Benjamin Netanjahu pártja szerezte a legtöbb mandátumot az október 27-i izraeli parlamenti választáson, ám a kormányfő politikai jövője továbbra is bizonytalan. A Likud 27 képviselői helyet szerzett, a hozzá tartozó politikai tömb azonban messze elmaradt a kormányalakításhoz szükséges többségtől. Az ellenzék szintén nem rendelkezik elegendő mandátummal, így a rekordot jelentő 19 képviselői helyet megszerző arab pártok kerültek a politikai alkudozások középpontjába. Jichák Hercog államfő előtt különösen nehéz feladat áll: olyan politikust kell megbíznia a kormányalakítással, aki képes lehet működő parlamenti többséget létrehozni.

Az izraeli választási bizottság október 30-án közzétett eredményei alapján a Netanjahut támogató pártok összesen 53 mandátumot szereztek a 120 fős Knesszetben. A Gadi Eisenkot volt vezérkari főnök vezette ellenzéki tömb 48 képviselői helyhez jutott, míg a két arab párt, a Közös Lista és a Ra'am együttesen 19 mandátumot kapott.

A kormányalakításhoz legalább 61 képviselő támogatására van szükség, ezt azonban jelenleg egyik nagy politikai tömb sem tudja felmutatni. Netanjahu korábbi parlamenti többsége elveszett, Eisenkot pedig csak akkor kerülhet kedvezőbb helyzetbe, ha az ellenzéki pártok mellett az arab képviselők egy része is támogatja.

A választási eredmény különösen jelentős az izraeli belpolitika szempontjából, hiszen a leköszönő kormányoldal korábban 68 mandátummal rendelkezett. A mostani 53 képviselői hely komoly változást jelent, miközben a Likud önállóan továbbra is a legnagyobb parlamenti párt maradt.

Az arab pártok lehetnek a kormányalakítás kulcsszereplői

Az arab választók magas részvételi aránya történelmi eredményt hozott. A Közös Lista 11, Manszúr Abbász Ra'am pártja pedig nyolc mandátumot szerzett, így összesen 19 képviselőjük lesz az új Knesszetben. Ez majdnem kétszerese a korábbi parlamenti képviseletüknek.

A választás után az arab pártok támogatásával kapcsolatos vita azonnal felerősödött. Tel-Avivban szombaton több ezren demonstráltak azért, hogy az ellenzék kezdjen tárgyalásokat velük, és tegye lehetővé egy Netanjahu nélküli kormány megalakulását.

Manszúr Abbász számára a kormányzati együttműködés nem teljesen új lehetőség. Pártja korábban már részt vett Naftali Bennett koalíciójában, és most is nyitottnak mutatkozik arra, hogy politikai támogatásával befolyásolja az új kabinet összetételét. A Közös Lista részéről ugyanakkor egyelőre inkább a kívülről nyújtott parlamenti támogatás lehetősége került előtérbe.

Az ellenzéki pártok között azonban komoly nézeteltérések vannak az arab formációk bevonásáról. Avigdor Lieberman például elutasítja, hogy olyan kormány tagja legyen, amelynek fennmaradása az arab pártok szavazataitól függ. Ez jelentősen megnehezítheti Eisenkot helyzetét akkor is, ha az arab képviselők készek lennének támogatni őt.

Eisenkot feltételeket szabott az együttműködéshez

Gadi Eisenkot négy alapvető követeléshez kötné az arab pártokkal való együttműködést. Ezek között szerepel Izrael zsidó és demokratikus államként történő elismerése, az ország valamennyi állampolgárának biztosított jogegyenlőség, valamint a Hamász terrorszervezetként való egyértelmű elítélése.

A volt vezérkari főnök emellett elvárja a Hamász gázai katonai szervezetének felszámolását és annak kizárását, hogy a terrorszervezet a jövőben politikai hatalmat gyakorolhasson.

A feltételek elfogadása komoly politikai döntést jelentene az arab pártoknak. Miközben a Ra'am elsősorban az izraeli arab lakosság társadalmi és gazdasági érdekeire összpontosít, a Közös Lista több politikusa élesen bírálja az izraeli hadsereg gázai műveleteit.

A koalíciós tárgyalások során ezért a parlamenti matematika mellett az izraeli–palesztin konfliktus legérzékenyebb kérdései is meghatározó szerepet kaphatnak.

Hercog kezében a következő lépés

Jichák Hercog államfő november 4-én kezdheti meg hivatalos konzultációit a parlamentbe jutott pártok képviselőivel. Az egyeztetéseket nyilvánosan közvetítik, így az izraeli választók is követhetik, melyik politikai erő kit javasol miniszterelnöknek.

Az izraeli államfőnek nem kötelező a legtöbb mandátumot szerző párt vezetőjét felkérnie. Annak adhat kormányalakítási megbízást, akiről úgy ítéli meg, hogy a leginkább képes parlamenti többséget kialakítani.

Az elsőként megbízott jelöltnek 28 napja lesz a koalíció létrehozására, amelyet az államfő további 14 nappal meghosszabbíthat. Sikertelen próbálkozás esetén másik képviselő is megbízást kaphat. Ha a törvényben meghatározott további eljárások sem vezetnek eredményre, Izrael ismét előrehozott választások elé nézhet.

Az elnöki konzultációkon várható támogatói nyilatkozatok ugyanakkor önmagukban még nem jelentenek működő kormánykoalíciót. Egy politikus megszerezheti a kormányalakítási megbízást anélkül, hogy később képes lenne megszavaztatni kabinetjét a parlamentben.

Netanjahu előtt több nehéz politikai döntés áll

A választás után Netanjahu számára a legnagyobb probléma a hiányzó parlamenti többség. A Likud továbbra is az ország legerősebb pártja, de a korábbi szövetségesekkel együtt sem rendelkezik elegendő képviselővel az önálló kormányzáshoz.

Eisenkot helyzete más okból bonyolult. Az ellenzéki pártok és az arab képviselők együttesen akár többséget is alkothatnának, ám ehhez a biztonságpolitikáról, a Hamász megítéléséről és az arab pártok kormányzati szerepéről fennálló súlyos ellentéteket kellene rendezniük.

Az elhúzódó koalíciós egyeztetéseknek különös súlyt ad a közel-keleti katonai helyzet. Izrael egyszerre néz szembe belpolitikai megosztottsággal és jelentős külső biztonsági kihívásokkal, ezért egy tartósan ügyvezető kormány mozgástere is korlátozottabb lehet.

A választók megváltoztatták az izraeli parlament erőviszonyait, de egyértelmű kormánytöbbséget nem teremtettek. Netanjahu elveszítette korábbi koalíciójának biztos parlamenti hátterét, Eisenkot pedig az arab pártok támogatása nélkül nehezen tudna alternatív kabinetet létrehozni. A következő politikai alkuk ezért elsősorban arról szólnak majd, melyik oldal képes a választási eredményt működő kormányzati együttműködéssé alakítani.