1965. november 9-én néhány perc alatt sötétségbe borult Észak-Amerika északkeleti részének jelentős hányada. New Yorkban leálltak a metrók, kialudtak a közlekedési lámpák, ezrek rekedtek liftekben és vasúti szerelvényeken, miközben a nagyvárosok utcáin hatalmas torlódások alakultak ki. A történelem egyik legsúlyosabb áramszünete mintegy 30 millió embert érintett az Egyesült Államokban és Kanadában. A rendkívüli esemény éppen 61 évvel ezelőtt történt.
1965. november 9-én, nem sokkal délután öt óra után váratlanul megszakadt az áramszolgáltatás az Egyesült Államok északkeleti térségének és Kanada Ontario tartományának jelentős részén. A meghibásodás a délutáni csúcsforgalom idején következett be, amikor emberek milliói indultak haza munkahelyükről. New York, Boston és Toronto lakói pillanatok alatt szembesültek azzal, mennyire kiszolgáltatottá vált a modern városi élet az elektromos hálózatnak.
New Yorkban különösen súlyos fennakadásokat okozott az áramszünet. A metrók szerelvényei a föld alatt álltak meg, utasok százezrei rekedtek a közlekedési rendszerben, a liftek pedig az emeletek között akadtak el. A közlekedési lámpák működésképtelenné váltak, így a város utcáit hamarosan autók és buszok hosszú sorai töltötték meg.
A mentés és a rendfenntartás hatalmas erőket igényelt. Rendőrök és közlekedési dolgozók segítették a föld alatt rekedt utasokat, miközben a közlekedést sok helyen kézi irányítással próbálták fenntartani. A hatóságok több ezer szolgálaton kívüli rendőrt és nemzeti gárdistát is mozgósítottak, hogy kezelni tudják a rendkívüli helyzetet.
Egyetlen hibás beállítás indította el a láncreakciót
A váratlanul bekövetkező, hatalmas területet érintő áramkimaradás a hidegháború éveiben különösen nyugtalanító volt. Sokan eleinte attól tartottak, hogy szabotázs vagy más szándékos támadás bénította meg az elektromos hálózatot. A vizsgálatok azonban később egészen más magyarázatot tártak fel.
A meghibásodás Kanadában, a Niagara-vízesés közelében működő villamosenergia-rendszerben kezdődött. Egy nagyfeszültségű távvezeték védelmi berendezését a szükségesnél alacsonyabb terhelési értékre állították, ezért a rendszer automatikusan lekapcsolta a vezetéket. Az elektromos energia ezután a többi vezetékre terhelődött át, amelyek szintén túlterhelődtek, és egymás után kapcsolódtak le.
A folyamat mindössze másodpercek alatt láncreakcióvá vált. A kieső vezetékek miatt az összekapcsolt amerikai és kanadai hálózat egyes részei elveszítették az egyensúlyukat, újabb erőművek és átviteli kapcsolatok váltak működésképtelenné. A műszaki zavar következtében több mint 20 ezer megawattnyi villamosenergia-igény maradt ellátatlanul.
Volt, ahol csak másnap reggel tért vissza az áram
A helyreállítás hosszú órákon át tartott. Egyes városrészekben már az éjszaka folyamán visszakapcsolták az elektromos hálózatot, más területeken azonban csak másnap reggelre állt helyre a szolgáltatás. A leghosszabb kimaradások elérték a 13 órát.
A történtek után Lyndon B. Johnson amerikai elnök azonnali vizsgálatot rendelt el. A szakértőknek fel kellett tárniuk, hogyan terjedhetett át egyetlen műszaki hiba ilyen hatalmas területre, és milyen intézkedésekkel lehet megakadályozni a hasonló katasztrófákat. Az áramszünet tapasztalatai később hozzájárultak az észak-amerikai villamosenergia-hálózat megbízhatóságának javításához, valamint az 1968-ban létrehozott közös hálózatbiztonsági együttműködéshez.
Az 1965-ös nagy áramszünet a modern infrastruktúra történetének egyik legemlékezetesebb figyelmeztetése maradt. A korabeli fekete-fehér fényképeken sötétbe borult sugárutak, megrekedt vonatok, gyertyafényben várakozó utasok és végeláthatatlan autósorok láthatók. Hatvanegy évvel később is megdöbbentő, hogy egy rosszul beállított védelmi berendezés milyen gyorsan képes volt megbénítani egy egész térség életét.







