló és egy képzettséget nem igénylő munkakörben foglalkoztatott dolgozó alapbére között mindössze 100 ezer forint marad a különbség. Pedig az intenzív osztályokon dolgozók olyan súlyos állapotú betegeket látnak el, akiknél a szakmai felkészültség, a gyors döntések és a folyamatos figyelem közvetlenül befolyásolhatja az ellátás biztonságát. A bértábla ilyen arányú összecsúszása a kamara szerint aligha ösztönöz további képzésekre vagy nagyobb felelősség vállalására.
A hosszú távú előmenetel sem különösebben biztató. A kamarai elnök szerint a technikumi végzettségű szakdolgozók jelentős csoportjánál a kezdő és az elérhető legmagasabb alapilletmény között mindössze bruttó 200 ezer forint a különbség, több mint négy évtizedes pályafutás alatt. Az OKJ-s képesítéssel és az egyetemi végzettséggel rendelkezők kezdő fizetése között pedig egyes besorolásokban csupán 50 ezer forint lehet az eltérés.
A szakmai egyeztetés is elmaradt
A bérrendezés előkészítésének módját szintén kifogásolja a kamara. Balogh Zoltán elmondása szerint már május 15-én jelezték Hegedűs Zsolt miniszternek, milyen alapelvek mentén tartanák elfogadhatónak a szakdolgozói bértábla átalakítását. Ehhez képest november 6-án már egy elkészült tervezetről kaptak tájékoztatást, amelynek kidolgozását nem előzte meg érdemi szakértői egyeztetés az érintett szervezetekkel.
A kamara kifogásai a folyamatos munkarendben dolgozók elismerésére és a felsőfokú végzettségű szakemberek bérezésére is kiterjednek. Balogh Zoltán szerint több évre előre látható, kiszámítható előmeneteli rendszerre volna szükség, amelyben a képzettség megszerzése és a szakmai tapasztalat valódi anyagi előnyt jelent. A mostani tervezetet ezért az érdekképviselet egyelőre csak a további tárgyalások kiindulópontjának tekinti.
Az egészségügyi miniszter reformja így már az indulás előtt komoly szakmai ellenállásba ütközött. A kormány 192 milliárd forintos bérrendezést és átlagos növekedést kommunikál, a dolgozók képviselői viszont arra figyelmeztetnek, hogy a pénz elosztása újabb igazságtalanságokat teremthet. A béremelés önmagában kevés, ha közben éppen azok érzik magukat háttérbe szorítva, akik évtizedek óta a legnagyobb szakmai terhelést viselik.
Hegedűs Zsolt miniszter látványos szereplései után most egy kevésbé szórakoztató produkció következik: olyan bértáblát kellene készítenie, amelyet a szakma is elfogadhatónak tart. Mert a kórházakban nem koreográfiára, hanem tapasztalt, megbecsült és megfelelően megfizetett dolgozókra van szükség. A tánclépéseket lehet gyakorolni, a harmincévnyi szakmai tapasztalatot viszont nem lehet néhány mozdulattal pótolni.


